Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Dobrona

•399 (Jetii tanár „svájcz vallási viszonyairól" szólva, leirja az utolsó öt évet 1878—1883. jellemezve egyszersmind a három svájezi pártot. Az elsó' a reformpárt. Még ezen párt küzdelmeiben is észlelhető a törekvés az élő Istenben való bitet és a bűn kiengesztelés mély jelentőségét a híveknek visszahódítani. Az orthodox pártnál bár sajnálattal tapa-ztalta az ujabb tudomány ismeretének hiányát; de a mellett mégis örömmel látta a komoly munkában való együttes tevékenységét. A középpárt ugyan kicsinyli a tant, de azért érdemeket szerzett magának annyiban, hogy a szélső pártiakat együvé tartotta s mélyebb elidegenedéstől megóvta. Különös evangelistikus törekvések, utánozva az amerikai Mood és Jankey eljárását, bizonyos mérvig sikerrel koronáztattak; de ezen törekvésének vannak árnyoldalai: különös eszközök és módszerek túlbecsülése, nő prédikátorok alkalmazása s a megtértekkel való fitogtatás. Ezzel szóló áttért az üdvsereg (salvation-army) kérdésére. A nép többsége nem kedveli az üdvsereg taktikáját s az egyházak ellenséges állást foglalnak el vele szemben. Az „Ev. Alliance"-nak e kérdéssel szemben kényes volt a helyzete: egyrészről a vallásszabadság eszméje mellett kardoskodva, el kellett Ítélnie azon üldöztetéseket, melyekben az lidvsereg részesült, másrészről ismét az üdvseregnek kétséget nem szenvedő túlkapásai ellen kellett szavát felemelni. Godet tanár az üdvsereg kérdését illetőleg, egyetért Oetlivel, bár az üdvsereg mellett többet lehetett volna mondani. Oetli túl nagy súlyt fektetett az állami egyházban való megmaradás kötelességére; de mit tegyen a theologus, ha a tanárok a raczionalismust forczirozzák? Ha nem neveltetnek az evangyéliom szellemében, mi egyebet tehetnek, mint ott hagyni az egyházat s elkülöníteni magukat „a mint ez tényleg a zürichi egyetemen megtörtént? — Erre Glibborn „colonel", az üdvsereg egyik tisztje szólalt fel s sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy Oetli tanár elferdítette az üdvsereg eljárási módját. Kérdezi a tudós professort, váljon jelen volt-e valaha egyikén is az üdvsereg által tartott meetingeknek ? Angolországban több mint 50,000 iszákost térítettek meg, sőt csak is azon lelkek visszatérítésén fáradoznak, kiknek lelki üdve mindenki által elhanyagoltatik. 0 mint egyszerű keresztény szólalt fel e gyűlésen s csak helyreigazítani akarta azt, ami hibásan volt állítva. Dr. Cairns ezután az ev. igazságban való haladásról szólt, melyet ő Németországban személyesen tapasztalni szerencsés volt. 0 mint deák látogatta meg ez országot legelőször, annak most 40 éve. Részt vett az „Ev. Alliance" közgyűlésén Berlinben 1857. Jelen volt a G. A. egylet örömünnepén Lipcsében két év előtt. Ezen időközökben Németország kétségkívül nagy haladást tett. A Lutherünnepélyt oly általános lelkesedéssel megülni, a korábbi időközökben lehetetlenség lett volna. A mi a német theologiát illeti, ő ugyan nem ír alá mindent, de elismerni kénytelen, hogy a keresztény irodalomnak páratlan szolgálatot tett. Egy délutáni ülésen Dr. Kulopothukes Athénéből a vallás állapotáról szólt Görögországban. Rövid történeti visszapillantás után kiemeli, hogy a papság ellenállása daczára, az angol és amerikai protestánsok ez évszázad utolsó felében felette sokat fáradoztak a görög nép szellemi emelésén. Az utolsó 25 év alatt több mint 100.000 darab biblia árusíttatott el Görögországban és a törökországi görögök között. A kormány jó szemmel nézi az istenige magvának elhintését s a bibliaárusakat, a görög egyház papságának ellenzése daczára, védszárnyai alá veszi. A négy evangyéliom Görögországszerte a magas körökben olvasmányul szolgál. Remélhető, hogy a mostani oktatásügyi minister befogja hozni az új testamentomot a felsőbb iskolákba. Alkalmas prédikátorok hiányában az evangyéliom hirdetése eddig csak csekély mérvben volt foganatosítható. A mi azonban a népnek az evangyéliommal szemben való magatartását illeti, a javulás feltűnő. Kedden szeptember 2-án a királyi család személyes megjelenésével tisztelte meg a gyűlést. E hirre a gyűlésterme zsúfolásig megtelt. A király a királynéval, a koronaherczeg a koronaherczegnővel, a görög király a királynéval, Waldemar herczeg a királyi család többi tagjaival fényes kíséretével együtt, a bizottsági tagok által fogadtatva s vezettetve a terem közepén, a nekik szánt díszes üléseken foglaltak helyet. Ez ünnepélyes alkalommal MacArthur London lord-mayorja elnökölt. Ima után. melyben a királyi család is szívből részt vett, Dr. Kalkar rövid s meleg szavakkal üdvözölte a felséges vendégeket. — Az elnök ékes szavakban nemcsak a loyalitás érzelmeit tolmácsolta, hanem a mély rokonszenvnek is adott méltó kifejezést, melylyel minden angol dánország java iránt viseltetik. Egyrészt sajnálatát, másrészt örömét fejezi ki a gyüléshelyének Stockholmból Kopenhágába valú áttétel felett, miután az „Ev. Alliance", a hol felüti sátorát, ott áldást hoz, s az egyházakra jótékony hatással van. Utána Dr. Schaff new-yorki lelkész vette át a szót és értekezett az „Ev. Alliance hivatásáról." A keresztény világ — mondja a szóló — három pártra oszlik: a görög, római és protestáns pártra. Számra nézve a római a legnagyobb, majdnem oly nagy mint a többi kettő együtt véve, a görög pedig a legkisebb. A görög egyház, mint a legöregebbik, az ős kereszténység terjedését képviseli; a római, a középkori kereszténységnek összeütközését a modern haladással; a protestáns egyház, mint a legfiatalabbik, a modern kereszténységnek haladását. Kiemelve a protestantizmus előnyeit és érdemeit, áttér arra, a mi valamennyi egyházat egyaránt illeti. Egyike a legnagyobb bűnöknek — folytatja a szóló — melynek többé-kevésbé valamennyi egyház és szekta részese: a görög, a türelmetlenség és az exkluzivitás, mi a bűnbe esett emberi természet kifolyása. Az eretnekek és dissenterek üldöztetése a keresztrefeszítéstől az utolsó boszorkány elégetéséig, az egyháztörténelemnek legsötétebb lapja. Hibáztunk és vétkeztünk! A kereszténységnek újraegyesítésén és az egyházak kiengesztelésen kell fáradoznunk. Ámde miképen? Nein a különböző elnevezésű egyházak és szekták ellen támasztandó keresztes hadjáratok által Ez időpazarlás volna. A baj nem a denominationalizmusban, a változatosságban, hanem a szektarianizmusban, az elzárkozottságban rejlik. A szektarianizmus a legkiterjedtebb s legkifejlettebb önzés, mig a denominationalizmus az isteni adományok különbözőségének s változatosságának kifejezése s elférhet és megállhat az igaz katholiczitás és a keresztény szeretet mellett. Bár kétségtelen, hogy a denominationalizmus és a konfessionalizmus nagyon könnyen szűk'