Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Kőhalmi Klimstein József: Pámzán Péter (Krupec J.)

bekezdőnél is, — azt természetesnek találjuk. — Pázmán emlékén a magyarországi r. kath. egyház harczosai nagy szavakra, nemkülönben tettekre is, méltán felbuzdulhatnak. Távol vagyunk tehát attól, hogy szerzőnek Pázmánért való lelkesülését Ítéletünk tárgyává tegyük. A mely nemzet nagyjait elfelejti, elveszett az. Hasonlóképen az egyház. Tudjuk jól, s nem akarjuk felejteni mi sem. — Hanem, ha szerző az ő egyháza nagyjának emléke felelevenítésénél egynémely oly állítást is koczkáztat, a melyek az igazság s méltányosság sértésére valók : nem volna természetes dolog, ha ezt más mértékkel nem mérnők. így mérjük mindenelőtt azt, a mit az előttünk fekvő életrajz elején azon magas érdekekről, „melyekért Pázmán életében küzdött", olvasunk. Szerző három csoportban állítja össze ezen érdekeket. A csoportok ím a következők : „A haza minden előtt; de egy erős, hatalmas katholikus dynasztia alatt; mely mindig (Szt.-István király szándékai értelmében), de különösen az akkori török hódoltság és belvillongások közepette tekintélylyel és hatalommal vezethette azt jólét és virágzás felé. Érdek, mely ma is első és országos. Második érdek : hogy az országnak művelődést és a honfoglalásnak állandósitott biztosítékot nyújtott keresztény katholikus vallást, mely az időtájt kikezdve lett, megszilárdítsa és intézményeiben is föntart'sa. Harmadik érdek : (melyért annyit küzdött és lelkesen dolgozott), hogy a nemzeti nyelvet, a nemzet szellemi élete alapföltételének vallván, azt irodalmában és müvelésében nemzeti érdeknek tartotta, fejlesztette bámulatos műveiben." Az érdekek között az utolsóhoz, melyet szerző jól fogott fel, s jól ki is fejezett, nincsen, hanemha helyeslő, szavunk. Nem vallunk azonban hasonlót a megelőzőkről. Hogy „a haza minden előtt, de egy erős hatalmas katholikus dynasztia alatt " volt Pázmán törekvéseinek czélja ; más szóval, „hogy husz éves politikájában, melynek háttere mindig a vallás volt," azon meggyőződés vezérelte, hogy a kath. ausztriai ház megerősödésével a magyar trónon fölvirágzik a kath. egyház s vele az ország, mondjuk, állítjuk mi is. — Hanem, hogy ez a két dolog, tudniillik : „a haza minden előtt" és ,,de egy erős, hatalmas katholikus dynasztia alatt" oly szükségképen egymásból folyó, egymást átható s kiegészítő volna, miképen azt szerző ím itten feltünteti, más szóval : hogy az az úgynevezett erős, — hatalmas katholikus dynasztia mindig (Szt.-István király szándékai értelmében), de különösen az akkori török hódoltság és belvillongások közepett tekintélylyel és hatalommal vezette az országot jólét és virágzás felé, — ezen állításhoz, mint a szerzőéhez, egynéhány szavunk fér. Szerző hivatkozik Szt.-Istvánra, szándékaira. — Mi is hivatkozunk, még pedig úgy, hogy áldjuk első királyunk emlékét, liogy országa jólétét és virágzását a ker. vallásnak népe lelkében meghonositásától várva, szent buzgalommal térítő munkához ő maga látott, s azt Isten segítségével be is fejezve : Magyarországot az európai ker. államok családjába, mint legitim, önálló elismert királyságot, bevezette. A magyar nép nagyrésze pedig, — a küzdő daliás sereg, — megértve fejének bölcs szavát, okos önmegtagadással tudott az ősi hitről, mely mindig csak harczra I ösztönözte,. lemondani, s