Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Bánát

•358 diadalív alatt fogadtatott a község lovas ifjúsága által s a paplakon dicséret elzengése után az esperességi lelkészi kar Nesztora, kiérdeműlt esperes, nt. Masztis Ádám által. Ez, mint ezt a főt. úr alkalmilag is kiemelte, a régi gárdából való, azok egyike, kik azon ügyért élnek és halnak, a melyet elvállaltak s képviselnek. Törekvései s kitartó fáradozásai egyedüli czélja nem más, minthogy hű sáfárnak találtassák. — Meg is tetszik az az egész egyház „ékes rendjén." Századokon keresztül, a reformáczió első évtizedeitől kezdve, egészen 1786 ig a kormosói anyaegyházhoz s pár éven keresztül a türelmi parancs alapján szervezkedett Králóczi egyházhoz tartozott. Első lelkésze volt Csery Sámuel, ki 3 évi ittműködése után elhalt. Őt követte az áldott emlékű s gyülekezetében áldásosán működő Kellner György. Csaknem félszázados működése idejében épült a halomról messzire kitekintő s messzire feltetsző csinos templom arányos tornyával. Az 1835-ben elhalt Kellner Györgyöt követte, a még a kor által meg nem tört erővel, erélylyel s hévvel működő Masztis Adám. Ritka kegyelme ez az Urnák! Nem maradt visszahatás nélkül azon igazán atyafiságos viszonyra, a mely van a lelkész s hivei között. Legyen még sok lánczszeme e sok évi működésnek! Devicsén fölkereste a főt. urat, a korponai üdvözlő küldöttség tek. Bulykovszky polgárnagy vezetése mellett, kitüntetve ezzel egyszersmind a köztiszteletben álló jó szomszédot s hittestvért. Egy napi pihenő után, általment a főt. úr, a selmeczi lycz. igazgató nagys. Breznyik János s a kiérdeműlt egyházi felügyelő tek. Kachelmann Károly időközi látogatásával megörvendeztetve, tek. Zmeskall József fogatán. — útközben rövid látogatásra betérve Sipéken tek. Zmeshall Lajos úrnál, — a legközelebbi anyaegyházba Teszérre. Bánáti esperesség. Lélekemelő szép ünnepe volt f. hó 12-én Sándorfaloa a bánáti ev. esperesség alig 600 lelket számláló, de hitben erős s mindenkor adakozásra kész gyülekezetének, a midőn szép kis templomát istenházául szenteltette fel. — Tizenhat illetőleg 12 éven át gyűjtöttek, dolgoztak a fenti mű keresztül vitelén, viszsza nem riadva a legmagasabb önmegadóztatástól sem. Miután a legutóbbi években közel félmillió téglát verettek és égettek volna, miután ő Felsége által segélyben részesíttettek és az áldott Gusztáv-Adolf egylet által tetemesen támogattattak m. é. Aug. 28-án tették le az alapkövet. — És íme a 20 ezer frtnyi mű befejezve és fh. 12-én beszentelve és a közszolgálatnak átadva lett. — Az ünnepély lefolyása a következő volt: Mindenekelőtt a régi, közel 50 éves imaháztól búcsúztak a hivek, rövid ájtatos istentisztelettel, melyet a helyi lelkész, Kernuch Adolf végezett. Az istentiszteletre egybegyűltek közül az ódon, szük, imaházba csupán egyharmadrész férhetett be ; a többiek künn szorultak az utczán. Oly ékesen szóló tanújele ez a hivek mély vallásos lelkületének, mely a régi sírjaikban szunnyadó atyják csudás hítbuzgóságára emlékeztet vissza. Az imaháztól a sokaság, élén a szent edényeket vivő lelkészkarral, énekelve, az uj templomhoz Bárnert Károly temesvári hírneves építész remekmüvéhez haladt. Ide érkezve nt. Bujkovszky Lajos alesperes úr s a helybeli tanitó, Járossy Pál szép