Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Poroszország

39 dött, miután ezelőtt a vegyes házasságokból származó gyer­mekek úgyszólván kivétel nélkül a helyben található na­gyobb felekezeteknél kereszteltettek s aztán nem lévén pásztor, ott is neveltettek, — úgy másrészről csakhamar kitűnt, hogy két úrnak szolgálni nehéz s vagy az egyik, vagy a másik hivatal érezhető hátrányával jár. Épen ennek érezése birta már az első lelkésztanítót arra, hogy módokról gondoskodjék ennek megszüntetése végett s indítványára ismét csak a hívek adakozása foly­tán, megvetették egy e czélra irányuló takarék-magtár alapját, mely csakhamar szép lendületet vett s azóta is szépen gyarapszik. Az utóbb emiitett kényszerűség azonban arra is sür­getett, hogy a majdan beállítandó s. tanító pénzbeli dota­cziójáról is gondoskodva legyen. Megkezdték tehát az ada­kozást a hivek s máig mintegy 400 frtot raktak egybe. — Az ország minden részéből hitrokonaink adományai pedig a s. tanítói alapot 1000. frtra nevelték. A csabai, szarvasi, budapesti, zólyomi, soproni, beszterczebányai, győri (101 frttal), nagylaki, selmeczi, orosházi, k.-körösi, makói, czeglédi egy­házakat tekintélyes összegekkel sorozzuk jóltevőink közé, sőt csekélyebb egyházak sem vonták meg nemes-czélú törekvésünktől részvétöket. Tekintettel arra, hogy a kisded Fóth, mely két ha­talmas ellenséges tábor közé, a 4-szer oly nagy református s a 2-szer oly nagy, de híres fényességű katbol. felekezet közé ékelve mint egy minden oldalról ostromlott város, annyi áldozat és küzdelem közt eddig fenntartotta magát, sőt fejlődött, őt missziói jelleggel ruházza fel, melynek támogatása iránt, a lutheri reformáczió érdekében is, hitbuzgó evangelikus ember közönyös nem lehet. Kemény Ödön, ev. lelkész. {Melegen ajánljuk ez egyházat a gyülekezetek és egyház­hívek meleg pártfogásába. — Szerk.) KÜLFÖLD. Poroszország. A képviselőházban Reichensperger egy­házpolitikai indítványt nyújtott be, mely a kultúrharczban eltörült, a róm. katholikusokra nézve előnyös czikkelyek visszaállítását czélozza. Ez indítványt pártolták a centrum­és haladó-pártiak; míg a konservativek ellene voltak. Gossler, kultusminister ez indítvány elvetését kérte, mit nem annyira az alkotmányczikkek formai jelentősége miatt, mint azon bajok elkerülése végett kívánt, melyeket a róm. katholikusok részéről azoknak folytonos félremagyarázása okozott. Határozottan kijelentette, hogyha esetleg az in­dítvány elfogadtatnék, a kormány nem fogja felterjeszteni a király elé szentesítés végett; mert az illető czikkeknek újból való visszaállítása súlyos politikai hiba lenne. Richter beszédjére megjegyzi, — ki schematice kívánná a rendezést s kárhoztatja a kormány eljárását, mely az egyik megyé­ben megkegyelmezi s a másikban elűzi a róm. kath. püspö­köket, — hogy a viszonyok most schematice nem rendezhetők, a limburgi és miinsteri püspökök kegyelmet kaptak; de Melchers és Ledochovski érsekek elvannak ejtve: meg­kegyelmezésüket tiltja az államérdek és az egyházi béke érdeke, melyet nemcsak évről-évre, hanem hosszabb időre kiván biztosítani. Ami a Rómával való tárgyalásokat illeti: , Concordatum kötése képzelhetetlen, a kormány önállóan óhajt javításokat eszközölni. — Erre a centrumpárt vezére, Windhorst Gossler beszédjére kijelenti, hogy az nem más. mint az új