Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - IRODALOM - Prot. árvaházi képes naptár. Szerk. Farkas J. és Györy V.

•413 nak szokott egymásutánja, a III. r. a szülőföld, megye stb. fokozata és a történelemben a chronologia szerint stb. Van benne tekintet az I—II. osztályt végzett, a III—IV. osztály álló s az V. végzendő anyagára is (innen az egy-két aránylag írehezebb olvasás is), mert a káténak, mely épen a III—IV-ben taníttatik, elbeszélésekkel stb. való illusztrálása s egy-két egyliáztörténelmí olvasmány (V. oszt.), mely az V-ben jön elő, előkészítésül egyszerű leírások a II. részben, de melyekkel a beszéd- és értelemgyakorlatok eredményét is gyarapítani lehet; a III. osztálynak földrajzi előfogalmak a IV. osztályban, a IV. osztálynak az V. osztásban előkerülendő tananyagára vonatkozólag a III. részben. Hogy hosszas ne legyek, erre nézve mindent fel sem említhetek, de a könyv elfogulatlan olvasója könnyen meggyőződhetik bíráló légből kapott vádjának alaptalanságáról. A ki csak rövid ideig is foglalkozott a nyelvtan és fogalmazás tanításával, tudja nagyon jól, hogy ily olvasókönyv alapján ebbeli munkáját is szabatosan és helyesen végezheti, a nélkül, hogy az olvasókönyvnek nyelyvkönyv formájával kellene birnia. Nyelvkönyv soha sem bírhat a tanítás egészére nézve oly jelentőséggel, a minőt egy jól szerkesztett olvasókönyvtől méltán várunk, a minő Némethék olvasókönyvében feltalálható. Bírálónak az az állítása, hogy az erkölcsi olvasmányok csupa bűnről szólanak, valóban nagyon különös. Hol van olyan, a művészet szabályainak megfelelő kép, a melyen 1 a fény mellett ne lenne árny: hol látjuk az erkölcsi eszme diadalát, a hol ennek ne kellene a küzdelem tíizén keresztül mennie? Bírálónak nem tetszik az Ábrahámról szóló monda. A gyermek Ábrahám tettei a hitújítás hősi munkájának kezdetét képezik, az igazságban gyökerező szent meggyőződést, melyért életét is koczkára veti, a gyermeki kiskorúságon túlemeli őt, a hol már nem atya és fiu, hanem két ellentétes világnézet képviselői gyanánt állanak egymással szemközt s hogy tij hit hirdetője drasztikus eszközökhöz is kénytelen nyúlni, igazolja minden hitujitó története. S a bűnbeesés és Izsák feláldoztatásának története nem az isteni parancs megszeghetetlen voltát, Judásé nem a hírvágy erkölcsrontó hatását, Jézus halála nem a végtelen szer»tétből folyó önfeláldozás magasztosságát példázza-e? s ebben bíráló nem talál „erkölcsösségéét?! Aztán meg merő valótlanság az, hogy az olvasmányok legnagyobb részének tárgya zord, sötét, mert bizonyosan ezt akarja, de nem tudja bíráló világosan elmondani; közel fele nem olyan, sőt van több olyan gyöngéd, költőileg szép, mély kedélyű, hogy a gyermeki lélek derültségét nem csak uem veszélyeztetik, sőt óvják. Van igaz több olyan olvasmány is. mely az emberi természet sötétebb oldalát világítja meg. De hisz a gyermeket sem szabad a sekély optimizmus depraváló hatásának kitenni, őt is komolyan ember és életismeretre kell vezetni. Szerzők nem akarták kitenni magukat azon protestáns szempontból nagyon súlyos vádnak, hogy könyvükben a bűn nem létével kaczérkodván általa a gyermek elől a komoly magábatérés útját elzárni segítik. S ezt feladatukat tekintve nagyon helyesen cselekedték. Határozottan visszaél biráló a közönség jóhiszeműségével, a hol azt mondja, hogy a magyar történetből egyetlen példát sem közölnek