befogadta el Den s ég; e-i vallását, azt a> vallást, a melynek egyik főpananesolaitja : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". — Ez, t.. L a felebaráti saeretet hirdető- ker. vadil ás- az, amely aztán a honfoglalásnak állandósított biztosítékét, nyújtott." Es szerző szerint ez a vallás- lett kikezdve (t. i. a ref. által) s Pázmán ezt a vallást,, ezt a kikezdettet, akarta, megszilárdítani és intézményeiben is fönfoartani. Váljon» igaz-e ezen állítási Hémelyek sze-ïimt tán igaz,, szerintünk azonban nem az. Mert mi ker. valíás és r. kath.. vallás között különbséget teszünk. Más szóval, sohasemi ismerjük el, hogy a sz. István, korabeli keresztyénség s a* Pázmán idejében való, egy és ugyanaz; raiodig mondjuk, hogy a kettő közt különbség van, s evvel kapcsolatban tagadd juk, hogy mi, illetőleg lángleíküi reformátoraink, dicsőséges elődeink azt a ker. katholikus vallást kezdték volna ki, melyet sz. István a magyarok szivébe plántált. 0 h n e-m ezt kezdték ki. Más volt sz. I st v á n i d e j é be n még is csak a ker. hit,, t. i. igazabb, és más voltra ker. tan, t. i. tisztább, az Isten igéjével jobban megegyező; akkor az egyház még nem tanított, vagy nem akart tanítani oly csalhatatlanul, s nem osztott, vagy nem atkart osztani kegyelmet oly kizárólagos-isteni-jogon; akkar a vallás eszméje tisztább hit volt abban, a ki az ember s Isten között való életközösség egyedüli közvetítője; akkor még nem lehetett pénzen megvenni a bűnök bocsánatát: akkor még nem zavarták össze a földieket úgy az. égiekkel; akkor a krisztusi tan belsőleg átalakító erejének legalább is annyian hódoltak, mint a reformatio idejében, vagy akár Pázmán korában a külső szertartásokban nyilvánuló, szemvakitó, de a lelket üresen hagyó fénynek ; akkor — hogy gáncsoljak is valamit — az athanasiusi orthodoxiának erőltetésével kisebb hibákat, kevesebb büßt követtek el, mint Pázmán korában az ú. n. eretnekek térítésével, a 30 éves háború tüze gyujtogatásával ! Óvatosak legyenek azért az újkori katholiczizmus védői, midőn sz. Istvánra is hivatkoznak, mert különben megtámadtatnak ! Aztán, hogy, mint szerző állítja, az az „erős, hatalmas katholikus dynasztia különösen az akkori török hódoltság és belvillongások közepette (talán : közepett, vagy pedig belvillongásoknak közepette; ad analogiam : rét felett, vagy rétnek felette, csak nem : rét felette) tekintélylyel és hatalommal vezette az országot jólét és virágzás felé," — ezt sem fogadhatjuk el történeti igazságképen. — Történeti események alapján nem állíthatunk mást, mint, hogy az a hatalmas, katholikus dynasztia, illetőleg annak tanácsadói, s ezek között a szerző által kitüntetett ű ézustársasági atyák, említett török hódoltság közepett, az országot j ólét és virágzás felé nem vezették, mert lakosságának nagyrészét arra kényszerítették, hogy vagy a töröknek több kíméletet tanúsító hatalma alá meneküljön, vagy pedig — búcsút véve az ősi földtől, — vándorbotot, vagy, — s ez is megtörtént, meg kellett történnie, nem egyszer, többször is, — fegyvert fogjon kezébe, hogy megvédje vele élete drága kincsét, az emberi szabadságnak — Kossuth szerint — legérzékenyebb oldalát, a lelkiismereti szabadságot. S ha valaki ellenvetné, hogy a török járom megtörésének, Buda visszafoglalásának érdeme oroszlánrészben mégis csak azé a hatalmas kath. dynasztiáé?