Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gyámintézeti jubileum előtt (Dohnányi L.)

Harmadik évfolyam. 18. szám. Pozsony, 1885. évi márczius 28. EVANGELIKUS EGYHÁZ É ISKOLA Előfizetési ár: Egész évre . ó frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Gyámintézeti jubileum előtt. (Dohnányi Lajos). — Azok a hiványok. (Kondoros György). — Az országos „Néptanítói Nyugdíjalap." (Micsinay Pál). — Irodalom. — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Gyámintézeti jubileum előtt. Az e. e. e. gyámintézet m. é. közgyűlési jegyzőkönyvének XV. pontja szerint, f. é. őszszel B-Csabán fogja megünnepelni 25-évi fennállásának jubileumát. A bely meghatározásánál bizonyosan nemcsak az vétetett mérvadónak, hogy e gyámintézeti gyűlések váltakozva, mindég más-más kerületben tartassanak, hanem inkább, hogy hatalmasabb tényezők közreműködése mellett, lélek- és szivemelő öntudatunk fokozódjék ; hogy ne mindég oly parányiaknak, hanem kissé tehetősbeknek is érezhessük magunkat; hogy saját érzékeinkkel szemlélhessük: mit akarunk gyámintézetünk által nagy

b an elérni ! Nem mindennapias czél az tehát, mely a magyarhoni ágostai hitv. evang. világot azon egyházközség kebelébe vezeti, mely az isteni gondviselés által annyi kegyelemben részesíttetett, — hogy hazánk legnagyobb s legvirágzóbb evang. egyházközsége! Hogy azonban, e kimagasló egyházközségnek szives vendégei s egyúttal Samaritán műveleteiben annyira gyönyörködő e. e. e. gyámintézetünk jubileumának érdemes ünneplői lehessünk, — ahhoz némi előkészülődés szükséges, melyet annál szivesebben végzend mindegyikünk, mivel nem Péter — sem Pál érdekében, hanem csakis önmagunk érdekében történik mindaz, a mit habár csekély erőmegfeszités mellett is — létrehozni képesek leszünk. Kerületi gyámintézetünk egyházi elnöke a maga körében, már is megtette a nagytiszt, esperes urakhoz intézett átiratában mindazt, a mit jónak, üdvösnek, szükségesnek talált. Engedjék tehát mélyen tisztelt hitrokonim, rang és születés külömbség nélkül, úgy gyámintézeti világi tiszttársaim, mint egyátalján szeretett egyházunk minden tagje, hogy ez alkalomból én is intézhessek néhány szót s kérést Önökhöz. Kerületünk, — természeti s éghajlati mostohább, s ennél fogva kevésbé kedvező anyagi viszonyainál és a lélekszám csekélyebb voltánál fogva, csodákat nem tehet. De ez, — ne lankasztólag, — hanem inkább serkentőleg hasson mireánk. Nálunk ép ez oknál fogva, — az előkészülődés több időt vesz igénybe, a munka nagyobb erőkifejtéssel jár, és az eredmény — mennyiségre nézve — még sem az, — a minővel más kerületek dicsekedhetnek. De azt is tudjuk, hogy minél nehezebb a munka, annál értékesebb a mű; minél nagyobb a leküzdött akadályok nagysága és száma, — annál nagyobb az érdem; és a versenyzésnél — nem mindég azé a győzelem, — a ki legnagyobb, — hanem inkább azé, — a ki aránylag a legértékesebb eredményt tudta felmutatni. Kerületeink egyházai s egyházi hivatalnokai legnagyobb része már is tényleg meg lett örvendeztetve kisebb nagyobb mértékben, gyámintézetünk segélyezése által. Hogyha tehát a gyámintézet segélyezése kiterjesztetik mindnyájunkra, a méltányosság s következetesség azt hozza magával, hogy jövedelmi forrásaihoz is mindnyájan járuljunk. — Szerény nézetem pedig az, hogy gyámintézetünk jubileumát nemis lehetne helyesebben megünnepelnünk, mint annak általánosítása által ; ugy t. i. hogy ne találkozzék evangelikus ember széles hazánkban, ki a gyámintézet czélja, szervezete s tevékenységéről beható tudomással nem bírna, — s ne találkozzék evang. ember, a ki gyámintézetünket tehetsége szerint — rendes támogatásban ne részesítené. S ezen épületes mű létesítésére azért kínálkozik most a legkiválóbb alkalom, mert gyámintézetünk 25. évi áldásdiis működésére büszkén visszatekintve, — épen most mutatja be magát — életképes, életerős, — nagykorúságát elért szerves testiiletkint — a nagy világnak ! Hogy azonban e czél eléressék, ahhoz mindnyájunk közreműködése szükséges.