Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Veszprémi esperesség

174 mindenféle kigondolható módon annyi akadályt utjokba, — hogy azoknak az önállósítás iránt 1822-ben liatározatilag kimondott óhaja még ma sem nyerhetett valósulást, sőt — ha jól vagyok értesülve — az egyház az ő kérvényét visszavonni kényszerült. — Ezért kellett bezárni a türkösi templomot is. — Ezen tény következtében ugyanis a hívek figyelme egyidőre elfordul az anyásitás tervétől; egyelőre azon fognak lenni, hogy a bezárt templom kinyitására nyerjenek engedélyt, azért futniok keilend majd Pontiustól Pilatusig, ebbe bele telik egy év, addig akad ember, — mert keresnek a szászok, — a ki az önállósitás ellen opponál, a hivek határozata ellen felebbez, a huzavonát megcsinálja, s a türkösiek is ráunnak a dicsőségre úgy, mint a brassóiak, s maradnak úgy a hogy vannak. A csángó paraszt különben is olyan természetű, hogy inkább elhagyja venni a „rokk"-ját, mintsem hogy az urakkal huzalkodjék. A szászok pedig ezt jól tudják. íme így élünk mi Hétfaluban, így önkényeskednek velünk, így tipornak el bennünket azok a szászok, a kik maguk mindig elnyomásról panaszkodnak. Kell-e nagyobb szabadság, mint mikor a jövevény büntetlenül nyomorgathatja saját hazájában a magyart. Nem hagj'hatom ez alkalommal szó nélkül azt a borzasztó közönyösséget sem, a melylyel a szászok a magyarajkú hívek lelki szükségletei iránt viseltetnek. Említettem fentebb az esperes komikus beszédjét, a melyben a türkösieket arra buzdíta, hogy ihatósággal menjenek be a templomba. Ennél sokkal nagyobb botrány történt a hosszúfalusi pap beiktatáskor. Az esperes rövid beszédet intézett a templomban a hívekhez s a többek közt azt mondá, hogy „minden vidék a maga nyom az emberre rányom." Halk moraj vonult végig a hallgatóságon a zsúfolásig megtelt templomban. Midőn pedig az esperes folytatólag így szólt: „a rám húzott hatalomnál fogva etc."*), akkor a hátulsó sorokon erőt vett a kaczagás, az első sorokban ülők pedig zsebkendőiket vették elő, hogy eltakarják arczukat, mert félnek vala az esperesre nézni, hogy meg ne halljanak nevettükben. A derültséget azonban csakhamar kínos feszültség váltotta fel, midőn az esperes, még néhány szót dadogván, a beszédbe belesült. Es valahányszor valamely magyar evang. ünnepély esik, az ily scenák ismétlődnek. A hivek már a megelőző napokban adomázgatnak, találgatják váljon, miféle jó viezczet mond majd az esperes és készítik nem szíveiket, hanem nevető izmaikat. Egyházi élet ez? Lelkiismeret az, a mely más nemzetségű, de velünk végre is ugyanazon valláson levő szászokat az egyházkormányzatban vezérli? Nem érdemelné-e meg a hitélet, hogy a brassói esperességnek, a melyben a 26,000 szászajkú evang. mellett 18,000 magyar evang. lélek lakik, legalább az alesperese magyar legyen, a ki az ily ünnepélyes alkalmakkor az esperest helyettesítené s a népet a fentebbiekhez hasonló botrányoktól megkímélné. De hát a szászoknak privilégium kell s inkább vesszen ki a magyar evangélikusokból a vallásos érzület, mintsem, hogy az esperesi hivatalba, consistoriumba vagy más egyházi hatóságba a magyar is bejuthasson. *) A helyett : a rám ruházott. Bizonyára nagyot vétkeztek elődeink, azért nehezült reánk ennyire az Istennek ostora. Szerencsésebb véreink, imádkozzatok érettünk!! Egy hétfalusi evang. pária. A veszprémi ev. egyházmegye május 6-án tartá évi rendes közgyűlését Pápán. Mindjárt a gyűlés megnyitása után a szavazatbontó bizottság jelentése olvastatott fel : Esperessé nt. Tatay Sámuel, felügyelővé Purgly Sándor urak lettek újra megválasztva egyhangúlag. Ez alkalommal szeretett felügyelőnk újólag szép jelét adá egyháza s a gyülekezeteinkben működő lelkészek iránti hő ragaszkodásának és szeretetének, mert ismét 150 frtot adományozott az egyházmegyei lelkészi gyámolda javára. Az ő nemes kezdeményezése volt e szükséges alap megteremtése évekkel ezelőtt, az ő buzgó fáradozása következtében nevekedett az alap jó részben és az ő áldozatkész adományozása folytán lett ez alap nagyobbá és biztosabbá. Adja a szeretet Istene, bogy e szép példa minél több követőre találjon, hogy ez alap minél inkább szaporodhassék, hogy minél elébb teljesíthesse hivatását és hogy minél több szomorú arczról törölhesse le a gondnak könyeit. Midőn a szeretett vezér ily nemes áldozatkészségét tapasztala a gyűlés, lelkesedéssel alapítá meg végleg az egyházmegyei lelkészi gyámoldát s kötelezé az egyes lelkész urakat 20 évig tartó évi 5—5 frt tagsági díj fizetésére. így majd kinövi magát az alap s a már készletben levő 1500 frt csakhamar tekintélyes összeggé fog szaporodni. Ezután tek. Ihász Lajos nagybirtokos úr tett boldogult édes atyja emlékére 2000 frtot meghaladó tekintélyes alapot, melyből 600 frt a dunántúli ev. püspöknek, mint főrendiházbeli tagnak díjazására fog fordíttatni, 300 frt az egyházmegyei lelkészi gyámoldára, a többi pedig jó részben a soproni iskolára adományoztatik. Amint a jelentésből kitűnik, az egyházmegyei gyámintézetre olyan mennyiség gyűlt egybe, a minő eddig még soha sem egyházmegyénkben, ennek oka tán abban is rejlhetik, hogy majd minden gyülekezetben alapíttatott iskolai gyámintézet, hol kisebb-nagyobb összegek gyűjtettek. A négy körlelkészet jelentéséből, illetve az egyházmegyei iskolai bizottság jegyzőkönyvéből, a mint értesülünk, ez évben igen szép, eredménydús haladás konstatáltatik úgy az iskolai oktatás és nevelés terén, mint az iskolafenntartók buzgó áldozatkészségében. Az egyházmegyei számvevőség jelentése az egyházmegye pénztárának állapotáról igen kedvezőleg nyilatkozik, mert ez idő szerint alig van gyülekezet, mely hátralékban volna járandóságával. Ezek voltak a gyűlés nevezetesebb pontjai és midőn ezeket meggondoljuk, őszinte örömmel mondhatjuk el: Istenem, meghallgatád kérésünket, buzgóságot és lelkesedést öntél nagyjaink szivébe, add, hogy ez ki ne aludjék, s add, hogy szegény egyházunk minél inkább felvirágozzék! Budapest, 1885. évi május-hó 25 én. — A budapesti ágost. hitv. evang. szláv egyház e mai szent napon lélekemelő ünnepélyt ült. Az egyház lelkésze s fővárosi esperes Bachat Dániel úr ez alkalommal lelkes beszédet tartott azon szent igék alapján, a melyek az ékes fehér márványból készült keresztelő kő homlokára arany betűkkel vannak bevésve, t. i. „Galaczia bel. III. r. 26—26. v." foglalt igék alapján. Rámutatott az egyház sok küzdelemmel I járó megalakulására s azon viharos, azt majdnem a tönkre-