Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Evangelizatio

•428 Csak egyre kell vigyázóknak lennünk: hogy a só meg ne izetlenüljön, és a világosság igaz világosság, ne pedig vakitó fény legyen. Bognár Endre. Protestáns püspökök a felsőházban. Aluszunk, mélyen aluszunk ... A figyelmes vizsgáló szemei nem egy tényt fedeznek föl, a mely mind azt bizonyítja. De ezek közül bizonyára nem a legutolsó, nem is a legcsekélyebb azon közöny, melylyel egy nagy jelentőségű reformot fogadunk. Ertem püspökeink meghivatását a felsőházba. Igaz, hogy épen semmi érdemünk sincs abban, miszerint elvégre is megszüntettessék azon anomalia, melynél fogva minden szép egyenlőségi, viszonossági szavak daczára is csupán az egyik felekezetnek főpapjai üljenek a jog közvetlen forrásánál és nyomatékkal emelhessék föl szavukat érdekeik védelmére; de aztán nem is gondolunk vele semmit, mit főznek mások számunkra. Majd ha készen lesz, hát megesszük. Pedig hát ez lehet rossz, nagyon rossz is. A mint hogy valóban az, és mi ránk, protestánsokra nézve sérelmes. De hiszen természetszerűleg annak kell lenni. Hogyan készülnek a törvények? Ugy talán, hogy megkérdezik az életet és jog s méltányosság szerint alkotják meg, avagy egy főfő elvből vezetik le? Ki hiszi azt? Ez volna a törvény ideálja. Ideál pedig végtelenül kevés van e világon, ha ugyan egyáltalán van. Tehát nem úgy csinálják. — Hanem ha már nagyon jól akarnak eljárni, akkor megalkotják először ezen ideális törvényt, azután megkérdeznek egy sereg érdekelt félt, mit akarnak rajta módosítani, melyik része ütközik az ő érdekeikkel össze. Ez még a legjogosabb eljárás. Sokszor megfordítva történik. Már most kérdem, ki képviselte ezen símitó munkálatnál a prot. érdekeket, szemben a kath. főpapokéval, kiket hogy nem hagytak megkérdezetlenül, a tÖrvényczikk eléggé bizonyítja? A kormány, melynek kebelében, sőt élén protestánsok is vannak? Egyike a legnaivabb felfogásoknak azon bizalom, melylyel a kormány iránt viseltetünk érdekeink megóvását illetőleg, csakis azért, mert a kormány tagjai közt protestánsok is vannak. IX. Piustól is szabadelvű pápai kormányt várt a világ, miután ő maga tagadhatlanul barátja volt a szabadelvűségnek, felvilágosodott haladásnak; s ugyanezen IX. Pius lett a csalhatlansági ect. dogmának épen nem szabadelvű szerzője. Minden országnak és kormányának megvan a maga különös iránya, színezete; s ezen egy ember nem igen változtathat; kénytelen azt még akarata ellenére is szolgálni, ha hozzá szegődött. Magyarországnak és kormányának iránya, színezete pedig kath., vallási tekintetben s katholikus marad mindaddig, mig a kath. főpapok az ország első nagybirtokosai, s még azután is egy jó darabig az lesz. A protestánsoknak tehát az volna a feladatuk, hogy oda álljanak a kormány elébe mint egy férfiú: „ime, itt van egy hatalom, nem megvetendő hatalom; rendelkezésedre áll. ha meg tudunk alkudni; de neked is kell valamit adni számunkra, mert ingyen mitsem adnak; nekünk is élnünk kell." így járt el a kath. klérus, habár neki nem is volt rá oly nagy szüksége. Mi azonban iparkodunk lehetőleg híven és nagy buzgalommal szolgálni a kormányokat, nagyban remélve, hogy majd csak megszánnak és juttatnak valami kis segélyt vagy jogot a mi közmondásosán szegény és hamupipőke szerepet játszó egyházunknak is. De hát követelni valamit; nyiltán, bátran odakiáltani, hogy így, ezt akarjuk, ki tenné azt? Csak simán, simán ... és különösen várva, várakozva. Avagy nem úgy van-e? Evek óta beszéd tárgya már a felsőház reformja. A reformnak mikéntje, mibenléte is úgy körülbelöl ismeretes volt. És váljon volt-e még csak szó is gyűléseinken és egyéb illetékes helyeken arról, hogy formulázzuk követeléseinket, miszerint tudja a miniszter, mit kiván a prot. egyház, s legyen az neki, ha esetleg jó akarat is van benne, erős támasz és érv a kath. klérus túlkövetelései, csipkedései ellenében? Hallgattunk és vártunk. Majd ha meglesz, szépen belenyugszunk, legfeljebb azt mondjuk majd, hogy jobbat vártunk volna (tisztelettel legyen mondva). Avagy nem volt szüksége a kormánynak a mi határozott fellépésünkre? szemben a kath. klérus követeléseivel megóvta-e a mi érdekeinket is kellőképen ? Nézzük csak e törvényjavaslatot közelebbről! Az ág. hitv. ev. egyházat képviseli három püspök és három felügyelő, összesen hat; a hátralevő négy egyházfő kimarad. Miért marad ki? Nos, hát azért, mert az utóbbi esetben a többi prot. felekezetek képviselőivel együtt megközelítené számuk a kath. egyház képviselőinek számát, kik valami 23 püspököt sat. küldnek oda. Már pedig a kath. hívek sokkal nagyobb számban vannak, mint a protestánsok, okvetlen sokkal több képviselővel is kell birniok. Aztán még a kath. klérusból kimaradnak a czimzetes püspökök, ki kell tehát valakit hagyni a protestáns püspökök közül is. így hangzig az indokolás. Bizony, bizony: a kezek Ezsau kezei, de a szó Jákob szava. Más itt az indok, más a háttérben lappangó gondolat, csakhogy azt nem lehetett oly nyíltan megmondani. Hogy a kath. vallás minden állami vallásnélküliség hangoztatása daczára mégis csak államvallás és így kiváló állást igényel, azt úgy indokképen felhozni, mégis kissé ellenszenvet és talán kis vihart támasztó dolog volna. Azért valami más indokolást kellett kovácsolni. Kovácsoltak is azon elv szerint, hogy „minden kifogás jó, csak fogadják el." Nézzük először a takaródzást a czimzetes püspökök kizárásával. Hja, mit keresnek azok a magyarországi felsőházban? Miért üljön egy dongolai, karthagoi, joppei, vagy tudom is én miféle nevű és illetőségű püspök a magyar törvényhozó testületben? Majd ha Afrikában, Capadócziában, Bergengócziában feltalálják az országgyűlést, menjenek oda, avagy hivassák meg magokat a szerb, oláh, bolgár felsőházakba; oda való pár czimzetes püspökünk is volna. De a magyar felsőházban? Hiba volt őket eddig is ott tartani. De egy sorba állítani és velők együtt kidobni egy pár prot. valóságos egyházi főt, kinek hívei nem a holdban, hanem itt ez országban élnek és a haza előmenetelén munkálnak, az mégis méltánytalan volna; és így érv gyanánt ez nem állhat egy pár prot. egyházfő kizárása mellett. Szintoly tarthatatlan a másik érv is, miszerint a számban nagyobb felekezetnek több képviselővel kell birnia a felsőházban. Miért? Tehát lélekczensus alapján hivatnak meg a tagok a felsőházba? Hisz akkor egyes alföldi vidékek, a hol 100,000 lakosra is alig jut 1—2 mágnás, méltán felzudulhat a felső megyék ellen, a hol ugyanannyi