Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Selmecz
69 «zeralélő némethoni közönség, nem csoda, ha rokonszenvvel kiséri a magukat vértanúkká feltolóknak igazságtalan küzdelmeit. A ki azonban megfigyeli ezen népnek eljárását saját otthonában, az csakhamar észreveszi, hogy a szászok igazsága semmivel sem bővölködik feljebb a farizeusok és Írástudók igazságánál, mert a mily loyalis és törvénytisztelő képet mutatnak kifelé, annyira kíméletlenek és erőszakoskodók azon alárendeltjeik iránt, a kik rokonszenvüket nem bírják. Ezen kíméletlenségük és erőszakoskodásuk által idézték fel azon az evangelikus egyház életében eddig páratlan mozgalmat, a melynek következtében 1874-ben az erdélyi magyar evang. ekklezsiák az engedelmességet formaliter felmondták és egy nm. Trefort A. miniszter úrhoz intézett kérvényben szász egyházi felsőségük igazságtalan intézkedéseit felsorolván, valamely magyarországi evang. püspökséghez való csatlakozásra engedélyt kértek. A nm. miniszter úr, miután a sérelmeket Szász Károly miniszteri biztos által megvizsgáltatta, a panaszokat alaposoknak találván a szász fő-consistoriumot egy külön magyar esperesség alakítása iránt való intézkedésre utasította. A „Prot. egyh. és isk. lap" 1882. évi 11—13. és 28— 37. számában közölte a miniszter úr, és a szász fő-consistorium által ez ügyben váltott iratokat, a melyekből az olvasók meggyőződhettek, mily raffineriával akart a fő-consistorium a Molnár Viktor hosszúfalusi lelkész által szemeközé szórt vádak alól kibújni. Ámde a miniszter úr nem hagyta magát tévútra vezettetni, s hogy az egész mozgalom eredménytelen vala, nem az ő hibája : a főconsistorium feliratában található állítások s a valóság közt létező nagy különbséget azonban csak az ismeri igazán, a ki a dolgok folyását közvetlenül szemléli. A magyar evang. egyházközségek 1874. sept. 3-án kelt feliratában a panaszos pontok egyike a papválasztásra vonatkozik és azt mondja: ,,az egyházi törvényeknek a papválasztásról szóló szakasza szorosabb vizsgálat mellett reánk nézve épenséggel alázó sőt veszélyes." 1) — Ezen állítás igazságát az 1874. évi nov. 12-én 29,635. sz. alatt kelt leiratában a nm. vall. és közokt. miniszter úr is elismerte. 2) — Azonban a szászoknak igazsága, mely semmivel sem bővölködik feljebb a farizeusok és írástudók igazságánál, még ezen a magyar evang. egyházközségekre nézve ,,alázó sőt veszélyes" törvényeket sem restelli elcsűrni-csavárni, sőt egyenesen megszegni, a hol azt a nemzetiségi érdekek kívánják. így történt ez legközelebb KisKapuson, Nagy-Küküllö-megyében, hol a magyar ev. papi állomás múlt év őszén megürült. A szász consistorium a választási szabályok értelmében pályázatot hirdetett, a „Siebenbürger deutsches Tageblatt"-ban, a melyet az erdélyi magyarok közül pedig senki még csak híréből se ismer. Ma-holnap megérjük, hogy a magyar papi állomásokra hirdetett pályázatokat a „ Petersburgske Wiedomostíe" czímíí orosz lapba fogják beküldeni kedves szász testvéreink. — Ezen állomásra három magyarországi segédlelkész és két erdélyi tanító pályázott. Ekkor fogja magát a consistorium és a három segédlelkészt, a kik a magyarországi theologiai intézetekben tanulmányaikat jelesen vé>) Lásd Prot. egyh. és isk. lap 1882. évi 11. sz. 336. lap. ») Lásd ugyanott, 1882. évi 12. sz. 386. lap. gezték, és a külföldi egyetemeken is több évet töltöttek — kizárja a pályázók közül azon indokolással, hogy a ki nem az erdélyi evang. egyházkerületben szolgál, az itt pályázatra nem bocsátható. Hasonlítsuk már most össze ezen eljárást az erdélvi egyházi törvények 212. §-ával, a mely így szól: ,.az erdélyi evang. egyház magyar hitközségeire nézve egv magyar ágostai hitvallású hittani facultás látogatása és ott a szabályok értelmében megfelelő sikerrel letett vizsga, az ezen határozatok alapján valamely papi állomás elnyerésére alkalmas akadémiai jeleltnek jogait szintén megadja." — Hasonlítsuk össze továbbá a szász főconsistoriumnak a vall. és közokt. ügyi miniszter úrhoz 1875. július 30-án intézett védekezésével, a melyben a többek között ezt mondja: „Ezen határozat (t. i. a 212. §.) által a választhatóság köre egyszerre az ág. hitv. ev. hittudományoknak az egész magyar birodalom területén levő jelöltjeire kiterjesztetett." ') Első tekintetre szembeszökik a szász perfidia. — Jól mondotta nt. Ballagi úr a. Prot. egy. és isk. lapok 1882. évf. 37. számában, a hol ezen védekezés közlését befejezi (1176. lap) : „Midőn az erdélyi ev. egyházi főtanács hosszadalmas védiratának közlését most befejezzük, ki kell nyilvánítanunk, hogy e memorandumnak legtöbb állítását nem tartjuk eléggé megbízhatónak." De menjünk tovább. A képesített papok kizáratván a candidatióba felvették a két tanítót, a kik közül az egyik, a ki aztán f. évi január 26-án meg is lett választva, a Vl-ik gymnasiális osztályból maradt ki, képezdét csak messziről látott s eleinte református volt, míg nem egy evang. tanítói állomás megüresedésekor meggyőződvén az augustana confessiónak a helvetica-énál nagyobb igazságáról, áttért az evang. vallásra, elnyerte az evang. tanítói állomást, nőül vett egy szász leányt, és az irodalmi térre lépett. írván az 1882. évi „Egyetértés" 176. számába a szászok védelmére egy ívekre terjedő fulmináns czikket. a melyet aztán a „Sieb. Deutsches Tagblatt" az 1882. évfolyamának egyik számában németre fordítva kiadott -deutschem Muth und deutscher Treue zum Trost"! Tudom, hogy a magyarországi és általában a művelt olvasók csudálkozni fognak azon, hogy a szászok tanítóknak sőt hatodik osztályból kimaradt diakoknak előnyt adnak végzett papok felett Hogy is ne volna ez csudálatos? Ámde a szász consistorium tudja mit csinál. Avagy nem olvassuk-e a történelemben, hogy Julian pogány császár, a kereszténységet megakarván semmisíteni a klassikusok olvasását a keresztény iskolákból kitiltotta: a szász consistorium is úgy kívánja előmozdítani a magyar gyülekezetek lelki érdekeit, hogy tőlük az alkalmat képzett papokválasztására elvonja. De még szükséges ezen eljárás arra is, hogy a szász főconsistoriumnak a magyar esperesség felállítása ellen felhozott ezen érve : „a magyar lelkészek között mindig csak a legkevesebbek bírják a míveltség oly mértékét, hogy a magasabb egyházi hatóságnál egy helyet becsülettel betölthessenek",») a világért el ne avuljon s alkalom adtán újra kiállíthassa a magyar ev. papságról ezen •) Lásd Prot. egyh. és isk. lap 1882. évi 34. sz. 1072. 1 legjttl. ') Lásd : Prot. egvh. és isk. lap. 1882. évi. 31. 978.lap 4 sor felülről.
