Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Földváry Miklós (Dobronyovszky K.)

kérdés van, kell, hogy a döntő pontra jusson. Az embernek határozni kell a felett, hogy kinek lép szolgálatába. Politikai pártvezér vagy agitátor s evangelikus lelkész, mily nagy ellentétek, és mégis e két ellentétet egyesíteni, mily sok evangelikus lelkész főtörekvése. Ezen törekvések következtében legtöbbet szenved az egyházi élet; mert az mindenütt zilált, hol a lelkész politikai ideáloknak él, s hol a lelkész két úrnak szolgál. De hát az én kedves olvasóm talán azt mondja, hogy nem egy hires egyházférfiút tudna említeni, a ki egyházias s az evangeliomért buzog, a mellett azonban politikai pártvezér. Az mind csak ámítás. A politikai czélokért hevülő lelkész sokszor nagy igazhitűséget és buzgóságot is mutat; de az oly egyénnél igaz hitről szó nem lehet, mivel ott még az igaz hit is nem a szent lélek adománya, hanem a politikai számítások eredménye. A két úr nem fér meg egy szívben. A politikai ideálokért hevülő kedély nem merülhet el az üdv kérdéseinek mélységébe; mert még a szív legnemesebb érzelmeit is s a keresztyén kötelességek alapföltételét is kénytelen alávetni „a nemzeti és nemzetiségi czéloknak." Hogy miként hirdetheti az embertársainak a szeretet evangeliomát, azt az evangeliomot, mely tőlünk azt követeli, hogy ellenségeinket is szeressük, érettük imádkozzunk, őket áldjuk, a ki a nyelvhangban ismeri el csak a testvért : előttem megfoghatatlan. Hogy miképen tölti be az a szentírás ama mondatát: „a te Uradat Istenedet imádd és egyedül ő neki szolgálj," kinek főszívalapja ama pogány elv, mely az állam üdvét tartja a legfőbb törvénynek : előttem elképzelhetetlen. Mint magyarázza a 8. parancsolatot az a lelkész, a ki minden rossz hírt, lelkésztársa minden botlását a világ piaczára viszi? Bizonyára nem Luther szerint, a ki a parancsolatot akként magyarázza, hogy kötelességünk felebarátunkat védelmezni, róla jól vélekedni és mindent felebarátunk előnyére magyarázni. Kétféle ízű víz nem folyhat egy és ugyanazon forrásból. Az evangelikus lelkész kötelessége egészen más mint a politikai szereplés. 0 mint „primus inter pares" kell, hogy első bizonyítsa be, miszerint nem a világi dicsőség, nem a világ szelleme az, melynek szolgálatában áll, hanem az Ur evangélioma; hogy ő vizsgálja a szellemeket s a melyek Istentől nem erednek, azokat nem követi. Az az evangeliom, mely nem tekint nyelvre, nem politikai meggyőződésre, hanem a szív őszinteségére, az az evangeliom követeli szolgájától, hogy a béke és szeretet evangeliomát hirdesse az Urat félőknek, vigasztalja a szenvedőket s bátorítsa a csüggedőket. De hogy ez megtörténhessék, első feltétele, hogy mindnyájan az egy Urat szolgáljuk. Mily sok békétlenségnek, ellenségeskedésnek oka egyházunkban a politikai szenvedély, a politikai szekták dühe. Azok a „testvérek" a papíron, esperesi jelentésekben, hivatalos levelek aláírásaiban még szerepelnek; de a valóságban csupa politikai párt és érdekember áll egymással szemközt. Egyik pártot sem védtem; mert meggyőződésem az, hogy csak akkor lesz béke egyházunkban, ha minden politikai párt megszűnt pártnak lenni s mindnyájan teljes odaadással szolgáljuk az egy Urat. Nekünk lelkészeknek s velünk a művelt evangélikusoknak is a jelenben az a feladatunk, hogy politikai téren is a mérséklés és szeretet tanait hirdessük. Hiszen mai nap annyira jutottunk már, hogy az evangelikus lelkészek között nagy számmal vannak azok, kik közelebb állónak tartják a hasonló nyelvű, mint az egyhitű testvért. Szóval és tettel ne kövessük a „hazafiaskodók" és „nemzetieskedők" nagy seregét. Nem Istentől valók eme szellemek. A lelkész utolsó teendője legyen a politika, még legjobb, ha szorosan vett lelkészi teendői annyira igénybe veszik, hogy a politikára soha sem jut ideje. Ne tartozzék az evangelikus lelkész egy politikai párthoz sem, hanem inkább ahhoz a csendes csapathoz, mely ama Pál apostoli szeretet által lévén áthatva, a világ zajába nem vegyül, hanem attól félrevonulva, teljes erejével, lelkével és szivével szolgálja Isten országát : az ő szolgálatában elveszti a maga lelkét minden önzésével, hogy megelevenítse azt mások számára. Szeberényi Lajos Zs., ev. lelkész. NEXROLOGOK, i. Péterin, Pestmegye folyó hó 7-én, Sz. Hár. u. 1-ső vasárnapján magyar gyászistenitisztelet tartatott Földvári és Bernáthfalvi Főldváry Miklós úr május-hó 31-én Pesten bekövetkezett gyászos halálának emlékezetére. Istenben boldogult született Péterin 1831-ben néhai Földváry Miklós és Kubinyi Amália szüléktől. Iskolai tanulmányainak bevégzése után, már 1848/49-ben honvédhuszártiszt volt, később győrmegyei országos képviselő, — több évek óta a Kassa-Oderbergi vasút igazgató-tanácsosa, győrmegyei ötövényi birtokában példányszerű gazdász, jó hazafi, jó családapa, hű evangelikus, egész életén át a közjóért munkálkodó egyéniség. Az elhúnyt boldog házasságban élt ngos Kappel Malvin asszonysággal 24 évig, mely házasságban 4 gyermekök született, kik közül egyike megelőzé édes atyját az örökkévalóságba, hárman pedig : Elemér, Tibor, Valéria nagy szívfájdalommal kisérék édes anyjukkal, valamint sokak fájdalmas részvétök mellett hosszas szenvedéseiben 54 éves korában Pesten elhalt s junius-hó 2-án ugyanott a családi sírboltban eltemetett felejthetlen kedvesöket. Péteriben a requiemi szertartást: oltár előtt Dobronyovszky Gyula segédlelkész végzé, a szószéken pedig a gyászbeszédet és a szokásos búcsúztatót Dobronyovszky Károly, rendes lelkész tartá, mint a boldogultnak gyermekkori ismerőse s későbbi hiv tisztelője, ecsetelvén Jeremiás próféta siralmainak V-dik részében foglalt szavak szerint a fájdalmat, mely vonatkozott : a családra, a társadalomra s a boldogult személyére nézve; aztán azokból kifolyólag a vigasztalást. A gyászistenitiszteleten jelen volt a családból : a boldogultnak 84 - éves édes anyja özvegy Földváry M i k 1 ó s n é szül. Kubinyi Amália, aztán nővére némethi Damaskin Györgyné szül. Földváry Etelka, testvére Földváry Elek s neje gr. Teleky Júlia, s fiók Földváry Géza, özvegy gróf Teleky Jozefin, Katinka s Tibor kedves gyermekei, — Báró Bruckenthál s a helybeli közönség. — Áldás legyen porain s emlékezetén. Bobronyovszky Károly, ev. lelkész.