Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Nógrád és a kultusminiszter

71 '6 zött. Pál apostol Galácziabeliekhez írt levelét az ő „szeretett Bora Katalin"-jának nevezi; de kész volt Jakab levelét elűzni, mint Hágárt, a pusztába. Azon általa felépített óriási mű érez lábai kevés szegényes agyaggal is voltak vegyítve; ámde mai napság ezen óriásnak „okossága van a tiz ujjában és ereje a karban." Midőn Luthert a vártemplom sírjába tették, a protestántizmus alig terjedt Németország határain túl; mai nap ellenőrzi az emberi család négyszáz millió tagjának a sorsát. A leghatalmasabb nemzeteknek vérében pezseg — azon nemzetekében, kik feltalálták a gőzgépeket, a távirót; a kik megmentették Hollandiát a tenger hullámaitól s Amerikát a vad népektől; azon nemzetekében, kik életet adtak egy Knoxnak, Miltonnak, Newtonnak és Leibnitznek, egy Washingtonnak, egy Lincolnnak és Gladstonenak. Azon nemzetek vérében pezseg, kik megmentették az egész világot. Nincsen kétség benne, hogy mindez Luther műve volt s ez tette őt az apostolok országa óta a legkiválóbb jellemmé. Luther Márton kalapácsa tette az első ütést Isten reformált egyházán. Luther Márton örömtiize a szabadság lángját gyújtotta meg, mely a vallási haladásnak négy századát világította meg. Luther Márton égből származott híre: ,,Az igaz hite által élend" a szellemi hatalom második pünkösd napját készítette eló. A Mindentudónak szeme mind ezt előre látta; a Mindenhatónak karja ezért erősítette a magányos szász barátot, úgy hogy ő a döntő perczben elharsogtathatta a sötétség hatalmának daezoló feleletét: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Amen." „The New-York Evangelist" után : Schwalm, pancsovai ev. lelkész. BELFÖLD. Nógrád és a cultusminister. Különös időket élünk. — Egynek rőf számra osztják az igazságot, másnak igazára meg rá nyomják az igaztalanság bélyegét. Ennek illustrálására szolgáljanak a következők. Nógrád megyébe kebelezett Alsó-Bodonyi egyház hívei a szomszéd szentei határban telkeket vásároltak, s mint ilyenek a nándori r. k. plebánus részére papi szolgálmányokra és fizetésre — illetőleg ezek megváltására kényszeríttettek a megyei közegek által — állítólag az ottani canonica visitatió alapján. — A közel fekvő Nőtincsen pedig egy r. kath. jobbágy áttért egyházunkba s mert a r. k. papot fizetni s szolgálni többé nem akarta, egyszerűen megexequálták. Ilyen előzmények után lehetetlen volt módról nem gondoskodni: mikép regressálhassuk magunkat híveink jogtalan szorongattatásáért. A kellő helyen bejelentett óvás, és feljebbezés nem használt semmit: minden érvet halomra döntött a canonica visitatió. Nem maradt más hátra, mint perbe fogni Alsóbodonyban volt ev. úrbéresek telkeinek idegen vallású birtokosait. A dolog nem volt könnyű. Az érdekeltek egyike épen evangelikus volt — de távol lakott, bérlője r. kath., s mi azt hittük, hogy ez a körülmény csak megkönnyíti czélunkat. Csalódtunk, ez volt veszedelmünk. A megyei hatóság azon ürügy alatt, hogy az érdekelt távol lakik — bérlője meg nem hivünk — semmi teherben el nem marasztalható; s kényszerültünk belátni, hogy ha saját evangelikus — bár nem itt lakó — híveinket a törvény nem képes a közteherviselésre kényszeríteni, annál kevésbé eszközölhető ez, idegen vallásuakkal szemben. A bérlő azonban csakhamar tulajdonosa lett a kérdéses teleknek, most hát mint ilyen ellen indítottunk keresetet : de egyúttal folyamodást is nyujtottunk be a szolgabírósághoz, hogy híveinket a r. k. plebánus részére történt megsarczoltatástól mentse fel. Ezen eljárásunkra azon okoskodás vezérelt, hogy vagy meg fog ítéltetni részünkre is az idegenek szolgálmánya — vagy híveink fel fognak mentetni a jogtalanságtól; — igy czélunkat értik volna, úgy némikép kárpótolva lennénk. A szolgabírói hivatal a dilemmából akként úszott ki, hogy híveinknek a szolgálat alól való felmentését tárgyazó kérvényünket visszautasította, de mert bélyegtelenül volt benyújtva, ötszörös bélyegdíj fizetésében marasztalt el: a helybeli idegen vallásuakat pedig a részünkre való szolgálmányok tételére elutasította. Most az ellenfél részéről könnyű volt azon érvvel élni, hogy eddig sem szolgáltak a szóban levő telkek után, tehát mi most — post f'esta — igényt nem emelhetünk. Felebbeztek. — Az alispán zsinórmértékül vévén a minister úr 1878, évi 11,091. sz. a nógrádi alispáni hivatalhoz, hasonló esetre vonatkozó — elvi határozinányul is tekintendő végzését, mely szerint 2 zsidó a r. k. pap részére teendő szolgálmányok tételére marasztaltatott, a szolgabírói végzést helyben hagyta. Még egyszer feljebbeztek, azonban közigazgatási uton hozott két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek helye nem lévén : a közigazgatási bizottság a kérelmezőket visszautasította. Nem azt, — sőt épen az ellenkezőjét értük el annak a mit eljárásukkal elérni óhajtottunk : de megnyugodtunk — legalább a „veszett fejsze nyelével." Elkövetkezett az érvényesítés ideje : az érdekeltek a szolgálmányt teljesíteni vonakodtak, s midőn az időközben választott új megyei közegekhez fordultunk közbelépés végett azzal utasíttattunk el, hogy az ügy a ministeriumban van felülvizsgálás végett. Elmúlt egy év — ismét megsürgettük a dolgot. Nagysokára egyszer a községbe toppan minden előleges értesítés nélkül a szolgabíró. A mezőről rögtön haza hívnak papot, gondnokot, presbytereket — tárgyalásra! Beidéztetnek az érdekelt birtokosok is. Ezek ragaszkodtak elébbi igényeikhez. Mi azonban, mert láttuk, hogy ez által a megyei határozatoknak megmásítása czéloztatik, de meg a dolog előlegesen jelentve sem lévén — így időnk sem volt, specialis érveink előkeresésére, a hivány előmutatását bár, mint megyei közegnek meg nem tagadtuk; de a tárgyalás további menetében részt venni nem tartottak szükségesnek; e helyett kijelentettük, hogy elvárjuk a három forumon megnyert követelés folyóvá tételét. — Ismét egy fél év. Most aztán a minister úr jelenti a megyei közigazgatási bizottságnak, hogy ő a kérvényt érdemileg újból elintézte — oly módon, hogy az érdekelteket felmentette; egyúttal kimondja, hogy a ministerium ilyen s hasonló ügyekben főíelügyeleti jogánál fogva jár el s véglegesen intézkedik. Jellemző a dologban az, hogy időközben a szolgabírói