Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Új főrendiház Farkas G

Második évfolyam. 44. szám. Pozsony, 1884. évi november 1. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. r yvi EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. f A Előfizetési ár: yvi EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : Egész évre . 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . i „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. 0. é. 1 ) Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. v ) Tartalom : Protestáns püspök, (Döröcskei). — Visszhang. „Egyetemes gyűlésünk után" czímü czikkre. (Bognár Endre). — A Gusztáv-Adolf-egylet 38-ik nagygyűlése Wiesbadenban. (Láng Adolf) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Protestáns püspök. A ruha ugyan nem teszi az embert, de azért ruha mégis csak kell neki. Hogy milyen ruhája legyen, az attól fiigg, hogyan teheti. A tehetség pedig: rang és vagyon. A rang adja meg a jogot, a vagyon a lehetőséget. A milyen lehetetlenség vagyon hiányában fényesen ruházkodni, olyan nevetség rang nélkül ruhában kitűnni. Magától értetó'dik, hogy ezen ruházat alatt nemcsak a nadrág, kabát és kalap értendó', melyet magára vesz az ember, hanem összes külső megjelenése a társadalom színe előtt. A kire a társadalom tekintete van vetve, az nevetségessé lenne, ha rangja nem találna megfelelő, méltó kifejezést külsejében is. Ritka ember, kinek a közvélemény elengedi a ruhát. Egy Deák Ferencz, Zsedényi Ede, Tisza Kálmán nem szorul ruhára. Semmiféle testület vezetők nélkül nem képzelhető. Egyházunknak is vannak vezetői az egyedüli fő alatt, ki a Jézus Krisztus, a kiket főpapoknak, sup rintendenseknek, püspököknek, neveznek. Nem az elne^zés adja meg a rangot, hanem a testület tekintélye, morál s súlya és értéke, melynek élén valaki áll. Ez pedig nyomatékát találja azon egyéni értékben, mely szerint az illetőt legméltóbbnak találja a testület a maga kebelében arra, hogy őt vezérelje, képviselje. Minél nagyobb érzetében van valamely testület önérzetének, annál inkább fog törekedni a legméltóbbat a maga élére állítani, annál inkább fogja elvárni, hogy a társadalom a maga szervezetében neki méltó helyet rendezzen be. A kornak szabadelvű fejlődésében találja e jogos követelés legjobb talaját. A magyarhoni protestantizmus értéke csak az ujabb korban talál elismerésre, innen van, hogy a történelmi igazság útján járók a főrendi ház reformjavaslatában többé meg nem felejtkezhettek a prot. egyházak vezetőiről, hanem méltó és jogos helyet kívánnak nekik adni az ország egyik törvényhozó testületében. Olyan rang ez, mely vagyont ugyan nem hoz magával, de ruhát mégis követel a fentebbi értelmezés szerint; jog a külső tekintély megkövetelhetésére; kötelezettség a belső tekintély kifejtésére. Nem pompa, hanem külső és belső méltóság annak méltó ruhája. Mert nem mint született főúr, nem is mint nagy javadalmak kinevezett birtokélvezője, hanem mint a közös hon erkölcsi tényezőjének képviselője foglal ott helyet. — Ha igaz, — pedig igaz — hogy minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, úgy csak csodálni lehet, hogy a történelmi igazságszolgáltatás eddig késett; reményelni pedig, hogy innentúl Magyarország törvényhozása ennyivel is biztosabb alapot nyer. Furcsa, és rosz koncert az, a hol egyikmásik tényező publikummá van elitélve, mig a többi szerepel. — Ezen történelmi igazságszolgáltatás tehát bizonysága annak, hogy Magyarország a szabadelvüség útján halad. Mig korlátozva volt a kath. egyház befolyása által még azt is jogának tartotta az állam, hogy eltiltsa a prot. egyházakat az ő vezetőinek elnevezésétől, — „püspök" csak kath. privilégium és fogalom volt; pedig „keresztény" fogalom. Ezen történelmi zavarból van — a min énrészemről csodálkozom — hogy még az ev. egyetemes gyűlés is vitába keveredett a „püspök" elnevezés felett. — Kihez áll közelebb a „püspök" szó, a kath. egyházhoz-e vagy a prot. egyházhoz. Tudjuk, hogy a görög „episkopos"-ból származik. A kath. egyháznak nyelve a latin, a prot. egyház pedig különösen a görög nyelvet mívelte, mint az új szövetség eredeti nyelvét. Inkább a görög, mint a latin elnevezés volna tehát méltóbb egyházunk vezetőihez; inkább lehetne kath. „superintendens", és prot. „püspök" ; — ha eltekintve a közbeeső történelmi fejleményektől — az eredetihez kivánunk visszamenni. Ezen és egyéb ott felhozott okok mellett igen helyesen mondta ki tehát az 1884-ik évi ev. egyetemes gyűlés is, hogy főpapjainknak magyar czíme : rpüspök legyen. — Az a szó „főpap" embernél használva a legnagyobb ellenszenvet hordja magával — Krisztus történelmére emlékeztet; az a szó: „superintendens" a népnek nehéz és egyházunk lényegétől idegen; a „püspök" szó pedig a magyar reformáczió egyik elmaradott része. — A német „Bischof" szót Luther a maga bibliafordításában (I. Pét. II. 25.) Krisztusra alkalmazza, azért nem ment át a némethoni evangélikusok életébe, mint az egyházi ügyek vezetőinek elnevezése. A „Bischof" elnevezés tehát mintegy ellenke-