Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Nógrád és a kultusminiszter

86 A testet megölhetik, — a lelket — nem! A minister úr ő nagyméltósága ránk parancsolhat, hogy : ti lutheránusok, szolgáljatok a róm. kathol. klérusnak, egyháznak, melynek dogmáit az emberi kebelre nézve nyűgnek tartjátok, rendnek, melynek szervezetét, szellemét kárhoztatjátok, — de viszontszolgálatot ne merészkedjetek követelni, még ha valaki azt mesélné is, hogy van magyarországon egy vallásfelekezetek viszonyosságáról szóló törvény is, mert te édes uralkodó vallásom szabad vagy! — Azaz neked minden szabad, még az oly nagyon idvezítőnek hirdetett jogegyenlőség rovására is : mondom — ránk parancsolhat a miniszter úr ennél még épületesebb dolgokat is : de hogy ebben igazság, egyenlőség, vagy csak méltányosság is lenne — ezt velünk elhitetni nem fogja. Az ityen eljárásnak következései el nem maradhatnak. S mi lesz a következés? Könnyű eltalálni, a ki a múltnak tükrébe be tud pillantani. Az elégületlenség nem hogy apadna, növekvőben van. Lám már nem egyes a sérelem ellen felszólamló papok, nem is egy felekezet, hanem eg}' hatalmas vármegye emelte fel tiltakozó szavát az igazságnak ilyetén szolgáltatása ellen, vármegye, melynek közönsége elég józan eltekinteni a felekezeti jellegtől, de melyben a döntő befolyás még mindig nem az evangélikusok kezében van. Nógrád-megyének ezen férfias fellépéseért teljes elismerésünkkel adózunk! Hogy azonban az olvasó közvetlen meggyőződést szerezhessen magának a ministeri eljárás felől, ide igtatjuk minden változtatás nélkül a minister úrnak két — egy tárgyban — a papi szolgálmányok tárgyában — hozott végzését, a róm. kath. egyház dicsőségére s rettentő például azoknak, kik elég vakmerők lennének, akár az 179%. XXVI-ik, akár az 1868. LIII-ik törvényczikkre hivatkozni! Vallás és közokt m. kir. minister 11,091. sz. Tekintetes Madách Károly, nógrád-megyei alispán úrnak. — F. é. márczius 12-én 1529. és 1663. ein. sz. a. kelt felterjesztéseire vonatkozólag értesítem, hogy f. é. február 15-ről 582. és 779. sz. a. kelt két rendbeli másodfokú határozatát, melyeknél fogva Koh Armin és Kadlót Mihály, somos-ujfalusi birtokosok, az ottani róm. kath. plébánosnak járó lelkészi illetmények kiszolgáltatására köteleztettek, tekintettel a tárgyalás alatt beigazolt azon körülményre, hogy a nevezettek oly birtokot birnak, melylyel a papi szolgálmányok mindenkor kapcsolatosak voltak, s hogy ezen szolgálmányok canonica visitatio-n alapuló mibenlétéről, de mint köztudomási dologról is a vevők maguknak a birtok vásárlás alkalmával meggyőződést szerezhettek volna, s ennélfogva magukat azzal, mintha ők a birtokon levő ezen terhekről tudomással nem birtak volna nem védelmezhetik. — De különben is, ezen terhek nem személyesek, hanem a birtokkal járók, s így ezeüet, az ily kötelezettséggel terhelt birtok bármely vallású tulajdonosa ép úgy tartozik teljesíteni, mint a kegyúri terheket, végre tekintve, hogy az egyházi látogatási okmány mind ez ideig a papi szolgálmányok tekintetében irányadó, ebben pedig a somos-új falusi községi telkeknek a papi szolgálmányok kai terheltetése világosan ki van mondva, harmadfokulag helyben hagyom, és a közleményeket további intézkedés végett visszazárom. — Budapest, 1878. május 12-én. Trefort, s. k. Vall. és közokt. m. kir. minister 41,580. sz. — Kilian Armin alsó-bodonyi lakosnak az ottani evang. lelkész részére járó szolgálmányok teljesítése végett emelt panaszos ügyben, melyben a nógrádi járás szolgabirája panaszlottat 1881. november 3-ról 404. sz. a. kelt határozatával a szóban forgó szolgálmányok teljesítésére kötelezte, s ezen határozatot a megye alispánja*) 1882. január 17-ről 12,943. sz. a. kelt határozatával indokaiból, helyben hagyta, az ez ellen emelt felebbezést pedig a közigazgatási bizottság, mint két egybehangzó ellenit 1882. márczius 1-ről 206. sz. a. kelt határozatával visszautasította, a közigazgatási bizottsági határozat megsemmisítése mellett a szolgabírói és alispáni hivatkozott határozatokat megváltoztatandóknak, s ezek kapcsában Kilian Armint, a szolgálmány teljesítésének kötelezettsége alól felnientendönek találtam. Mert a f. é. július 19-én felvett póttárgyalási jegyzőkönyv, valamint az iratokhoz másolatban csatolt 1878. évi aug. 27— 28-án kelt lelkészi „hivány" tartalma szerint a szóban forgó szolgálmányok teljesítőiként a hivek neveztetnek meg, s az ugyanazon hivány szövegében előforduló „gazdák és zsellérek" megnevezés a szöveg logikai értelménél fogva, csakis az evangelikus vallású gazdák és zsellérekre vonatkozhatik, mint a kik nevében a hivány történt, ellenben nem vonatkozhatik a más vallásuakra, a kik nevében a hivány ki nem állíttatott, Kilián kath. vallású reá a hivány kötelezettsége ki nem terjedhet, feltéve azonban, hogy a szóban forgó kötelezettségről az egyház - látogatási okmányban nem hívekről, hanem általában úgy mint a szolgabírói határozatban mondatik, — csak gazdákról lenne szó, még az esetben sem lett volna panaszlott marasztalandó, mert a gazdák elnevezése alatt az esetben is csak evang. és nem más vallásúak is értetnek, annyival inkább, mert az evang. egyház által eszközlött összeírásnak más, mint az ő híveire kötelező hatása nem lehet, mert a mi az 1790: XXVI. törvényezikkben az evangélikusokra vonatkozólag áll, annak ellenkezőjének a más vallásuakra nézve állania kell. — Megsemmisítendő volt a közigazg. bizotts. határozata végül, mert a kegyurasági s ezzel rokon ügyekben a véghatározathozatal a legfőbb felügyeleti jogot gyakorló kormányhoz tartozik és ez okból ily ügyekben a feleknek a felebbezés a fenálló gyakorlat szerint is a ministeriumhoz mindenkor nyitva áll. — Miről a megye közönségét hivatkozva a megyei alispáni f. é. szept. 25-ről 7280. sz. a. kelt jelentésére a közlemények visszazárása mellett — további megfelelő eljárás végett értesítem. — Budapesten, 1883. deczember 21-én. Trefort s. k. Minden hosszadalmasságuk daczára szükségesnek tartottuk a rendeleteket egész terjedelmükben közölni, minden okirat csak úgy lévén érdemileg elbírálható, ha azt csonkitatlan állapotban mérlegelhetjük. Mindezekből pedig a tanúság nagyon könnyen levonható. Ha a két egyforma aláírást nem olvasnók, semmikép sem hihetnők. hogy a két rendeletet egy személy fogalmazta; annyit azonban eltalálni nagyon könnyű lenne, hogy mindkét rendeletet — egyháza érdekeit minden körülmények között előmozdító buzgó róm. kath. ember irta. Gratulálhat magának a róm. kath. egyház, hogy a *) Madách Károly. F. G.