Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Timoleon és Anti-Timoleon

12. szám. Pozsony, 1884. évi márczius 22. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. \ Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . i , 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. v. /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés íra : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Poz3ony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve - kr.. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉKTSZKY FERENCZ. többször közölve 5 kr. Bélyegdíj ; külön 30 kr. Tartalom: Timoleon és Anti-Timoleon. (Timotheus). — De kenyérrel is! (Farkas Gejza). — Egyházközségi vagyon biztosítása. (Láng Adolf). — Kómái és evangy. protestáns misszió. (Szlávik Mátyás). — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pál vázatok. Timoleon és Anti-Timoleon. „Legújabb politikai divat" és „A legújabb politikai botrány" czím alatt, Timoleon és Anti-Timoleon, álnevű szerzőktől a legközelebbi napokban két röpirat jelent meg, mely a legszélesebb körökben sok port vert fel. — Két ellenkező táborból származott nyilatkozatokkal állunk itt szemben. ,,A legújabb politikai divat," mely most már a harmadik kiadásban fekszik előttünk, nem egyéb a Tisza kormány melletti reclar:enál, s Íratott azon váratlan csapás benyomása alatt, mely a minisztériumot, a polgári házasság kérdésében a felsőházban ismételten érte. Egy ultramontan-feudal koalicziónak szüleményét látja Timoleon lordjaink ezen magatartásában; veszélyeztettnek tartja ő ezen liga által a szabadéivűség s így a haza ügyét, s azért fegyverre hívja a liberális elemeket, melyek csak úgy menthetik meg a nemzetet, ha a jelenlegi rendszer zászlaja körül csoportosulnak. Távol legyen tőlünk, hogy '-zen kérdés tüzetes taglalásával foglalkozzunk. Politikát, íoleg e helyütt, szellőztetni nem kívánunk; nem vagyunk azon — fájdalom nem legújabb — divat hivei, kik az egyház terén, s így egyházi lapokban is, politikát űzni szeretnek. — Nem bocsátkozunk tehát annak vitatásába, rémkép-e vagy valóság mit Timoleon a reakezionárius áramlatról s másrészt több-e szép ábrándnál, mit az uralkodó liberalizmusról hoz fel; azt sem taglaljuk, váljon mindenki a feudalizmus malmára hajtja-e a vizet, ki a „zsidó-házasság" ellen nyilatkozik, s váljon viszont a hazaszeretet kriteriumáúl tekinthető-e az ez ügy melletti buzgólkodás; azt sem kutatjuk, váljon honunk középnemessége, melynek szerzőnk az oligarchiával szemben oly fellengős dicséneket zengedez, minden tekintetben megérdemli-e ezen hymnusokat; sőt még azt sem kérdjük, lehet s szabad-e a protestantizmust, mely magában véve nem politikai irányzat, a politikai liberalizmussal azonosítani : de ahoz már igenis van észrevételünk, hogy AntiTimoleon, a fölötti elkeseredésében, mert, politikailag talán elfogúlt ellenfele — kiről azt sem tudjuk, melyik hitvalláshoz tartozik — a protestantizmusnak bőkezű kézzel tömjént szór, neki megy a hazai protestantizmusnak, azt irgalmatlanúl lehordja, egyetlen egy jó szált sem hagyván rajta. Igaza van Anti-Timoleonnak, midőn azt mondja: ,,A protestánsok bizonyosan nem fogják megköszönni az ily fogadatlan prókátoroskodást" (t. i. Timoleonét\ de épen azért, mert van prókátorunk, van ügyvivőnk, s ez az élet a történelem maga, kár volt a „Botrány" szerzőjének ezen prókátort semminek sem venni s egyházunkra szitkokat szórni, melyek csak ama tranczia közmondást igazolják: Tu te faches, parceque tu as tort! — Türelmetlenséggel vádolja Timoleon hazánk kathol. főpapságát — nem a katholiczizmust — s mivel igyekszik ezt megezáfolni Anti-Timoleon? Azon állítással, hogy a protestantizmus — tehát nem egyesek — már fellépésében intoleráns volt, valamint ezt Servet esete eléggé tanúsítja. A szerencsétlen Servet számára — tudtunkkal legalább — hazánkban máglya nem rakatott, s így nem igen szerencsés ötlet volt a magyar hierarchia tolerancziáját a „genfi kalvinista-senatus" fellépésével bebizonyítani akarni, ha pedig Anti-Timoleon egyes hazánkbeli katholikus vértanúkra utal, azok nem a protestantizmus türelmetlenségének, hanem egyesek dühének estek áldozatul. — Eperjesi mészárszékekben s nápolyi gályákban az evangyéliomi egyház sohasem gyönyörködött, valamint azokban elveinél fogva, melyek az „Extra ecclesiam catholicam nulla datur salus" s az abból kifolyó ,.Coge intrare"-t nem ismerik, nem is gyönyörködhetik. — Ecclesia evangeliea csakugyan non sitit sanguinem, - s ha Anti-Timoleon példátlan toleranciájában azon szavakra fakadt: ,.A mi — t. i. római — egyházunk evangyéliomi szeretetének gyöngédsége annyira megy, hogy tud évenként egy napot (nagypéntek) talalni arra is, hogy a tőle elszakadott protestánsokért imádkozzék; biztosíthatjuk, hogy mi szegény szakadárok - habár nem tudjuk, ki szakadt el tulajdonképen a kereaztenyseg eredeti alapjától - szeretetünk gyöngédségében még tovább megyünk, mert nem csak egyszer évenként, hanem minden isteni tisztelet alkalmával imádkozunk azokért is, kik bennünket háborgatnak, s áldjuk még azokat is. Mk