Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Homok-Bödöge

•383 „templom-fundátiót" létesített, s az által vetette meg a i most bevégzett szent munka alapját. — Az ünnepi szónoklatot Kiss Lajos helybeli, a keresztelést Bélák János vanyolai, a gyóntatást Kovács Mihály mórichidai lelkészek végezték. Az építkezési költségek meghaladják az öt ezer forintokat. Ha most már azt nézzük, hogy miként volt képes az a kis, alig 300 lélekből s teljesen földmívesekből álló gyülekezet — minden idegen segély nélkül oly szép áldozatot hozni az Isten házára? megfelel reá a „templom-fundátió", mely a felszentelő esperes úr szavai szerint: „1859-ben alapítva, mustármagból terebélyes fává nevekedett, fillérekből ezerekre szaporodott." E fundátió iskolát épített, a paplakot új tetővel látta el a múltban; s most körülbelül 3 ezer forinttal járult a sz. czél kiviteléhez. Méltó volna az alapszabályok ismertetése, s minél tágabb téren való életbeléptetése. Legyen áldott az alapító emléke, legyen áldott a sz. munka, melyet sikerre segített! s. y. KÜLFÖLD. Az „Ev. Alliance" ez évi közgyűlése Kopenhágában. I. Manapság, midőn a modern sadduceismus és phariseismus egymással kezet fogva Urunk tiszta evangyelioma ellen tör s ezzel szemben égő szükséggé vált, hogy a világ összes protestáns hitfelekezetei a „scopae dissolutae" siralmas ténj'ét meghazudtolva, nemzetiség és elnevezési különbség nélkül a testvériség szent zászlaja alatt, a közös ellenfél ellen egy hatalmas s megvíhatlan phalanxxá tömörüljenek, — talán nem teszek felesleges munkát, ha tiszttársaim figyelmét e lapokban azon nagyobb stylu egyesület áldásdús működésére irányozni bátorkodom, mely mult hóban, Kopenhágában nyolczadik közgyűlését tartotta. Ez egyesület alatt értem az „Ev. Alliance"-ot. Mielőtt azonban nevezett egyesület ez évi közgyűlésének lefolyását a lapok tisztelt olvasóival bővebben tudatnám, szabad legyen keletkezését és czéljait rövideden megismertetni. Edingburghban 1843-évi julius havában, a „westminsteri-assembly" két százéves emlékünnepe alkalmával Dr. Balner Róbert theologiai tanár oly meghatóan szólt a keresztény unióról, hogy egy glasgowi gazdag kereskedő Henderson János jutalmat tűzött ki egy a „keresztény únio

u-ról szóló essay-re. Említést téve erről barátjának Dr. K ing Dávid lelkésznek, ez azt tanácsolta neki, hogy ez ügynek kisértsen meg több jeles írót megnyerni, ami az únió magasztos eszméjének, szembe ötlőbb s tetszőbb külsőt fog kölcsönözni. Ez megtörténvén, egy essay-ben, a keresztény unió hathatós előmozdítása czéljából, egy az egész világot átkaroló egyesület életbeléptetése pendítetett meg. Henderson és King, e nagyszerű gondolatnak megvalósítása körül buzgón fáradoztak s az utóbbi egy felhívást bocsátott ki, melynek értelmében 1845 Liverpoolban lett volna megtartandó az első gyűlés. Hogy ezen világra szóló ügynek lelkes barátokat szerezzen, beutazta egész Skócziát és Angolországot. E két lelkes férfiú fáradozásainak volt is sikere. Az egyházak vezérférfiai úgy a Ó- mint az Uj-világban hozzájok csatlakoztak, mig végre 1846-ban Londonban az „Ev. Alliance" tényleg megalakult. Igy jött létre e nagyszerű egyesület, mely, mint minden nagy mű Isten országában, a kezdeményezők reményeit s várakozásait nagyban felülmúlta. Az „Ev. Alliance"-nak kettős czélja van, az igazságnak megvédése és az úniónak előmozdítása. Bár kiválólag a tan mellett tesz bizonyságot, de azért a practicus morált sem zárja ki, hanem azt is hathatósan szolgálja a maga gyűlésein. Erről fényesen tanúskodnak az eddig tartott gyűlései Londonban, Párisban, Berlinben és Genfben valamint azok melyek Amsterdamban, New-Yorkban, Bále-ban és a legközelebbi múltban Kopenhágában tartattak. Az idei kopenhágeni gyűlésre nagy számban jelentek meg az Alliance tagjai. A külföldi küldöttek fogadtatása augusztus 30-án ment végbe az egyetemnek izlésteljesen s a dán mesterek remekeivel díszített nagy termében. Ezen ünnepélyes alkalommal mondott üdvözlő beszédek között, mély benyomást tett Dr. Kalkar egyetemi tanárnak ritka ékesszólással s az egylet szellemében elmondott beszéde, melyet e helyütt kivonatban közölni el nem mulaszthatom. A keresztény világ — mondja a szónok — gyakran volt már tanuja nagy gyűléseknek, de azok között, melyekről a világ — vagy az egyháztörténelem említést tesz, egy sem mérkőzhetett azon kisded pünkösdi gyülekezettel, mely egyhangúlag, egy helyen gyűlt egybe s melyre Isten szent lelke szállott alá. Ez volt az egyháznak első életre való ébredése, s ezen első pünkösdi csodának bámulatos ténye, hál'Istennek, még mindig talál viszhangra Krisztus egyházában. Minden igaz kereszténynek reménye, hogy elérkezendik nemsokára az idő, midőn a hívek egybe fognak seregleni minden országból s egy szívvel — lélekkel fogják dicsérni Istent, Urunk Jézus Krisztus atyját. Ezen egyesülés utáni óhaj, mely a keresztényeket elnevezési s nemzeti különbség nélkül egyaránt áthatotta, szülte világra az „Ev. Alliance"-ot. Szívből üdvözli az egyletnek e gyűlésre megjelent minden kiváló tagjait; első sorban az ő kedves honfitársait, G-rundtvig és Martensen becses hagyatékának szerencsés örököseit. Üdvözli továbbá az ő skandinaviai elvrokonait, kik az északnak hőskori drága emlékeit ápolták. Keletnek és délnek fordulva, üdvözli a tettnek férfiait, kiknek hazája a brit szigetek s kikben először fogamzott meg a keresztény associatiónak magasztos eszméje s látnoki ihlettel előre jósolták azon időt, midőn ezen egylet Rómában és Jeruzsálemben fogja tartani gyűléseit. Üdvözli a nagy óczeánon túlról érkezetteket, kik az evangyéliom zászlaját országról — országra vinni a mély, tengeren át, az ó-világbeli társaival versenyre kelni jöttek. Üdvözli Németország mély gondolkodású férfiait, kik tanítói ezen tudománynak s annak kincseivel és ékszereivel dicsekedhetnek. Üdvözli végre elvtársait, a gáttal övedzett németalföldről, hol a hősiesség bátran hordozta a vallás szabadságnak zászlaját a zúgó vizeken át, s mely ország tudósokat nemzett, kik bámulatra ragadták a világot. — Őszintén sajnálja hogy Francziaországból és Svajczból oly kevesen jelentek meg. Tekintve e gyűlést, ő elmondani kénytelen „Istennek legyen dicsőség! Az a mi egyesit minket sokkal nagyobb és erősebb, mint az mi szétválaszt bennünket. Valamennyien egy Urat ismerünk s egy Istent és atyát. Daczára a nemzetiség — a szellemi adományok — s az életszokásokból fakadó különbségeknek, a hitnek egy és ugyanazon czikké-