csengő hangon a szokásos responsoriumot zengték el. Erre megnyílt az ajtó s az uj templom, tekintélyes nagysága daczára, a hivek özönétől egészen zsúfolásig megtelt. Három ének eléneklése után, melyek közben Kernuch Adolf és Kiss Kálmán lelkészek az oltár előtti közönséges szertartásokat végezték, kilépett az oltár elé Bujkovszky alesperes s tartotta a fölszentelési beszédet, mely az egyházi szónoklatok remeke volt. Beszédje alapgondolatát Jákobnak azon szavai képezték, melyeket Háránba való utja alkalmával támadt visiojából fóleszmélésekor mondott: „Bizony itt vagyon e helylen az Úr Mely rettenetes e hely; e hely nem egyéb, hanem Istennek háza és ez a mennyeknek kapuja". (I. Móz. XXVIII. 16, 17.) Kenetteljesen s meghatóan ecsetelte a szónok a hivő keresztény érzelmeit, midőn mintegy álomból ébredve, az L

Tr házában a menny kapujánál találja magát, mely után a hitbuzgó atyják lelke oly annyira sóvárgott s melyet az isteni kegyelem az utódoknak immár szemeik elé varázsolt. — A nagy hatással elmondott beszédet áhítatos ima s ezt a három lelkész segédletével a szokásos fölszentelési responsorium eléneklése követte, taraczklövésekkel kisérve. Ennek elvégeztével a hivők buzgó éneke zendült meg, mely után Kernuch Adolf a szószékről az ünnepi beszédet tartotta. Meghatóan remek szónoklata bevezető részében élénk színekkel festé az ünnepély nagy jelentőségét, hálát mondván az Istennek, ki az egyházhiveket kegyelmével oly nagy mértékben elárasztotta s nekik lehetővé tette, hogy uj templomot építettek, nagy költséggel, diszeset, magas rendeltetése betöltésére méltót. A beszéd tulajdonképeni tárgya Máté XVlI-ik része 4-ik versének szavain alapult, melyek a templom feliratát képezik : TJram! jó nekünk itt laknunk— Elragadó ékesszólással fejtegette a szónok a főtételül használt alapige igazságát, utalván, a templom által nyújtott üdvadományok gazdagságára s a templomi istentisztelet erejének felülmulhatlanságára. A feszült figyelemmel hallgatott épületes beszéd s az ezt követett s mély buzgósággal végzett ima után a templomépitésre vonatkozólag Összeállított adatok soroltattak fel, melyek közül említésre méltók különösen a következők : A templomépitéshez alapot gyűjtött az egyház 1868 óta. Önerejéből e czélra 6359 frt. 79 krt. áldozott; 1455 frt. 60 krt. a gyámintézetektől kapott; egyesektől pedig 1797 frt. 32 krban részesült, köztük Ö Felségétől 200 frt. özv. Kvacsala Jánosné szül. Konecsny Julia asszonytól Szarvasról 20 frt. Korén István szarvasi nyugalmazott főgymn. tanártól 100 frt. a Lajosfalvi egyházhivektől 109 frt. 20 krt. a temesváriaktól 25 frt. a tót- aradicziaktól 20 frt. s az antalfalviaktól 70 frt. stb. stb. adományban. Az alapkő letétele 1883-ik évi augustus 26-án volt.— A templom és torony teljesen f-évi september 13-án készült el, összesen 11,817 fr. költséggel, — ide nem értve a közel 500,000 darab téglát, melyet az egyház már régebben megszerzett a híveknek önkényt teljesített közmunkájából; továbbá az alapok kiásását, a homokhordást s egyéb fuvarokat, melyeket a hivek szintén ingyen végeztek; nemkülönben a sekrestyét, melyet Barnert Károly építész ajándékba készített és végre a templomfelszereléshez tartozó azon tárgyakat, melyeket egyesek saját költségükön vettek meg, jele-