Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Vanyarcz

I 390 tovább: Azért kapjuk a szent Háromságünnepén ezt az oktatást: „Ha valaki nem születik víztől és szent Lélektől, nem mehet be az Isten országába" ; tovább : „Márton toursi püspök a hitehagyott Julian császár idejében a császári lovasság egy csapatának századosa volt"; tovább: „ki a vizekben szerzette az ő lakhelyeit: ki a felhőket rendelte az ő szekerévé és jár a szélnek szárnyain"; és még egyet: „Hogy azokból igyanak a mezei minden vadak és a vad­szamarak megenyhítsék az ő szomjuságokat" sat. Ily stí­lusban van írva az egész könyv; kivévén Jókainak „A koldusgyermek" czímű olvasmányát. Vannak a könyvben tekintélyes íróktól is egyes olvasmányok, csakhogy azok a III-dik és IV-dik osztály számára nem valók. — íme ez az a könyv, melyet a bizottság elfogadásra ajánlott, s melynek ezen ajánlat folytán a kerületi köz­gyűlés a pályadíjat odaítélte. — A pályadíj kiosztása, s az ezen könyv jó- vagy rosszaságával nem törődném, ha ennek nem volna bunkója. Hanem az ezen pályadíj oda­ítélése és a könyv elfogadása alkalmával hozott kerületi határozat azon része bánt, mely e könyv czímlapján is ott díszlik, hogy t. i. ezen könyv a bányai ág. hitv. ev. egy­házkerület által valamennyi elemi népiskola számára köte­lezőleg elfogadott pályamű. Ez az, a mi szégyenérzettel tölti el keblemet, valahányszor e könyvre csak tekintek s kell, hogy kerületünk minden önérzetes tanítója velem érez­zen akkor, midőn oly könyv használatára köteleztetik, mely népiskolai könyvnek nem is mondható, s mely a tanítói, tehát illetékes, testületek hozzájárulása nélkül elfogadta­tott. — Nem hiszem, hogy kerületünkben a tanítók között akadna egy is, a ki ezen eljárást némán eltűrje, az ellen ne tiltakoznék s a ki a reá bízott gyermekeket e könyvvel szellemileg ölje. — Nem hiszem, hogy egyházaink elöljárói és magok a szülők is némán tűrjék s mi több, megengedjék, hogy jövendőbeli egyháztagjaik, gyermekeik ezen könyv használatával butitassanak. — Nagytiszteletüséged kegyes engedelmével bátorkodom majd az e tárgyra vonatkozó soraimat a legközelebb beküldeni. — Aszód 1884, nov. 10. alázatos szolgája Margócsy Gyula, ev. tanító. 1877-ben a nagytudományú Geduly Bogyoszló lelkész helyébe Fényes Lajos surányi lelkész úr — ki Surányban és Terényben néhány évi hivataloskodása alatt az összes egyházi épületeket rendbe hozta — választatván meg lelki? pásztorul, új korszak állott be a gutái egyház életében. Fényes úr mindenek előtt azon igyekezett, hogy hí­veit megmentse az anyagi végpusztulástól; kimentette őket az uzsorások karmai közül. Sok esetet tudok, hogy nem­csak tanácscsal segített, hanem a midőn egyeseket másként nem lehetett menteni, saját hitelét veté mérlegbe. Az egyháznak évek óta szaporodó több száz forintot meghaladó adóhátráléka volt. Fényes úr rábírta híveit, hogy közös földjüknek egy részét műveljék az egyház ja? vára. Örömmel fogadták a tervet, szorgalommal dolgoztak s az eredmény nemcsak az volt, hogy az egyház adóssága törlesztetett, hanem bátorságot kaptak a parochia rendbe­hozására is gondolni. Az egyháza ügyét szívén viselő lelkész azonban nem­csak a parochiát, de különösen a templomot is rendbe akarta hozni. A tények által megnyert, lelki atyjukhoz gyermeki bizalommal ragaszkodó hívek minden áldozatra készek lé­vén, Isten segedelmével munkához fogtak. Megalkudtak Hajdú József váczi derék építőmesterrel. A hívek roppant terhet vettek magukra. A gazdák negyedházhelyenkint 13 frt., egy-egy zsellér 6 frt, 50 kr. fizetésére kötelezték magukat a természetben leszolgálandó, fuvar- és gyalogmunkán kívül. Kaptak segélyt is, különösen báró Prónay Dezső, Hanzély Béla, Frenyó Nándor, Sándor Géza uraktól, a bányakerületi gyámintézettől stb. A munka egész nyáron serényen folyt, öröm volt látni, mily készséggel felelt meg a hívek közül kiki köte­lességének. Istennek segítségével a nyár végén a majdnem három, ezer forintot igényelt munkálatok — az új padokat az asszonyok saját megtakarított pénzükön készíttették — be lettek fejezve, és a díszes templom e hó 9-én szenteltetett fel nt. Wladár Viktor alesperes úr által, közreműködvén még az istentiszteletben Wladár Miksa sziráki, Wallentinyi Sámuel dengelegi és Maróthy Emil vanyarczi lelkész urak. A tágas templom zsúfolásig megtelt. Nemcsak Gutá­nak apraja s nagyja volt jelen, hanem Vanyarczról — mely egyház száz év előtt filiája volt Gutának, — Ácsáról, Legéndről stb. jöttek részt venni a gutaiak örömében. Az istentisztelet következő rendben folyt le : a litur­giát Wallentinyi Sámuel úr végezte; magyar nyelven Ma­róthy Emil úr szónokolt I. Kir. XVIII. 27—29-ből, alap­tétele lévén: „Az úr szemei nézzenek e házra" és „akkor meg lesz áldva az ö népe is, u mert 1-ör e ház az igaz hit­nek, 2-or a tiszta erkölcsnek a terjesztője. A felszentelési beszédet tót nyelven Wladár Viktor alesperes úr tartá, alapigéjét János jelenések XXI., 3-ból véve. Fejtegeté : Mikor lesztek ti Isten hajlékának igazi népe ?•> 1-ör Ha látogatni fogjátok, 2-or Ha Isten igéjét sziveitekbe fogadjátok, és 3-or Ha azon igét az életben is megvalósít­játok. Ezen remek beszéd örök emlékezetében marad a jelen­voltaknak. Ezek után Fényes lelkész úr az egyháznak változatos, történetét olvasta fel, kitűnő kidolgozásban. BELFÖLD, Vanyarcz, 1884. nov. 15. A nógrádmegyei ág. hitv. ev. esperességbe kebelezett gutái egyháznak ez évi nov. 9-én örömünnepe volt, ekkor szenteltetvén fel nagy költséggel s fáradsággal megújított temploma és paplaka. A mintegy 650 lélekből álló gutái egyház hívei néhány év előtt — számuk csekélységét és romlásnak indult anyagi viszonyaik nyomasztó terhét érezve — azon szomorú gon­dolattal foglalkoztak, nem-e lenne czélszerűbb leányegy­házzá alakulniok, mert iskolájuk fala düledezett, paplakjuk majdnem lakhatlan, templomjuk falai megrepedezve, to­ronyuk fedele teljesen megrongálva volt; a templom bolt­hajtásából téglák hullottak alá, úgy hogy a közbiztonság veszélyeztetve lévén, attól kellett tartani, miként az ható­ságilag bezáratik. A jó Isten azonban nem hagyá veszni az ő népét; rövid 7 év kellett hozzá, hogy egy fáradhatlan buzgalmú férfiúnak vezetése alatt újólag a virágzó egyházak sorában foglalhasson méltó helyet a gutái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom