Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Nyilatkozat

•371 ványt egyszerűen elsikkasztották és a tót vallási irodalmat tetemesen megkárosították, megcsalták. Nyomban erre találkozott egy igen okos ember Zigmundik János, sz. kir. Bazin városa genialis tanítójának személyében, a ki a mint ez a „Národnie Noviny" 105. számában schwarz auf weisz olvasható — a csalhatatlan logarithmusok és Istennek segítségével szerencsésen napfényre derítette, hogy az 1749. évben hagyományozott 600 mondd hatszász forintnyi alapítványnak elsikkasztása következtében a tót (ág. h. evang.) vallási irodalom — melynek felkent Cyrillje vagy Methodja természetesen más nem is lehet, mint ő, a róm. kath. vallású Zigmundik, 1,179.082 frt. és 88-kral azaz egy millió egyszázhetvenkilenczezer nyolczvankét forinttal károsittatott meg a defraudáló beszterczebányai ág. h. evangelikus egyház és annak gaz sáfárjai által. A facitja tehát ezen bámulandó lelkiismeretlenséggel, könynyelműséggel, sőt egyenesen kimondjuk fanatikus rosszakarattal világnak eresztett vádnak az, hogy a beszterczebányai ág. h. evang. egyház a 600 frtnyi alapítványból egy milliónál többet elsikkasztott. — Ez a vád már magában véve is annyira esztelen és nevetséges, hogy azzal foglalkoznunk, arra válaszolnunk sem kellene, annyival kevésbbé, mert azt semmi egyébnek nem tartjuk, mint egy általunk is alkalmasint helyesen sejtett egyén személyes bosszúvágya oktalan kifolyásának. És ha mégis tesszük, tesszük azt azért, mert nem tagadható, hogy a jelzett czikk egyenesen a beszterczebányai ág. h. ev. egyházat vádolja hűtelen kezeléssel és sikkasztással, ezt pedig azért nem hagyhatjuk szó nélkül, mert a súlyos vád alaptalan és mert az egyház becsületét ily meg nem érdemlett támadás ellen megvédeni szent kötelességünk. A „Národnie Noviny" úgy a fentjelzett, és a 103. számban megjelent, valamint későbben a 113. számban foglalt czikkben a bányakerület több rendbeli jegyzőkönyvi pontjaira hivatkozik, melyekből a sikkasztás vádját bebizonyíthatni gondolja. Mindezen jegyzőkönyvi pontok fennállanak és helyesen vannak idézve, csakhogy azokból nem az következik, a mit a N. Noviny czikkezője következtet, hanem — a mint azt alább kimutatjuk — épen az ellenkezője, t. i. az, hogy a beszterczebányai egyház és annak jelenlegi sáfárjai, mihelyt ezen alapítványra, melyről a jelen nemzedék semmit sem tudott, az illetékes helyről figyelmeztetve lettek, azonnal és készségesen mindent megtettek ezen soha el nem veszett, mindig meglévő, de az egyház többi vagyonába beleolvadt, és azért „névszerint" feledékenységbe ment alapítványnak az egyházi vagyonból való kiválasztására és eredeti neve alatt való külön kezelésére. Lássuk csak a tényálladékot: Gocsecz Gábornak özvegye született Bezegh Katalin az 1748. évi Decbr. 21-én kelt fiók végrendelet szerint, melynek eredetije a beszterczebányai egyház levéltárában őriztetik, s melynek hiteles másolatát a N. Noviny czikkezője igen könnyen megkaphatta volna, ínég mielőtt könnyelmű vádját szélnek eresztette (hiszen talán csak néhány lépésébe került volna), 1500 váltó forintot oly czélból hagyott, hogy ezen összegnek kamatjaiból tót nyelvű ev. vallási könyvek nyomassanak, oly hozzáadással azonban, hogyha ilyen czélra alkalom nem adná magát elő, a kamatok ezen vallás akár mily más czéljaira fordíthatók. Ezen alapítvány a beszterczebányai