Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vihar után (Wladár V.)

186 theologiát, magát a keresztyénség szent könyvét, a bibliát is. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kis túlzás, ügyesen alkalmazott epithetonokkal és antithesisekkel. A t. Dr. úr ugy tesz, mintha nem tudná, mi a tankönyv és annak czélja. Feledni látszik, hogy a tankönyvek, vezérkönyvek és kézikönyvek létezése éppen nem zárja ki, sőt éppen szükségessé teszi az élő szóbeli előadás után való jegyez­getést. Ugy tesz, mintha nem tudná, hogy a külföldi egyetemek hires tanárai túdós művek mellett jó tan­könyveket is irtak. Pedig ha ő ezt épen úgy tudja, mint én. Azt is tudja, hogy azon érintett köyvek nagy része ma sem „el­avult" se nem „innen-onnan összetákolt", hanem olyan jeles könyvek, minőknek irása és kiadása dicséretére válhatnék még a pozsonyi theol. akadémia tanárainak is. Nem mél­tóztassék Németországra hivatkozni, mert ott igenis van­nak egyetemi ifjúság számára irott mindenféle jó tanköny­vek. Vannak egy, két, három, négy, öt, hat sőt hét kötetes tankönyvek is, melyekben a tanár alaposan kifejti rend­szerét és tananyagát, a nélkül, hogy ez által megakasz­taná a haladást.*) Ez utóbbi áilitás annyira különös, hogy kénytelen leszek róla még egy külön levélben megemlékezni. Zsilinszky Mihály. A vihar után. Jól sejtettem s előre megírtam, hogy a „papzsák" szellőztetésével darázsfészekbe nyúlok. Csakugyan kitört az előre jelzett vihar, s mig tombolt, mint megígértem „meglapúlva" hallgattam. Most azonban midőn az utolsó dördülés után, lapunk láthatárán a szerkesztői csillag feltűnt, mely a vihar eltűnését jelezi ; megengedi szerkesztő úr, hogy rejtekemből előbújva, rosszúl magyarázott szavaim­nak helyes értelmét az olvasó közönség előtt objective visszaadjam ; előre kijelentve, hogy állításaim ..lényegéből" hajszálnyit sem engedhetek. Első volt a ki sikra szállt Kiss Péter tiszttársam s replikájának lényege az, hogy nincsen papzsák, de van koldústarisznya. Egyenlítsük ki a két ellentétet atya­fiságosan s valljuk meg, hogy „általánosságban" nincsen sem papzsák (a mit, én nem is állítottam), sem *) Hogy Dr. M. tanár úr mennyire téved, midőn a külföldre, jelesül pedig Németországra hivatkozik, azt né­hány egyetemi tanár által irt tankönyv czíraének egy­szerű felsorolásával kívánom itt jegyzetképen kimutatni. Nem említve a dogmatikai tankönyveket, melyeknek száma legio, csupán oly egyháztörténeti műveket említek, melyek kisebb könyvtárakban is megnézhetők. Ilyenek : 1) Schmidt, Handbuch der ehr. Kirchengeschichte, fortgesetzt von F. W. Rettberg. — 2) Gieseler, Lehrbuch der Kirchen­gesch. — 3) Engelhard, Handbuch der Kirchengesch.— 4) Fricke, Lehrbuch der Kirchengesch. — 5) Jacobi, Lehrbuch der Kirchengesch. — 6) Guericke, Hand­buch der Kirchengesch. — 7) Lindner, Lehrbuch der Kirchengesch. — 8) Kurz, Handbuch der Kirchengesch, és 9) ugyancsak Kurz Lehrbuch der Kirchengesch, für Studirende. — 10) Hagenbach, Lehrbuch der Dogmen­geschichte stb. Kell-e még több? Vagy ezek is „elavúlt" tákolmányok? Lehetne felhozni ujabb „Handbuch"-okat, „Lehrbuch"-okat, „Grundrissze"-ket és „System"-eket, ha a becses lapok felesleges helylyel rendelkeznének. koldústarisznya. Hogy szegényebb