Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bizalmas levelek a szerkesztőhöz (Zsilinszky M.) II.

Harmadik évfolyam. 24. szám. Pozsony, 1885. évi junius 13. EVANGELIKUS EGYHÁZ & ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /M.EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. SS>£38l5<£S Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TUSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. II. (Zsilinszky Mihály). — A vihar után. ("Wladár Viktor). — A bányakerületi özvegy-árva-intézet (—sz—s.—). — Belföld — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. 11. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Hogy egyházunk életében sok a hiány és ennélfogva sok a tennivaló, azt tagadni nem lehet. A kérdés csak az lehet : miképen lehessen a hiányokat legbiztosabban megszűntetni? Nagy baj, ha valaki palástolni kivánja a meglevő hiányokat, vagy ha saját egyéni érdekeit belekeveri a közügyek tárgyalásába. Első tekintetben lehetetlen a kellő eszközök felismeréséhez jutnunk; második esetben hamis következtetésekre vezettetünk. Gyakori eset, hogy általános egyházi viszonyaink szem elől tévesztése miatt egyes oly követelésekkel találkozunk, melyek már egyházi szervezetüknél fogva is teljesíthetlenek. Viszont az is megtörténik , hogy valaki egyes specialis baj orvoslását csak egyetemes állapotaink megváltoztatásától várja. Megbecsülhetetlen autonom egyházalkotmányunkat ujabban két fiatal egyházi férfiú támadta meg, és a katholikus szervezettel szemben úgy tűntette fel mint tökéletlent. Pedig mind a két esetben bebizonyítható, hogy nem alkotmányunkban, hanem inkább az egyének gyengeségében van a baj oka. Egyéni erő, egyéni kötelesség, egyéni felelősség, ez az, a mit sürgetnünk kell. A mi egyházi alkotmányunk senkit sem akadályoz meg a jónak cselekvésében. Ha van gyengéje, az nézetem szerint inkább a szabadosságban és a fegyelem hiányában nyilvánul. Emberi gyengeség, hogy sokszor még a rossz szokáshoz is ragaszkodunk ; és azt, a ki a rossz szokás helyébe ujat, jobbat javasol, gyanúsítani és félremagyarázni hajlandók vagyunk. Ezt kellett nekem is tapasztalnom, mikor az irott füzetek helyett nyomtatott tankönyveket sürgettem theologiai tanintézeteinken. A kérdés egészen egyszerű és még sem értjük meg egymást; mert, a mint e becses lapok valamelyikében R. V. úr helyesen mondotta, a tankönyvek feszegetésével „a darázsfészekbe nyúltam." Nagytiszteletűségedre hivatkozom, hogy sem az egyetemes gyűlésen, sem e becses lapok hasábjain nem sértettem meg a pozsonyi akadémia jó hírnevét. Ennek védelmére tehát nem is volt szükség. A mit tettem, az sem több, sem kevesebb nem volt mint az, hogy hivatkozva közvetlen tapasztalatomra, hivatkozva más vizsgáló bizottsági tagok és"; a superintendens urak — tehát a legilletékesebb egyházi férfiak — közös tapasztalatára, kimertem mondani, miként a theol. tanintézetekből kikerült fiatal emberek nem mutatnak a kor követelményeinek megfelelő képzettséget. Ez a tény, mely fájdalom nem czáfolható meg. Ennek egyik okául a theol. irodalom hiányát, és azt a nevetséges, semmi által nem igazolható eljárást hoztam fel, hogy nevezett intézeteinknél a tanár urak még ma is irott füzeteket használnak vezérfonal gyanánt. Nem jellemeztem e füzeteknek se tartalmát, se terjedelmét, — csupa kíméletből. Egyszerűen azt javasoltam, hogy az irott füzeteket helyettesítsük nyomtatott tankönyvek vagy vezérfonalak által, hogy az egyháznak módjában legyen tudnia, mit, minő irányban és minő szellemben tanulnak leendő papjai, a népnek leendő vezetői. És mit kellett tapasztalnom? Azt, hogy szavaim, bármily világos akartam lenni, elhomályosittatnak ; intentióm, bármily önzetlen, félremagyaráztatok! Dr. Masznyik Endre tanár úr úgy tünteti fel a dolgot, mintha én egyedül a tankönyvektől várnám nemcsak a theol. tudomány felvirágoztatását, hanem egyébb egyházi bajaink orvoslását is. „Egyházunk és a tudományos élet" czimü — különben igen érdekes — czikksorozatában oly reflexiókat tesz, mintha nekem sejtelmem se volna a külföldi egyetemek tudomány-fejlesztő hatásáról; szóval mintha én szűk látkörömmel összes miseriáink orvoslását „elavult szerkezetű tankönyvek használatától" vagy „innen-onnan összetákolt tankönyvektől" várnám. Megsérteném e lapok olvasóinak műveltségét, ha a jó, alapos és „elavúlt" „összetákolt" tankönyvek közötti külömbséget fejtegetném. Hogy az idéző jelek közt foglalt epithetonok által a vita hamis térre vitetik, az világos. Hy vitatkozási methodussal bárki nevetségessé teheti az egész