Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - De kenyérrel is! Farkas Géza
Második évfolyam. 7. 8 zá m. Pozsony 18X4 évi f e, lr ur , 6 EVANGÉLIKUS EGYHÁZ és ISKOLA, Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : X T, . .. Aegyhasabos pelit sorként félévre . . . .s „ „ Szerkesztő- a kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve - kr., I • 3 n n negyedévre . i „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő : TESZTYÉNSZKY FERENCZ. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : I)e kenyérrel is ...! (Farkas Gejza). — A polgári házasság kérdéséhez. (Riesz Károly). — „Reformaczió" és „revnluczió*. (Szlávik Mátyás). — Irodalom. (M. E.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. De kenyérrel is ...! Az ember földi szerves lény lévén, mint ilyennek szüksége van — műnyelven szólva — táplálékra. Legyen valaki bármily mivelt, s bármennyire emeljék ég felé szellemességének szárnyai mégis a test — a szellem földön való lételének feltétele — a földhöz köti, földre vonza őt, s a táplálék felvételétől a lelki élet tevékenysége vagy termelése (productiója) sem menti meg; sőt tudósok állítása szerint a szellemi tevékenység s a testi táplálkozás legalább is egyenes arányban áll. A mester sem feledkezett meg e körülményről s nem a legutolsó helyre helyezte e kenyérért való kérést. Bizony kenyérrel is . . . Mit szólna hozzá az alföld bőségéhez szokott polgár atyafi, ha egy-egy isteni tisztelet, — választó, beszámoló gazdasági vagy bármiféle gyűlés, vagy egy hangverseny, egy ünnepély vagy szépirodalmi kör előadásai — után — egy kenetes predikatióval, vagy akár egy legújabb termésű regénynyel akarnók jóltartani? Azt mondaná: de kenyeret is ám! És bár buzgó résztvevője — pártolója mindannyinak; ha a kenyértől való megválás képezné azok élvezetének feltételét, — soha többé feléjök se nézne. De tán a szegényebb égalj nélkülözéshez szokott népénél ez könnyebben menne? Korántsem, hisz! minél nagyobb a kenyér szüksége, annál élénkebb e szükség érzete. Ha keveset is adott az Isten, a vallásos kebel nem zúgolódik sorsa ellen — mint a költő mondja : „szegény ember kevéssel beéri," — de azt a keveset is elvenni tőle, annyi mint lététől megfosztani őt. S létért való küzdelem lévén az élet, — itt annál nagyobb ellentállásra találnánk. A természet akkép formálta az embert, s gyarló emberi elme azon nem változtathat. S megtagadná saját létét az, ki kétségbe vonná szükségességét azon igazságnak, hogy : kenyérrel is . . . Mind ezekben olyanok vannak előadva — s még több . elhallgatva — a melyeknek igazságáról mai napság a közönség nagy része könnyen meggyőzhető. A hol a hulla van, avagy nem jönnének oda a keselyük? És mégis vannak dolgok, melyekben a közönség és tudósok kivételt szeretnek képezni, melyekben a kenyeret mindinkább apasztani, és talán a semmire is reducálni szeretnék : nem gondolván ama szomorú és káros következményekre, melyek ilyen nem helyeselhető, sőt veszedelmes nézetek után el nem maradhatnak. Nagyon csekély mértéke az Orvosi tudományoknak szükségeltetik belátásához annak, hogy a táplálék megvonása ideggyengülést, szervi összefüggés lázulását, különféle bántalmakat — szóval beteges állapotokat idéz elő. S ilyen beteges állapotban senyved — ha a symptomák nem csalnak — evangyéliomi egyházunkban a lelk izek hhjzete, némely alapítványok, és az egyháznak anyagi állapota. Szóljunk mindenekről sorban és részletesen. E lelkészek helyzete? A költő azt mondaná: „régi dal, régi dal, régi dicsőségről" — a történetíró múlt századok maradványának állítja, — az orvos azt mondaná, hogy acut baj. És mindannyinak nagyjából igaza van. Mert ha csak az orosz pópa helyzetével mérjük is össze ev. lelkészeink helyzetét — akkor látszólag ugyan édeni állapotok a mieink; de csak látszólag. Mert ha összemérjük a kettő miveltségi fokát s ezzel a fokozott igényeket — kétes melyik oldalra hajolnék a mérleg serpenyője. Ha meg más míveltebb államok hason intézményeit tekintjük — akkor már kézzelfogható a mi hátramaradottságunk. Sok körülmény játszik erre össze. A sok pedig a közmondás szerint, ha lúd is lovat győz. Nem vagyunk elvtársai azoknak, a kik mindenben a segélyt felülről variák • de e részben kis és el foszladozott erők mit sem érnek, az ár elsodorja őket. Sok szép lélek nemes törekvése hajótörést szenvedett, mert az akadályok zátonyának legyőzésére erői gyöngék valának. » \ lelkészek helyzetének javítására egyhazunkban nagyszabású tettek igényeltetnének. Egyesült ero es egy akarat.
