Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az egyháziak jobb javadalmazása

124 tiszta evangyéliom hódító hatalmába vetett hitéről lemondott és saját jövőjébe vetett bizalmát elvesztette;" jóleső elégtétel gyanánt veszem tudomásul és azon sem ütközöm meg, hogy a messze távolban megvalósulandó evangelizácziót szabados álomnak nevezi. Hogy pedig a kivitel módozataira nézve tőlem várja az első szót, az igen természetes és igyekezni fogok ennek is megfelelhetni. Közleményének azon része, mely azon német telepekkel (melyekben igaz magyar szellem és nagyrészt magyar beszéd is lakik) foglalkozik, melyek Tolnamegye nagy részét evangelizálták, új nézpont alá helyezi az evangelizáczió ügyét és érdekessége mellett közérdekű is. Jelen czikkemre pedig e telepek evangelizáló hatása is újabb bizonyítéka annak, hogy : az evangyéliomi elv megtagadása nélkül is lehetséges az evangelizáczió. Láng Adolf. Az egyháziak jobb javadalmazása. A munkás méltó az ő jutalmára. A kik az oltár körül forgolódnak, az oltárról élnek. így kellene lenni. De a valóságban sok esetben másként van. Ha élni akarnak, nem egy véres verejtékből él. Szántanak vetnek, fákat ültetnek, hogy legyen mit enniök, vagy hogy keserűségüket e munkába fojtsák el. Hogy ez nem jól van így, mindenki tudja. Mert nem a munka, mi megszégyenít, a munka csak nemesít. De abban van a szégyen égető foltja, hogy a megélhetés gondjai alatt oly munkára is kényszeríttetnek, melyet jobb viszonyok közt a géperő, vagy egy fizetéses cselédfiu is elvégezhet. Az egyháziaknak más eke való, mert ők más földet szántanak, más magot vetnek, más gabonát aratnak, más kévéket kötnek. De fájdalom, ha mindenektől elhagyatnak, kényteleníttetnek, mert a „létért való küzdelem" alúl ők sem kivételek, hogy a kettő közül azt válasszák, mi anyagi megélhetésöket biztosítja. Mert ennek is, amannak is friss erővel, lelkesedéssel, kétségbevonhatatlanul, csak nem szolgálhatnak; a minthogy két úrnak szolgálni nem is lehet. Mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megutálja. Nem szolgálhattok Istennek és a világi gazdagságnak. Nem ! egyháziak épen nem. De nem lamentálok; bár tudom, hogy ez a hét, a bqjt utolsó hete a „lamentatiók" hete világszerte; hangig keresem a lehetőt, utánna nézek, váljon reménylhető-e segítség? Az esetben, ha azt találom, hogy mindenre van bakpsíyn^ipsak itt fukarkodik Grileád, elhallgatok, néma leszek gfjftt» nehogy valaki tévedésből szánakozóvá váljék ÍPlÖ&SM- ,ÍSfi»ts Isten! -Iliid T^djftferifrfígy innen-onnan az országház kapusától fel igatóságok hordozójáig, a nélkül, hogy a raftgpJsébgli^o^z^lr^nának, mindenkiről gondoskodva lesz N^çsak, hanem haláluk után ővéikre isti'.k^terj^s^tjetik^[^

fgondoskodása ; úgy hogy, ha semmit nem szereznßj^js-«^tökben a családfők, mégis béké^it^M^skv^jöfeta^j^lál hideg vánkosára; mert tyjj^s tJirtí^ íP%i3£>§heznek, nem fáznak, sem pein, ^ei^jígy^van a prot. egyház egyt^bi^MM i'.^ekik fá^tií^e^i^ még inkább vérezTudjuk azt is, hogy a róm. kath. alsó papság anyagi helyzete rövid időn javulni fog. E mellett bizonyít Tréfortnak egy körözvénye a kath. egyház papi fejedelmeihez. Ha e körözvényt megfigyeljük, talán útba igazodunk, hogy hol kell nálunk is a baj orvoslását kezdeni. Tréfort márczius 26-áról keltezett körözvényében úgy adja elő a dolgot, hogy a kath. papság szegénységén segíteni jobb javadalmazással, nem pusztán az ő, hanem a hívek, az egész kathegyház, sőt az ország érdekében is van. — Hihetőleg tehát, ha a főpapok, kikért véleménye megérkezik, Tréfort oda fog concludálni, hogy e jobb javadalmazást segítsék elő a tehetősebb potentátok, a papi fejedelmek, a kath. egyház gazdag világi eleme, járuljon hozzá, a mennyiben a vallási alapból nem futja ki az ország kassája, a minthogy a budapesti egyetemen a kath. theologiai fakultas tanárai már ez idő szerint is onnan húzzák fizetésöket. Nálunk sem lehet másként. Én ugyan ezzel nem azt értem, hogy adjanak a mi főpapjaink is, mert nekik nincs, maguk is szegények ; hanem azt, hogy az ügyet ők vegyék kezeikbe, s mutassák meg az ő erős és szabatos logikájukkal, mit Tréfort a kath. klérusnak ád értésére, hogy a prot. papság jobb javadalmazása is szint oly fontos érdeke nem csak a kedvezményeseknek és az ő híveiknek, nem csak az egyháznak, ds az államnak is. Azután mig Tréfort e czélnak megnyerni készül a klérus mellett a magas állású kath. világi elemet; addig a prot. főpapok nyerjék meg ügyünknek a kormányt, egyházunk befolyásos férfiaival karöltve. — Mert ha csak arra várunk, hogy maguk az egyháziak javítsák anyagi helyzetüket, akkor bátran levehetjük a tárgyat a napi rendről s akár soha elő se kerüljen. Mert még oly szegény legyen is az a lelkész, még annyira küzdjön is az élet mindennapi bajaival, ha van vénája valamit formálni, alkotni, sőt teremteni, nem a maga húsos fazekait szedi elő, hogy azokat megtöltögesse, ez nem hivatása hívei körében ; hanem ha alkot teremt, azt hívei, egyháza érdekében, annak jövőjére való tekintetből cselekszi, hogy legalább az elvállalt kötelezettségeknek legyen képes megfelelni a gyülekezet akkor is, midőn vagyonban és számban netán megfogyatkozik. Ha egyháznagyjaink veszik kezökbe az ügyet és ők fognak gyűjteni alapot a maga útja és módja szerint, akkor alap is lesz, meg segítve is lesz a szegényebb egyházak rosszul fizetett hivatalnokain, akár lelkész, akár tanító legyen az. Ellenkezőleg nem bízom. A minthogy másutt is úgy volt és úgy van, hogy nem a szegénységgel küzdő kezében van letéve a kezdeményezés nehéz munkája, hanem az erős a gyöngét, a hatalmas a tehetetlent gondozza a mikor ügyét fölveszi. Ha valaki azt mondaná, hogy van ebben valami patensszerű is, jó előre az az ellenészrevételem, hogy biz ezen nincs. Hanem egy alkotmányos elven akar fölépülni, mely azt mondja : do ut des, facias ut faciam. Már pedig ha mindjárt egyházunk belhivatalnokai az állami hivatalnokok jellegével nem bírnak is, állami munkát ők is majd minden nap végeznek. Ezért eddig semmit sem kaptunk, de sőt az állami törvényhozás nem egyszer hiványainkat is megcsonkította (árvahagyatéki ügy). Most már nem volna-e itt az ideje a fönt nevezett elvet alkalmazva, nem mondom az egyeseknek fizetésjavítást biztosítani ez úton,