sorsú, épen úgy, mint kapzsi papok, voltak és lesznek, az bizony sajnos ; de a mint igaz, hogy a bajon segíteni, legalább most nincsen mód, — olyan kétségtelen tény az is a mit állítottam, hogy papi fizetéseink „átlag" ha nem is irigylendők de tisztességesek. Farkas Gejza tiszttársamnak kettős czikkére, mindenek előtt azon felvilágosítással kell szolgálnom, hogy kifejezése szerint, közügyeinkbe „beleártani" magamat, van legalább is annyi jogom, mint neki, de kötelességem bizalmi állásomnál fogva még nagyobb. Ne háborodjék fel tehát hírlapírói féltékenysége, ha közügyeinkhez hozzászollani ezentúl is köteleségemnek tartandom. — Lám ! ha Farkas tiszttársam objective igazságos akar lenni, nem tagadhatja meg tőlem az elégtételt, hogy felszólalásom adott neki alkalmat ama véleményem szerint is egyedül czélhoz vezethető indítványára, mely szerint a csekély jövedelmű tiszttársak nyomasztó anyagi helyzetén, kisebb jövedelmű egyházakból a nagyobbak­ba való „előléptetés" által lehetne segíteni. Tessék gyűléseinken ez irányban az indítványt megtenni, senki sem fogja azt melegebben pártolni mint én ; mert igazság­talanságnak s egyházi életünkre káros hatásúnak tartom azt, ha a legnagyobb legnépesebb egyházakat oly ifjú korban administrálhatja a lelkész, midőn alig lerázva az iskola porát, az életet teljes valóságában távolról sem ösmeri. Bármily jók legyenek is theol. fakultásaink és akademiaink, a gátra termett lelkipásztor nem azokból kerül ki közvetlen, hanem az elmélet kellő beszei'zése után, a több évi gyakorlat iskolájából. Láthatja ebből Farkas tiszttársam, hogy czá­folatának conclusioja, rám nem alkalmazható, midőn azt állítja, hogy én az ínséggel küzdő testvérek sanyarú helyzetén javítani „nem akarok." De viszont engedje meg, ha papi jövedelme fel­számítását helyesnek nem tartom, mert mig egyrészt a bevétel rovatából több tétel, mint többi között a lakás hiányzik, mig a bevétel minden tételében túl olcsón van számítva : addig másrészt igen különös a jövedelmet a cselédbér, kovácsszámla s egyéb kiadások levonásával kitüntetni. Ha valaki levonja még a szobaleány, szakácsné, inas, kárpitos, ezukrász stb. stb. számláját a bevételből, biz akkor aztán az igy értelmezett „tiszta jövedelem" nagyon is össze fog zsugorodni. A következő czáfoló „sz" álnév alatt „szegénységi bizonyitványá t"közli, melyből állítása szerint a papzsák irója is olvashat valamit. Elolvastam s adhatok jó akaratú tanácsot. Kiolvastam belőle, és őszinte sajnálkozással adok hitelt szavainak, hogy „sz" úr önhibáján kivül van sanyarú anyagi helyezetben. De amint őszintén sajnálom úgy biztosithatom önt arról, hogy kevés lelkész van, ki a szegény sorssal oly hosszú időn át küzdött, mint jó magam, s mig panasz soha sem jött ajkaimra, a nélkülözés iskolája tanított arra az életszabályra, melytől soha nem térek el, melyet követni tanácsolok s mely abban áll: „ha egy forint napi jövedelmem van, nem költök el szászegy krajezárt, hanem csak kilenczven­kilenczet. Fájdalom a mai „előirányzó"-kor nem igy gazdálkodik, hanem azt mondja : ennyire van szükségem s ha nem telik csinálok adósságot. Ne vegye tehát rosz néven „sz" úr, ha meggyőző­désemet őszintén kimondom, hogy, a mit önmagáról bevall :

Next

/
Oldalképek
Tartalom