Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Slavoniai missio
198 értekezlet alapos indokainál fogva ez indítványt egyhangúlag magáévá tette s annak érvényt szerezni úgy az esperességi mint a ker. gyűlésen elhatározta. Ideje is, hogy valami történjék ez ügyben. Hadd nyíljék meg a tér egy-egy tehetség előtt, s hadd támadjon egy nemes verseny a jók között, a mely a tevékenységet csak fokozni, s ekkép közegyházunk jólétét kiszámíthatatlan mérvben növelni fogja. Mi e nagy horderejű kérdés szerencsés megoldásától igen sokat várunk s alig kételkedünk benne, hogy ezt az egyházak intéző körei saját jól felfogott érdekökben hathatósan felkarolandják. Az értekezlet a Luther életrajza megírására szánt 10 frtot a Luther-alaphoz csatolni megengedte. Tagja a prot. árvaháznak évi 6 frt befizetéssel. Az általa kiadott magyar liturgicus füzet egy év alatt elfogyott. Most ismét egy igen becses művecskével gyarapítandja ev, egyházi irodalmunkat. Ugyanis a Szent Háromság utáni 10. vasárnap d. u. olvastatni szokott Jeruzsálem pusztulása példájára a reformáczio emlékünnepének délutánjára is gondoskodott egy alkalomszerű felolvasandó tárgyról — Luther élete megírásáról. E műre Rafanidesz Károly n.tkürtösi lelkész vállalkozott s műve az értekezleten felolvastatván, az czéljának teljesen megfelelőnek találtatván, annak sokszorosítása elhatároztatott. Egy jelenvolt vendég az értekezlet szükségletén felül azonnal 100 példányt rendelt meg. Az értekezlet e művet fölös számú példányokban fogja megrendelni (500 pl.) s azokat mérsékelt áron áruba bocsátja. Nem kevésbé nemes törekvésre vall az is, hogy az értekezlet — tekintve szerény anyagi helyzetét — nem riadt vissza egy megteendő áldozattól, t. i. elhatározta, hogy Luther-nek Németországban megjelenő legújabb kiadású összes műveit megszerzi. Hódolatát akarja ezzel a nagy szellem iránt tanúsítani; de önmagát is megtiszteli a nagy ember nagy műveinek megszerzése által; adja Isten, hogy az áldozattal járó vállalat hajótörést ne szenvedjen. A lelkipásztori gondviselés körébe tartozó több tárgyon kivül tárgyaltatott a papi hiványok korszerűsítése üresedések alkalmával. Végül a körjegyzők szabályellenes eljárása ellen a hagyatékok felvételénél elhatároztatott, hogy illető helyen panasz fog emeltetni. Jövőre, ha Isten éltet, a kör másik csücskében Legenden tartjuk meg értekezletünket. — s—a. Szlavóniai missziói. — Az antonováczi gyülekezet, mint a nyugat-szlavoniai misszió központja, múlt hó 30-án és 31-én, igen örvendetes napokat élt, mely napokat bizonyára legszebbjei közé fogja számítani. Az eset a következő : egy hó előtt megírta szeretett Esperes urunk, hogy 30-án érkezik körünkbe. Mi e napot alig tudtuk bevárni. Végre megjött és megvirradt 30-ka, s a hálás gyülekezet — Nt. Andor ka János esperes úr érdemeit, melyeket 20 évi fáradozásai által szerzett — mérlegre vetve, egy kis örömöt szerzett neki az által, hogy a gondnokok bandériummal vonúltak elébe, egész a 2-ik szomszéd faluig, hol az egyik gondnok fogadta. — Innét aztán Antonovácz-felé fordult a menet : legelői két lóháton ülő suhancz zászlóval, utánok ment az esperes úr kocsija, ezt követte az eleibe menő 5 kocsi, a többi suhancz az esperes úr kocsija mellett nyargalt. — Midőn e szép rendben haladó kis menet Uljanikba ért, az utcza telve volt bámuló rácz néppel, s rögtön eszünkbe jutott, hogy e szegény nép talán nem is érti azt, mi az a vallási szeretet és buzgóság; végre a menet falunk határához ért, hol a misszionárius várta, a sokat zaklatott iskolának tanítványival és sok néppel a szeretett urat. Öröm volt nézni a körülbelül 40 gyermekből álló fehérlő sorfalat, az oda tóduló szülők és más (falusi) lakosok könyei peregtek a gyermeksereg látásán, de még inkább sírtak amidőn a misszionárius rövid szavakban ecsetelte és hangsúlyozta az ott megálló esperesnek számos érdemeit és sok fáradozásait a misszió ügyében, csak neki köszönhető, hogy e kis kertben megmaradt az evangyéliomnak szőlleje, mert habár évente csak egyszer juttatott is e kis nyájnak az evangyeliomnak gazdag mezejéről, — de azért az ilyenkor a mondott szavak évrőlévre megmaradtak termő magként a hivek szivében, nem szedhették azt ki onnan az orv madarak, e miatt akarta a gyülekezet e napon háláját leróni, amidőn kivonult elébe ; más jutalmat e szegény nép nem adhat, mert világi kincscsel nem dicsekedhetik, s így nem tudta máskép meghálálni a szeretett esperes úrnak, minthogy azt kívánta, hogy fenn a Mindenható, ki semmiben szükséget nem szenved, jutalmazza meg, ha nem itt legalább ott fenn a mennyekben! — Erre aztán az igen elérzékenyedett és meghatott esperes úr válaszolt egészen röviden, megmondta, hogy ő sohase is várt jutalmat, a mit tett, azt a Krisztus Jézusért jó szívvel tette, de még a gyülekezet e kitüntetésére sem várt, mivel dicsvágyó soha sem volt. A gyülekezetnek megköszönté jó indulatját, az iskolás gyermekek által — kerti virágokból — készített koszorúk és csokrok átvételéhez látott, minden egyesnek megköszönve szívességét. — Végre a misszionárius helyet foglalva mellette, előbbi rendben jöttek annak lakásáig. Másnap, azaz május-hó 31-én d. u. igtatta be a misszionáriust papi hivatalába. Az iskola-terem, mely különben imaházunk is, telve volt nemcsak virágillattal, hanem nép pel is, örömünkben osztoztak róm. kath. atyánkfiai is, a be nem fért nép az udvart lepte be, csakhogy hallhassa a szép beszédet, a nagy sokaság daczára, mégis csend és rend uralkodott, míg zokogásunk meg nem zavarta azt. Az esperes úr szívreható beigtató beszéde és áldása után a misszionárius és néhány hivő számára az úrvacsorát szolgáltatta ki, ennek végeztével a rendes istentisztelet a beigtatott által végeztetett. Délután tartatott meg a vizsga, s ezután a gyűlés. Hogy mi végeztetett, azt hosszadalmas volna elmondani, csakhogy főtárgy volt a templomépítés, — melytől a gyülekezet sehogy sem akar elállani, s még aratás előtt lát hozzá az építéshez, csakhogy pénzét az anyag felemésztete, segítség pedig nem érkezett, de reményli, hogy találkozni fognak oly kegyes és buzgó férfiak és gyülekezetek, melyek számára, — hogy az evangyéliomi világosságnak vára Szlavóniában felépülhessen — segélyt küldenek, s hiszi, hogy minden lehetőt elfognak vezérférfiaink követni, hogy nemzeti nyelvünk istápoltathassék — Isten velünk,! —* — r•