harcz kezdetének jelölése, álláspontja ugyanaz, a mi Falké volt, ki a kulturharczot kezdte; de ezt nem látja összeegyeztethetőnek az 1880-ik év óta hozott egyház­politikai törvényekkel. A katholikusok — úgymond — sokat szenvedtek s ők el vannak készülve mindent tűrni, mielőtt egy jotát engednének, a mi akadályúl szolgálna az egyház teljes szabadságának visszaszerzésére. Tíz millió katholikust nem lehet megnyugtatni kategorikus ministeri nyilatkozatokkal; azért a centrumpárt nem a darabonként való egyezkedést kívánja, hanem a kulturharcz előtti status quo ante teljes visszaállítását, s azt véli, hogy ez a pro­testáns felekezetnek is javára szolgálna/ A képviselőház elénk vita után a Reichensperger-féle javaslatot elvetette. Francziaország. — Freppel püspök az újévi tisztelgés alkalmával kerülete papságához beszédet intézett, melyben nagy erélylyel hangsúlyozta, hogy az egyház valamennyi kormányformával megférhet és ezért a köztársaság ellen elvi ellenségeskedést nem ismer. Dr. Mayer a lyoni német evang. egyház lelkésze a presbyterium nevében segélyt kér gyülekezete számára. Lyon városának hatósága ugyanis az utolsó időben egét>z kegyetlenül bánt el az ev. gyülekezettel. Első sorban meg­vonta tőle a szegényeknek szóló segélyt, ezután törölte a lelkésznek eddig a városi pénztárból járt 1200 franknyi lakbért és végre a gyülekezeti iskolák fentartására járó 3500 franktól is megfosztotta. Dr. Mayer felkéri tehát e testvéreket és különösen a Gusztáv-Adolf egyleteket, hogy támogassák megszorúlt gyülekezetét. Martin Henri az ismert franczia történész és az ult.ra­montanismus ellensége meghalt. Végrendelete nagy feltű­nést okozott, kivált eltemettetésére vonatkozó intézkedései, melyek következők: „Ügynevezett polgári temetést nem akarok, attól tartva, hogy vallásos érzelmeim félre magya­ráztatnának, jóllehet az ily temetés nem egyjelentőségű az atheistikus vagy materialistikus hitvallással. Sőt a katho­likus temetkezésben is, e felekezethez tartozók legtöbbjei­nek felfogása szerint sem foglaltatik az ultramontanizmus­hoz és 1870. zsinathoz való csatlakozás. Mindamellett itt is félreértéstől lehetne tartanom és lehetnének, kik ebben azon elveknek helyeslését találnák, melyek ellen egész éle­temben küzdöttem és nem szűnöm meg azokat minden tekin­tetben vészthozóknak tekinteni. Miután én tehát temetke­zésem számára vallásos alakot kívánok, s az emberiség nagy hagyományainak átalakulásában s nem azok tagadá­sában hiszek, miután a kereszténységből származtunk, a mint az a maga részéről az ó világ hagyományaiban gyö­kerezik s nekünk ez eredetet megtagadni nem szabad, aka­rom, hogy temetésemhez egy protestáns pásztor és első sorban egy szabadelvű prot. pásztor hivassék; egy azon körből, melynek eszméi és érzületmódja az enyémhez leg­közelebb áll." Minek következtében örökösei JJide-1, a francziaországi szabadelvű prot. mozgalom élén álló lelkészt kérték fel, hogy a spiritualistikus bölcsész temetésének a vallásos kenetet megadja. A róm. kath. részről nagy fel­háborodás, a másik véglet részéről az ily babonaság lelett nagy gúny uralkodik. — E. de Pressensé elismerőleg mondja róla: „mily gyakran hallottuk őt állítani? hogy a vallás­talanság a legbiztosabb eszköz nemcsák egy államformának, hanem egy egész népnek megrontására."

Next

/
Oldalképek
Tartalom