ág. h. ev. tót egyház patronusainak (a mostani értelemben tehát presbyteriumának) és papjainak kezelése alá adatott. A beszterczebányai egyház ezen alapítványi tőkét tettleg átvette, azt az 1777. évig „Gocsecziánum" név alatt külön kezelte, és ekkor Géczy György garamszöghi lakosnak kölcsön adta. 1800 óta ezen töke nem fordul elő többé az egyházi számadásokban mint Gocsecz féle alapítvány, hanem csak mint 1500 váltó — 1854 óta pedig mint 600 pengő — frtnyi kölcsöntőke. — A Gocsecz-Bezeghféle alapítvány tehát 1800-ban beleolvadt a többi egyház vagyonba. Ez kétségkívül hiba volt, mert az alapítványokat mindig külön és saját nevük alatt kell kezelni. Jog, kötelesség és kegyelet egyaránt követelik azt. Hiba tehát, mi is hangsúlyozzuk ezt, de nem sikkasztás, a mint a N. Noviny rosszakaratú czikkezője nevezi, mert az alapítványi töke tettleg meg van. Es most mondja meg őszintén a N. N. czikkezője: lehet-e az 1800-ban elkövetett hibáért felelőssé tenni az egyház mostani sáfárjait ? Nem veszi-e észre, hogy a midőn a sikkasztás vádjával illeti a beszterczebányai egyház sáfárjait, velünk együtt azon számos tiszteletre méltó sáfárokat is sárba rántja, kik előttünk működtek ezen egyház terén, mert azok sem szóltak soha az egyháznak ezen alapítványról, de nem is szólhattak, mert ép oly keveset tudtak róla mint mi ? A magunk és egyházunk hálás kegyelete ezen részint még élö, részint már elhúnyt férfiak iránt visszatart neveik említésétől, melyekhez soha gyanú nem fért. íme, mily botrányos absurdumokra vetemedhetik az ember, ha szenvedélyétől ragadtatja el magát, s nem gondolja meg, mit beszél és mit mivel! Pedig a N. N. czikkezője ezen kategóriába tartozik. A Gocsecz-Bezeghféle alapítvány tehát 1800-ban beleolvadt az egyházi vagyonba. Lássuk most már, miképen történt és kinek köszönhető annak az egyházi vagyonból ismét kiválasztása és külön kezeltetése? Az 1823. évi febr. 23-án tartott bányakerületi gyűlésnek 37. sz. alatti pontja szerint bizonyos Tablicz Bogyoszló bemutatván az alapítványi okirat másolatát a kerületnek, ez a beszterczebányai egyházat ezen alapítvány feletti nyilatkozásra utasította. És ez némileg megegyezni látszik a Kollár János „Slávy dcéra"-jának magyarázatára 1832-ben kiadott könyvben a jelzett költemény 430-ik alienájára foglalt azon megjegyzéssel, hogy ugyanazon Tablicznak Kollárhoz intézett egyik levele szerint a fentjelzett kerületi gyűlésnek Lovich Adám, akkori bányakerületi püspök és beszterczebányai lelkész azt jelentette, miszerint ő ezen pénzeket az általa rendezett német énekeskönyv kiadására fordította". — Hogy azonban ezen feltevés merőben téves, az kétséget nem szenved, mert a mint fentebb kimutattuk az alapítvány még mai nap is megvan, tehát azt el sem lehetett költeni ; következtethető ez a kerületi gyűlésnek fentjelzett végzéséből is, a mely a superintendensnek ezen állítólagos jelentése daczára a beszterczebányai egyházat az alapítvány iránti nyilatkozatra utasította. A beszterczebányai egyház nem nyilatkozott egy év alatt, miért is a bányakerület 1824 évi augusztus hó 28-án és a következő napokon tartott gyűlésének 20. sz. a. hozott végzése értelmében oda utasította a zólyomi esperesség elnökségét, hogy ezen ügyben pártatlan nyomozást tartson és az eredményről a jövő évi kerületi gyűlésnek jelentést tegyem. Váljon megfelelt-e az esperességi elnökség