Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházunk és a tudományos élet (Dr. Masznyik E.) III.

Harmadik évfolyam. 16. szám. Pozsony, 1885. évi április 18. EVANGELIKUS EGYHÁZ is ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . ó frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . I , jO , Egy szám ára: 12 kr. o. é. fA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. / % ' Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom: Egyházunk és a tudományos élet. (III.) — Evangelizáczió (Láng Adolf.) — Az egyháziak jobb javadalmazása (Bognár Endre.)' — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Egyházunk és a tudományos élet. — Az akad. tankönyv-kérdés vita alkalmából. — (Folytatás). III. Reformáljuk egyházszervezetünket, hogy reformálhassuk iskoláinkat és tudományunkat! Ezzel végeztem mult czikkemet. De hát vari-e szükség a szervezet reformjára? E kérdésre az, aki közelebbről ismeri viszonyainkat, tagadólag nem felelhet. Mert tényleg íigy áll a dolog, hogy nekünk nincs egységes egyházunk — de van négy külön egyházkerületünk. A történeti élet szükségletei kifejlesztették ugyan az egyetemes gyűlést, — de ha ez szükségben kisegítő eszköznek jó volt, — nem jó arra, hogy az egyházeszme követelte szervezet betetőzésének tekintessék. Sokszor éreztük ezt különösen az utóbbi időkben s még inkább érezni fogjuk jövendőben. Ev. egyházunk történetileg lett vallás-erkölcsi s jogi személy, mint ilyennek oly szervezetre van szüksége, — melyben köztudatát s közakaratát egyetemes erejében érvényesíthesse. — Ilyen szervezetünk : országos egyházunk nekünk nincs. Az egyes gyülekezetekből (gyülekezet-képviseleti alapon) kiinduló szervezet-épités munkája eljutott az esperességeken kerületekig — de épen ott, ahol a köz- (törvényhozó, kormányzó s végrehajtó) szerv megteremtése illetőleg codifikálása következett, félbeszakadt a munka s mi? jobb idők satnya gyermeki — az apák müvéhez még csak egy homokszemmel sem járultunk. Félünk a törvényes szervezkedéstől, az egyesüléstől, — holott ép azáltal jutnánk erőhöz kifelé, befelé. — Közös hitünk lángja négy (sőt öt) külön tűzhelyen lobog s meg nem gondoljuk, hogy közös tűzhelyen négy (sőt öt) akkora lángot elészthetnénk, mig igy szellemi életünk itt s ott halványon pislogó mécse alig világosítja meg szerény viskónkat. ' . . Sajátságos contrast. A római katholiczizmust csak egységes hatalmas szervezete védi. Nagy ellenfelünk bebizonyította ember csodájaként, hogyan lehet egy colossalis történeti tévedést az egyetértés vas akaratával az örök igazság czége alatt, ennek trónjára ültetni, —- számára létjogot s hódoló tiszteletet kivívni. Igen ! a róm. katholiczizmus ma is uralkodó, — hóditó az életben, bár mennyire hirdessük a tanszékekről, hogy az' immár csak egy megmerevült holt rendszer, egy kövé vált megdermedt szervezet, melynek nincs egyéb dicsősége, mint külső erőben s fényben páratlan múltja. — Am a tények azt mutatják, hogy Rómának jelene van, s ha talpra nem állunk, jövője is. Ellenkezőleg — mi sütkérezünk még mindég csak a mult melegénénél, s ugyanakkor nem veszszük észre, hogy a dicső hajdan vakító világosságánál mily szemet szúró jelenünk sötétsége! A protestantizmust csak az eszme ereje védi. Mint egyház, szervezetének tökéletlenségénél fogva rég széthullott volna már, ha örök igaz elvei a felvilágosodott kor szellemi köztudatával össze nem forrottak volna s nem lebegnének nemtőként felette. Szét is hull, de romjain új sokkal dicsőbb hajlék emelkedik. Mert universalis eszméje fokról-fokra tökéletesedő, s végre universalis szervezetet kiván, minthogy csak ilyenben valósulhat meg, ilyenben élhet s kelthet mindent átható életet. Meg is találja — létjoga van hozzá! Az új és a jelen kor még a katholiczizmus és a protestantizmus ellentétének, de a jövőkor a kettő valódi egységének, a protestáns katholiczizmusnak, vagyis az egyetemes szervezetben élőható egyetemes ker. eszmének — Isten szabad cultusának kora. E czél felé kell a folytonos reformok utján törekednünk, ha bízunk hitelveink igazságában. De mit látunk? — Organisatió helyett desorganisatiót — kint és bent — s még pedig főként saját egyházi életünkben, mert a helv. hitv. (most ev. ref.) atyafiak már elhagytak ! — Ök már megmozdúltak, — mi ott állunk, ahol évszázadokkal előbb állottunk, — örülünk, ha nem bántanak, ha csigahéjba szorultan békén ballaghatunk a megszokott úton — kiki a magáén. Egyik erre, másik arra. Mi nem ismerjük a mai kor hatalmát a szövetke-