Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evangelizáczio

Harmadik évfolyam. 3. szám. Pozsony, 1885. éri január 17. EVANGELIKÜS EGYHÁZ is ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. S3>á3£5«3 Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Az evangelizatióról. (f f t) — gyámintézetünk múltja s szervezete. (Kapi Gy.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Az evangelizatióról. Motto: Jaj néktek írástudók és farizeusok, képmutatók ! hogy mind a tengert, mind a szárazt összejárjátok, csakhogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és mikor azzá lett, teszitek öt a gyehennának fiává, kétszerte inkább önmagatoknál. Máté 23, 15. Guislain ezeket mondja egy helyütt: „Mi képezi gondolkozásunk tartalmát? Tervek, újítások és reformok. Mi után törekedünk mi európai emberek ? Mozgalom s izgalom után. Mi az eredmény? Izgatottság, illúzió, csalódás." E szavak jutottak eszembe akkor, a midőn Nt. Láng Adolf pestmegyei főesperes irr czikkét volt szerencsém olvasni az „Ev. egyh. és isk.

u m. é. 49-ik számában. Nagytiszteletű szerkesztő úr felhívása folytán, megengedhetőnek tartom, hogy én is, egy a ipasztalatlanok közül, hozzászólhassak a dologhoz. Gyermekkorom óta legkedvesebb ideáiom volt a miszszió s későbben is e gondolat sokszor foglalkoztatta lelkemet. Meglátogattam a misszió házait Bázelben, Berlinben, Herrnhutban. Bennem is nem egyszer támadt a gondolat, minek messze földre menni? a katholiczizmusban is sok a pogányság. Nézetem azóta megváltozott. Guislain szavai eszembe jutottak a fentnevezett czikk olvasásakor. Új eszmék és tervek után rohanunk, anélkül, hogy tudnánk, hogy ez a lázas ide-oda kapkodás nem egyéb, mint a 19-ik század egyik kórjele. Az evangelizátió külföldön nagy folyamatban van, s annak apostolai azt állítják, hogy az Úr maga űzte az evangelizátiót. Ez ép oly állítás, mint mikor a svédrendszerű szabadkőműves urak avval dicsekednek titokban, hogy Jézus szintén szabadkőműves volt. Urunk oly szellemben, mint az angol salutisták s modern evangelizátorok az evangelizálást sohasem űzte, sőt a prozelyta-csinálást, a térítés mesterségét egyszer mindenkorra elitélte fentidézett szavaival, melyeket mottóúl használtam. Az a terítésmód, mely az igazi evangelizátió, Urunk ama szavaiban van kifejezve : „Ugy fényi- 1 jék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Erre különben még visszatérünk. „Evangelizátió" mit jelentsen ez? Annyit, hogy az evangyéliomot a róm. katholikusok közt is terjeszszük, azaz hogy őket térítsük. Spanyol-, Olasz- s Németországban teszik azt; miért ne tehetnénk mi is azt hazánkban, hisz itt is még sokan vannak a római sötétségben. Evangélikus egyházunk ment volt minden prozelyta-csinálástól, különösen hazánkban. Es Magyarország, daczára a benne élő sok keresztyén felekezetnek, bizonyára a legtoleransabb ország vallási tekintetben. Ez a büszkeségünk meg lenne semmisítve, ha életbe lépne az, amiért a Ntű pestmegyei főesperes úr buzog. Nagy kérdés, vájjon evangelikus szempontból megengedhetővé a térítgetés más keresztyén felekezetekben. Annak, hogy a keresztyén egyház felekezetekre oszlik, oka az emberi gyarlóság, az emberi bűn. Es ezt az emberi bűnt csak nagyobbítanánk, ha a mezítlábos barátok módjára bejárnánk hazánkat s ott is, ahol az evangélikusok és katholikusok szép egyetértésben élnek s az evangéliom drága gyömölcseit élvezik, bevinnénk a felekezeti düh szellemét. Óvjon meg tőle az Úr! A katholikusokkal szemben az evangelizátió oly értelemben, amint azt külföldön űzik, nem egyéb az evangelikus elv tagadásánál. Az Úr azt mondja: „amit kívántok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velők." Ugyan mint tetszenék az, ha egy békés és a hitben növekedő evangelikus gyülekezetbe betörnének a katholikus, unitárius és református térítők s a kedélyeket sophizmáikkal és dialektikai ügyességükkel felizgatnák? Ki szenvedne legtöbbet? Legtöbbet bizonyára az Üdvezitő, mert látná, hogy gyermekei ép azon kincsét vesztegetik, melyről Pál apostol azt mondja : ..amennyire rajtatok áll, békében legyetek mindenkivel." Azon térítésnem, mely abból áll, hogy a másfelekezetü keresztyén hívőt saját felekezetünkbe csábítgatjuk rá-