Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Vasi felső egyházmegye

•405 istentiszteletet is meg fogja ily ősi dallamok után i kedvelni. Ezen liturgiában mindazon dallamok foglalvák, melyeknek tiszte a lelkészé és a chorusé. Szerző és az alsónógrádi papi értekezlet helyesen cselekedett, mikor e dallamokat összegyűjtve adták ki, mivelhogy ezek az újabb időben kiadott templomi partitúrákból egészen kimaradtak. A chorálgyüjtők e tárgygyal nem gondoltak, pedig ez is az egyházi szertartáshoz tartozik. A mi a dallamoknak magyar nyelvre alkalmazását illeti, ezek — egy-két théraát kivéve — tisztán vannak közölve. Kifogásaink csakis oly eltérésekre vonatkoznak, melyek könnyen kiigazíthatók. Ilyenek az első előénekben, az utolsó előtti ütemben a negyedrész eis hangjegynek c-re való feloldása, a harmadik énekben annak második része első ütemében a „Je" szótagot sokkal szebben és könnyebben véljük egy félhangjegyű e által kifejezhetni, miáltal a dallam könnyebb és simább hangzásúvá lesz. A negyedik számú karácsonyi dallamban az utolsó előtti verssor első hangjegyét, mely /'-fel kezdődik, czélszerűbb volna d-vel jelezni, miután így inkább felel meg a zenészeti szabályoknak és hozzá még könnyebb is d zöngét hangoztatni, mint /-et. Kívánatos, hogy ezen hézagot pótló művecske minél szélesebb körben elterjedjen, hogy ilyen módon a liturgiában is annyira kívánatos egyöntetűség elérhető legyen. — Ára 16 kr. s megrendelhető Farkas Gejza ev. lelkésznél Alsó-Bodony, u. p. Balassa-Gyarmat. Wolf gang Lajos, mijkolczi zenetanár. BSL f Ö L D. iubilaeum. kaboldi evang. gyülekezet folyó hó 23-án nagy s mély örömmel ülte meg feléledésének századik évfordulóját. A megelőző szombaton délután egy órai harangozás hirdette a nagy örömünnepély közeledtét. Az ünnepnapon pedig ezen, mások iránti jótékonyságáról különösen ismeretes, régi s hat községből álló gyülekezet, koszorúkkal díszített templomában a legnagyobb áhítattal gyűlt össze, s örege itja sietett, helyét minél előbb elfoglalni; a más vallásúak sem hiányoztak. Nt. Fleischhacker Károly, felsősoproni esperes úr, túlél foglaltság miatt nem jelenhetvén meg, levélben fejezé ki üdvözletét, egyházunk isteni urától áldást esdekelvén e gyülekezetére. Az énekben különösen jártas gyülekezetnek legalább is hatszáz tagja, mint egy ajakból, a legszebb összhangzatban zengte el: „Ach bleib' mit deiner Gnade" éneket. Az oltári liturgia, melyet szép karének kisért, valamint az oltári szentige, t. i. 2—7. v. felolvasása után, mely száz évvel ez előtt a legelső , kaboldi ev. prédikáczió alapigéje volt, Nitsch Károly, csávái lelkész úr s esperességi pénztárnok, lépett az oltár elé s mondott emelő tartalmú megható homiliát a templom s isteni tisztelet végtelen fontosságáról s annak száz évi áldásáról általában. E szónok remek előadása még fokozta beszédének hatását. Ezután a gyülekezet „Lobe den Herren, den mächtigen König der Ehren" czimű chorált énekelvén el, Pitler Mátyás, helybeli lelkész úr, mondott a szószékről ünnepi prédikácziót: Máté 9. r. 18. 19. 23—26. verse alapján. E szónoklat a bevezetésben a 118 zsolt. 16. és 17-ik verséből indulván ki, mely szerint gyülekezete 123 évi halálos alvásából ezzel előtt í száz évvel feltámasztatván s az úr népével együtt az úr jobbjának fel magasztal tatását s diadalát tapasztalván él s élni fog, rávezetett a szent leczkére, melynek alapján a jubilaeumot feltámadási hálaünnepélynek jelezte s e tételt állítván fel „Mire int bennünket gyülekezetünk ezen feltámadási hálaünnepélye?" fejtegeté e három válaszban: I. a gyülekezet elhunytának fájdalmára, II. feltámadásának örömére s III. további fenállásának reményére. Ezen alaposan magyarázó, fejtegető s történetileg rajzoló beszéd a gyülekezet múltját s jelenét, kiszenvedési nagypéntekét, valamint feltámadási husvétjét, nemcsak Jairus leányának, hanem Jézus urunknak halálával s feltámadásával is hasonlítva össze, buzdítá s bíztatá végül a gyülekezetet, hogy az az örökkön élő Üdvözítőnek „menjetek el innét" szavának s hatalmának segítségével minden viszontagságon győzni s az Urban s az Úrral mindaddig élni fog, a meddig az Úrnak él. A kidolgozás ép úgy mint az előadás e beszédnél is azon hatást idézte elő, hogy könyben úszott még számos férfinak is a szeme, s hogy az összes gyülekezet, t. Bergmann Gusztáv Adolf helybeli felügyelő úr elnöklete alatt, egyhangúlag mindkét beszéd közzétételét határozta el. — Megemlítendő még, hogy vegyes kar énekelte az exordium előtt „Grosser Gott dich loben wir", gyönyörű éneket s hogy az Úr vacsoránál az Úr teste először vétetett az új ezüstcziboriumból, melyre a gyülekezet tavaly, a Lutherjubilaeum alkalmával s önkénytes adakozás folytán, 65 frtot gyűjtött s adott ki. Délután pedig kis bankett az urodalmi vendéglőben kedélyes társalgással és az ifjúság részéről tánczestély bizonyitá külsőleg is s rekeszté be ezen emlékezetes nap örömét! Kaboldi. A vasi felső ev. egyházmegyébe kebelezett rohonczi gyülekezet f. évi nov. 30-án Advent I. vasárnapján tartotta meg temploma 100 éves fennállásának örömünnepét. Az ünnep előestéjén dr. Kolatschek zágrábi lelkész mondott Esaiás 62, 10—12 alapján elragadó beszédet. Az ünnep reggelén az egész környékből összesereglett hívek felekezeti különbség nélkül beláthatatlan tömegben gyülekeztek a feldíszített templomban. Az oltári liturgia éneklése után Zábrák Dénes bevezető szavak után magyar imát mondott. Dr. Kolatschek németül imádkozott és Uhlreich durandi lelkész úr az epistolát olvasta fel. Ezután Unger Gusztáv helybeli lelkész lelkes beszédben emlékezett meg a gyülekezet múltjáról és jelenéről. Az ünnepi szónoklatot alulirt tartotta az adventi evangyéliom alapján. Thema

: Zion dein König kommt zu dir, Begrüsse ihn mit Heilsbegier! Részek : 1. Er wohnt mit seinem Gnadenwort Seit hundert Jahr'n an diesem Ort. 2. Er kommt zu dir mit Liebe heut, Und heiligt deine Jubelfreud. 3. Doch kommt er einst auch zum Gericht, Denk' an dein Heil, o säume nicht. Véo-ül buzdító szavak után dr. Kolatschek befejező Ö imát és áldást mondott. Ezután Uhlreich gyónóbeszédet tartott, s az Ur vacsoráját szolgáltatta ki. Közben adventi, alkalmi és karénekek emelték a buzgóságot. — Sopronban, 1884. decz. 2. — Zábrák Dénes:, ev. lelkész.