Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Házasság nem szentség (Thomay J.)

22. szám. EVANGELIKUS EGYHÁZ SKOL Előfizetési ár: b frt kr. Egész évre félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ÍS>£38í3<£Í — Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T IR. SZT YÉIST S ZKI-ST FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : A házasság nem szentség. (Thomay József.) — Katecliisátio. (J. I.) — Egyházi énekeink közbeeső játékairól. (Wolfgang Lajos.) Hol van az a „Papzsák.

u (Melczer Gyula.) — Az ev. egyház néptanítóihoz. (Micsinay Pál.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A házasság nem szentség. A magyarhoni evangelikus egyház vezérfériiainak ügybuzgósága és szakértelme, melylyel az egyházi életünkben kimagasló, nagy jelentőségű műnek, az új agendának létrehozásán jelenleg fáradoznak, nem hagy fenn ugyan semmi kétséget arra nézve, hogy egyházi irodalmunk ezen bizonyára korszakot alkotandó termékét ugy tekinthetjük, mint az evangelikus közszellem óhajtásának nyilvánulását ; mindazáltal az nem zárja ki azt, hogy a protestantizmus elvével össze nem egyeztethető s így, ámbár eddig agendában volt is előírva, méltán kifogásolt gyakorlat ellen bárki is szerény véleményét ne koczkáztatná. A dunántúli kerület által kiadott és most is használatban lévő agenda szerint ugyanis az esküformulában ezt mondják az eskető lelkész után az egybekelők : ,,Holtomig, holtáig el nem hagyom . . . ." Erre tehát esküt tesz le a vőlegény úgy, mint a menyasszony. Azok a leendő új házastársak ott a szent oltár előtt talán nagyon is megilletődve lévén, boldogságuk előérzetében nem igen mérlegelik a szavak értelmét, nem igen okoskodnak; de azok közül is, a kik nemcsak a szív érzelmeire, de a józan ész komoly gondolkozására is súlyt fektetnek, bizony elmondhatjuk, hogy sokan azt gondolják magukban, hogy úgy van jól, a hogy elmondták, mert az egyház úgy rendelte. De a törvény által előbbi házastársától elválasztott és egy másik házasságkötésre felhatalmazott egyén mégis csak máskép gondolkozik, annak alkalmasint szeget iit a fejébe ezen néhány szó: „holtomig, holtáig el nem hagyom." S ez a néhány szó nem annyira reménységben gazdag jövőjére hat zavarólag, mint inkább gyászos, fájdalmas emlékű, viharos múltjából a szemrehányás sötét árnyát idézi lelke elé, mely ezt mondja neki : nem tartottad meg esküdet, mert elhagytad előbbi élettársadat holtod előtt és holta előtt; most újra ugyanazon eskü hangzik el ajkadról, vigyázz, nehogy ismételve vétkezzél annak megtartása ellen! Azután az is előfordul az eskü szövegében: „. . . sem betegségében ..." Tehát hogy betegség oka miatt sem hagyják el egymást, arra is megesküsznek kölcsönösen. Pedig a törvény megengedi a gyógyíthatlan elmebetegségben szenvedőtől a végelválást s felszabadítja a váló félt, hogy mással új frigyet köthessen. Igen, de megesküdött rá, hogy nem teszi és mégis megteszi. Bizony aligha nem furdalja a lelkiismeret ezen tettéért. Csakhogy erre azzal a megjegyzéssel állhatna elő valaki, hogy hát ne váljon el tőle, ne kösse meg addig mással élete világát, míg elmebeteg hitvestársa életben van, várja szent türelemmel és kegyes megadással, míg Isten elhozza annak végóráját, a ki végre is csak nem tehet róla, hogy szerencsétlenné tette másnak az életét; mert a kit így Isten a halál által választ el élettársától, az van igazán szabaddá téve, az nyugodt lélekkel fogadhat hűséget és szeretetet az úr oltára előtt egy másiknak, kit szíve szerint választott. Ez mind nagyon szép, igaz és tiszta keresztyén érzelemre vall s azon tiszteletre méltó kegyeletről tesz tanúbizonyságot, melylyel általában a szenvedő emberiség, de ennek kiváltképen azon boldogtalan tagja iránt tartozunk viseltetni, a ki iránt hűségünket és szeretetünket egész haláláig szent esküvel kötöttük le. De egyéb körülmények is felhatalmazzák a házastársakat az egymástól való végelválásra és új házasságra való lépésre : 1. Ha örökös tehetetlenség létezése forog fenn, mely az egybekelést megelőzte, mely a házassági kötelesség teljesítését gátolja, örökös és orvosolhatatlan. 2. Ha a férj vagy a nő házasságtörést követett el vagy oly vétket, melyért legalább öt évi súlyos börtönnel büntettetett. 3. Ha az egyik fél a másik élete ellen tör, vagy az egyik fél a másikat oly súlyos bántalmakkal illeti, hogy ez által annak élete veszélyben forog. 4. Ha legyőzhetlen idegenkedés és kölcsönös gyűlölet létezik a házastársak között. 5. Ha a férj vagy a nő oly rendetlenül él s annyira tékozol, hogy a házastárs vagyonát felemésztéssel fenyegeti vagy a család becsülete és tekintélye koczkáztatva van.