szerzők, melyből hazaszeretetet lehetne tanulni. (Hát Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Kanizsay Dorottya és a hazafias költemények nincsenek ott a könyvben?) Hogy a magyarokat rablók gyanánt mutatják be, mintha gyanúsítani akarná hazaíiasságukat, holott a még nomád népnek sok jeles, nemes tulajdonságát emelik ki; hogy a könyv telve, van valótlanságokkal, holott csak azt az egyet nem közölték szerzők correctül, hogy Határőrvidék már nincs, mert nem tudták, hogy beolvasztása be van-e már egészen fejezve A mit biráló szerzők irályáról mond, az átcsap a komikumba. Teljesen correct mondatokat és szentirásbeli idézeteket sorol fel abból a czélból, hogy szerzők stylusát megrójja. Először is az nem igaz, hogy a példák túlságosan fellengők, nehézkesek, nevetségesek lennének, a mire talán a biráló gondol; másodszor pedig szó sincs róla, hogy a könyv nagyobb részének nyelvezete a biblikus ódonszerűség vagy a bombast jellemvonásával birna, sőt olyan nemes egyszerűség, affektáltság nélküli magyarosság és világosság jellemzi, hogy ez egyik főelőnye a könyvnek. És így agyrémnél nem egyéb, hogy biráló szerint e könyvvel butítani volna kénytelen a tanító. Majdnem az látszik, hogy biráló a vallásosság miatt akarna égő parazsat gyűjteni szerzők fejére, melyet pedig a pályázat a könyvtől megkövetel, melyben csak az értetlenség láthat veszélyt az elme kimivelésére. Az itt-ott felcsillanó mysticismus nem oly megölő betűje a józan értelemnek, hogy a vailási közöny mai korábau ellensúly gyanánt helyén ne lenne egy népiskolai olvasókönyvben. Különben pedig egy jó népiskolai olvasmánynak olyannak kell lenni, mint egy jó költeménynek, hogy világossá válik ugyan első olvasásra is mindjárt, de akárhányszor gondoljuk át később, mindig ujabb meg ujabb szépségeket tár fel. Ily olvasmány pedig Némethék olvasókönyvében sok van: nagyon alkalmasak arra, hogy a tartalom felületes képe rögtön lerajzolódjék a gyermek lelkében, de arra is, hogy uj meg uj szép gondolatokat lehessen találni mélységükben. Annyi azonban bizonyos, hogy a kik csak annak tudnak örülni, a mi lapos, azok erre a könyvre nagyon fognak haragudni. Donner Lajos, polg. leányisk. igazs-itó. „Protestáns árvaházi képes naptár az 1885-dik közönséges évre. Szerkesztik Farkas József és Győry Vilmos. Tizenkettedik évfolyam. Budapest, nyomatta Hornyánszky Viktor.

u (Magyar kiadás ára 30 kr.) A szokott naptári részen kivül, következő változatos és érdekes tartalommal jelent meg ezen megszokott, ezúttal soká magára váratott vendége a protestáns családnak : 1885-ik évre szóló jóslat (meteorologiai észlelet). Hol a te Istened? költemény Beöthy Zsigmondtól; A halász, költ. Győry Vilmostól; Vigasztaló, költ. Csengey Gusztávtól. — Török Pál (arczképpel) F.-től; A lelkész árvái, költemény Melczer Gyulától. — Zsivora György (arczképpel) F.-től. Húsvét ünnepén, költemény Béri M. Gyulától. Vadászaton, költ. Gajdács Páltól. Gyermekek, mint városmentők, elbeszélés Győry Vilmostól. Édes anyám, költ. Varga Józssftől. Az öreg Friczi életéből, Fa Istvántól. Egy gondolat bánt engemet, paródia Kajabusztól. Mikor a nagytiszteletű asszony hintót vett, elbeszélés. Gyilkos szülék, költ., mindkettő Forgács Endrétől. Rómáig és vissza, útirajz Lévay Lajostól, 3 képpel. Apróságok (adomák). — Protestáns egyházi tiszti névtár. Országos vásárok jegyzéke. Hirdetések. Összesen 5 és egy fél ív.