Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Beszterczebánya
54 „Isten rendeléséből ezer út vezet a boldogsághoz, egyik virágos puha pázsiton, csöndes völgyben követi a csermely futását, hol a kilátást cserjék üde lombja és tarka virága zárja el s az odalopódzó szellő mámoritó illatot terjeszt; ezen az ösvényen nem látva, nem láttatva halad az utas; a másik út meredek ormokra kanyarodik fel stb. — vagy a 16. lapon : ha sok akadályt kell leküzdenie (t. i. a lelkésznek) : folyam legyen, melynek árját a gát csak összegyűjti s épen azzal ereje teljes kifejtésére kényszeríti; ha százfelől megtámadják s elakarják hallgattatni: tűz legyen, melyet a szél csak magosabb lángokra gerjeszt. — Vagy a 26. lapon igen szép hasonlat 1: „mint a lobogó láng ereje nem fogy, ha szövétneket is gyújtanak meg nála; mint a tenger árja a kipárolgás által semmit sem veszt, mert minden csöppje — miután távoli tartományokat termékenyített meg — a felhőből vagy a folyamok medrében megint csak visszatér bele: ilyen a szív, az evangyéliom kincsével. — Hasonlókat találunk még a 30., 36., 108. lapon. De itt-ott képei túlmerészek, sokszor erőltettek péld. a keresztelő János- és Jézusról szóló beszédben: 48. 1., „puha pázsit virágos bársonya helyett rothadó szalmára dűl; zamatos gyümölcs, illatos erdei méz helyett, penészes kenyér, hideg forrás enyhítő csöppje helyett, állott víz a tápláléka; csapodár tarka lepkék, — röpdöző dalos madárkák helyett, undok férgek, ocsmány csuszó-mászók veszik körül" stb. — A teveszőrbe öltözött Keresztelő erkölcsi komolyságához, vezekléséhez, egyhangú pusztai életéhez ez a kép sehogy sem illik. — 0 bizony a pusztában nem élt, de nem is akart élni valami idylli életet. — Vagy a 62. lapon: „repül a mennyből a dicsőségtől sugárzó angyal, de nem a világ urának, a római császárnak kivilágított márvány-csarnokába, hol a gondtalan dőzsölök mámorukban talán kaczagva koczintottak volna serleget az ismeretlen kisded jólétére Mellékesen megemlíthetünk még egy-két tollhibát, péld.: „lát, de nem néz" (38. lap); „a keresztelőkőnél ajánlottak hihetetlen kicsiny korodban a mennyei atya oltalmába." — Következetes nyelvhiba: „őtet". —Arany használja : őtet, aztat; de a szónok ily licentiára nincs jogosítva. — „Irmodor", „tömkeleg" nem egyházi beszédbe való szavak. — A pórias kifejezések is kerülendők, a „széllel béllelt", „ordítás" a szószék méltóságával össze nem fér. Mindez alaki fogyatkozás azonban elenyészőleg csekély azon valódi szépségekhez képest, melyek a beszédeket külön s együttesen nyelvi s aesthetíkai szempontból jellemzik. Am tartalmi tekintetben lehetetlen teljes megelégedésemnek kifejezést adnom. — Sok szépet mond a szerző, de vajmi keveset abból, amit speczifikus keresztyéni igazságnak mondunk. — Megmarad mindenütt a felületén, az általános emberit emeli ki; de az a mögött rejtező keresz> tyéni elem mélyébe, a valódi isteni igazságok lényegébe nem hatol. — Az evangyéliom nemcsak emberi mű, isteni erő az; s ez erő átalakító, fejlesztő hatását, magának az erőnek természetére, eredete s történeti jellemére vonatkozó reflexió, speculjativ gondolkodás nélkül meg nem érthetjük. Szerző Gzitál a bibliából, ott ahol épen ínye szerint való erkölcsi mondásokat talál, de a bibliai igazságot nem önmagából az objektiv kinyilatkoztatásból akarja megérteni, hanem csinál magának keresztyénséget a keresztyénség történeti tényeinek ignorálásával. Hát a keresztyénség isteni kinyilatkoztatás, a ki ezt feledi, lehet a világ ínye szerint való erkölcs-predikátor, de nem keresztyén pap — evangyéliom hirdetője. Az egyházi beszédek a dogmatikai elemet nem ignorálhatják, a szószéken épen nem, mert minden morálnak a gyökere: a hit. Szerzőnk ignorálja, ezért beszédei az egyházi beszédek legfőbb kellékét nélkülözik: a sajátos keresztyéni elemet s ennek mélyreható fejtegetését. Elő Krisztust hirdessünk és ne puszta ideákat. A keresztyén idea a logos, hússá lett. Történeti concret személyiség ő, ki mint élő, élő közösség feje, valósággal s nem csupán gondolatilag. Ha szerző a szép alakba a sajátos keresztyén igazságot fogja önteni: beszédei valódi egyházi beszédek lesznek — s hirdetik az Igét! Ehhez az evangyéliomba való teljes elmerülés kívántatik, hogy necsak az evangyéliomról szóljon, hanem az evangyéliomból hirdesse az evangyéliomot s a szószéken is mint tudományos theologiai készültségű pap álljon, szívében hittel, kezében szentirással. Hiszszük, hogy szerző, kinek jelen beszédgyüjteménye csak bevezetés akar lenni, ezután irandó műveiben minden tekintetben becses egyházi beszédekkel gazdagítja irodalmunkat. Jelen munkájának is megvan a maga becse s méltó, hogy jeles tulajdonságainak mennél több elsajátítója legyen. Melegen ajánlják lapunk olvasóinak. Dr. 31. E. BSLFÖLD. Beszterczebánya, febr. 7. — A zólyomi merénylő Lacjak Emil felett, ki főesperesét arczul verte, a határozat a febr. hó 7-én Beszterczebányán tartott esp. gyűlésen meghozatott. Feszült érdeklődéssel várta az esperesség, várta a megye összes közönsége e napnak, melyre az esp. gyűlés kiíratott, az eredményét. Sőt bátran mondhatjuk, hogy nemcsak a hazai protestáns egyház, hanem az egész ország figyelme, még pedig bizonyos lázas izgatottsággal, a zólyomi esperességre irányult. Es méltán. Hiszen oly tény felett vala hivatva határozni, amely eddig egyházi történelmünkben páratlan. A rendkívüli tényből kifolyó érdeklődésnél fogva nagy közönségre számítottunk és e számításunkban nem csalódtunk. Ennyi közönséget alig láttunk valaha egy esp. gyűlésen is. Valláskülömbség nélkül tódultak a kíváncsiak a jó tágas gyűlési terembe. Es a terem a szó szoros értelmében a zsúfolásig telt meg. A közönség nagy része állani vala kénytelen s a hőség oly nagy volt, hogy nemcsak az emberek, hanem még a falak is izzadtak. Pont 10 órakor az elnöklő alesperes Svehla Gusztáv rövid imával nyitotta meg a gyűlést. — Utána mély csönd és feszült figyelem között megszólalt az esp. felügyelő Huszágh Dániel s belső fájdalmat kifejező hangon adta elő, azon már tudvalevő botrányos merényletet, mely nemcsak a zólyomi esperesség, hanem egész hazai prot. egyházunk szenyfoltját képezi, s melynek folytán a megbántott és meggyalázott főesperes mindaddig, amig neki . elégtétel nem fog szolgáltatni, főesperesi állásáról lemondott s a főesperesi teendők teljesítésével az alesperes bízatott meg. Ezután az ez ügyre vonatkozó ügyiratok olvastattak fel. Nevezetesen a főesperesnek a merénylet napján január
