Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Stelzer Károly János

157 A vallás és az Istenben való bizalom a népek és nemzetek boldogságának és üdvének egyetlenegy alapja lévén, nem lehet az a népek vezetésénél és kormányozásánál sem közönyös, sem felesleges. — Ép az lehet egyik eredeti és főbb oka a társadalmakban oly gyakran előforduló k o rruptióknak és kárhozatos cselekményeknek, hogy sok helyütt a vallás és vallásosság a nép közt csak igen felületesen és közönyösen fejlesztetik. Ha tehát a népiskolák ily fontos szerepet játszanak a nemzetek és társadalmak életében, annál nagyobb fontossággal bírhatnak azok a Krisztus szent egyházára nézve arra a népgyülekezetre, a melynek egyedüli tisztje és hivatása nevelni, tanítani és közboldogságra vezérelni a népet, és a melynek fenállása és terjeszkedése leginkább azon föltételtől látszik függni, hogy mily erélylyel és lelkiismerettel teljesíti, különösen a vallás- és erkölcs-taníttatás körüli tisztjét. — A Krisztus szent egyházának fő és fontos feladata tehát a népiskolákat nemcsak szaporítani, hanem azokban a vallás erélyes, szorgos és igazán való tanítására fel is ügyelni. Nincs is felekezet, mely iskolájára, különösen a valláserkölcsi vezetést és oktatást . illetőleg éber szemmel ne tekintene. Minden felekezet igyekszik saját hitvallásának érdekét a körében való iskoláiban vigy amint azt tudja és bírja megvédeni : mert hiszen a népiskolák a Krisztus szentegyházának sarkkövei, különösen pedig a mi ev. egyházunk ! és az iskola közt oly szoros viszony létezik mint az ikrek közt, a melyek egymástól pillanatnyi időre is elválaszthatlanok. Ha az egyik szükséget szenved, szenved a másik is és viszont hol az egyik virágzik, ott a másik sem marad el anélkül, hogy ne érleljen éltető gyümölcsöket. Nem is lehet közönyös a mi egyházunk előtt sem ama körülmény, hogy a vezetése és felügyelete alatt álló iskolaiban a valláserkölcsi oktatás ki által és miként taníttatik?! Mert ha rendesen az iskola adja az iskola növeli az egyháznak a híveket, a kik a vallás üdvnek pajzsa alatt keresendik további boldogulásukat : akkor az egyháznak egész figyelmét oda kell irányítani, hogy az iskolaiban mindenek felett a vallás kiválóan és igazán tanítassék és necsak mint különálló tantárgy egy két órán át hetenként, hanem az egész tananyag és tanításmód legyen átszőve vallásossággal és az evangyéliom szellemével ; necsak kötelességszerűen, miszerint, a tanterv kívánalmának elégtétessék, hanem egész evangyéliomi ihlettel s fenköltséggel történjék az tudván, hogy az evangyéliom még ma is ama Isteni hatalom a „mely szolgál minden hívőnek üdvösségére." Igaz hogy egyházunk magára van hagyatva, nem bír az a Jézus Krisztuson és az evangyéliom hatalmán meg az általa szerzett lelkiismeret üdvén semmi világi hatalommal és javadalmakkal, de hát elég nagy javak ezek arra nézve is, hogy kárpótolhassák a világi hatalom és világi javak nélkülözését; mert hiszen Krisztus Urunk szent egyházának lényege éppen abban áll, hogy tudniillik az evangyéliom világosságát mindenütt igazán és tisztán terjessze az Urnák Mat. 6, 33 szavai szerint: „keressétek először az Istennek országát és igazságát és a többiek megadatnak néktek." Csakhogy ujabb időben, a midőn már államunk, hazánkban is a népnevelés és oktatás körül nagyobb erélyt és jelentékenyebb áldozatokat fejt ki, a mi buzgólkodásunk a vallástanitás és vallásosság terjesztése körül épen akkor úgy iskoláinkban mint egyházainkban is csökkeni látszik. Es lenne ez bár csak látszat, de mikor az szomorú való, mely azzal igazoltatik, hogy egyházaink számban nemcsak nem szaporodnak, hanem fogynak; hogy a vallás és egyházaink fentartása iránt való lelkesedés és buzgalom híveinknél hideg közönynyé fajult; templomaink igen sok helyütt isteni tiszteletek alkalmával majdnem egészen üresek ; egyes családok tűzhelyeinél, a hol ezelőtt evangyéliomi szeretet, szelídség és vallásosság tüze melengett; a hol a nap hajnala buzgó istenes ima mellett hasadt fel és szent ahitatos éneklés hangjainál áldozott, le ott most viszály, egyenetlenség és elégedetlenség lángja lobog; az egj'házi személyzet, hatóságok és tisztviselők iránti jószívűséget tiszteletlenség és engedetlenség váltá fel. Sajnos állapot, mely időszerű orvoslást igényel. És legyenek e sajnos állapotnak bármi keletkező okai is evangyéliomi éberség és okosságra intenek azok úgy iskoláink, mint egyházainkban is és az Úrhoz való állhatatosság és hű kitartásra; mert a jónak ellensége nem alszik, de „széjjel jár keresvén kit elnyeljen" I. Péter 5, 8. Iskoláinkban a többi más tantárgyak erélyes tanításánál, legyen legfőbb a vallás, mint minden jó tudásnak és ismeretnek forrása. Az ujabb tanrendszerek, a melyek még az elemi népiskolákat is a szorgalmi időnek rövidsége és más közbeeshető nehézségek és akadályok daczára is, igen túlterhelik a tananyag mennyiségével, sohasem szorítsák le vallást a tanítás teréről ; ifjaink a kik előbb iskoláinkban vallásosan neveltettek és néptanítókká állami képezdékben képesítettek, ha visszakerülve talán felekezetünk iskolaiban alkalmaztatnak, meg ne feledkezzenek — más egyéb jelességük mellett — egyházukban egykor tiszta és éltető tejként szívott vallásbuzgóság és szeretetéről, de szilárd elvül tűzzék a szentírás (II. Tim. 3, 14) ama szavait: „de te maradj meg azokban, a melyeket tanúitál és a melyek te reád bizattattak, tudván azt kitől tanúitad. Akkor népiskoláink megfelelnek magasztos czéljuknak és valóban boldogító tényezői lesznek mind az államnak mind pedig az egyháznak. Méltassuk tehát kiváló figyelemre e szavakat : „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben; úgy cselekedjetek mint férfiak; legyetek erősek! I. Korint. 16, 13. Micsinaij Fái. NEKROLOG. A mint e lapok utolsó 19-ik számában jelezve volt, nt. Stelczer Károly János, nagyszombati lelkész, az esperesség nesztora, f. hó 7-én meghalt. Istennek ezen immár boldogult szolgája született Pozsonyban 1811. évi február 2-án mint szerény módú polgári szülőknek legidősb fia. Édes atyját azonban már hét éves korában 1818-ban vesztvén el, szomorú, nélkülözésekben gazdag jövőnek nézett elébe az éles elméjű, fennkölt lelkületű fiú, a ki már most még zsenge ifjúságában azon czélt tűzte ki magának, hogy édes anyjának és testvéreinek támasza leend. Ernyedetlen szorgalommal, fáradhatatlan kitartással látott tehát Istennek tetsző e czélja elérhetéséhez szükséges szellemi kincsek elsajátításához; az éjjeleket napokká tevé saját tanuU