Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Protestantismus elve. Thomay József

Pozsony, 1884. évi október 18. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ - „ negyedévre . i ., 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. yw EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTITÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr . többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : A protestantismus elve. (Thomay József). — Az egyetemes gyűlés után. (Guggenberger). — A Gusztáv-Adolf-egylet 38-ik nagygyűlése Wiesbadenban. (Láng Adolf). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A protestantismus elve. Zsilinszky Mihály a békési esperességnek derék felügyelője köztetszéssel fogadott székfoglaló beszédében a protestantismus elvét hangsúlyozván az ahhoz való hű ragaszkodást ugy tünteti fel, mint diadalmaskodó fegyvert, melynek segítségével a keresztyén társadalom számtalan bajait kiirthatjuk. A protestantismus ezen elve végelemzésében nem a szabadság, sem az egyenlőség, hanem a testvériség. Ez a jézusi tan alapja, mely alap ha megingattatik, megrendülnek a vallás-erkölcs templomának oszlopai s leroskad ormára tűzött szabadság-zászlójával a magas boltozat, mely ég felé nyúlva büszkén daczolt annyi év-századok viharaival. Ez a chrisztianismus élet-gyökere, melyből erő fakad, a vallás-erkölcs országának terjesztésére gyümölcs érlelődik: a szellemileg nagykorúvá lett ember szabadságának s az Isten, a tiszta erkölcs és a józan ész örök törvénye előtti egyenlőségnek áldott gyümölcsei. De ha egy futó pillantást vetünk hazai protestáns egyházunknak a nem messze múltban leviharzott gyászos eseményeire és ha megfigyeljük a felvilágosodás és polgáriasodás jelszavait oly fennen hangoztató korunkban felmerült mozgalmakat: azt tapasztaljuk, hogy nemcsak voltak, hanem vannak ellenségeink ma is, és ezek azok, a kik ámbár a fát nem ültették, nem nyesték, nem nemesitették, nem öntözték, mégis szemünk láttára tépik le őket meg nem illető arányban annak gyümölcseit. Ők soha sem ápolták, úgy miként mi ápoltuk a testvériségét, de azért ha ennek gyümölcseiről van szó, ők állnak elő s lépnek fel követelőleg velünk szemben, mintha a testvériség fáján termett szabadsághoz és egyenlőséghez nem volna ha nem több, hát legalább is annyi jogunk, mint nekik van ?! Légióra megy azoknak száma, a kik meglehetős tág szellemi látkörrel rendelkeznek akkor, mikor a szabadság fogalmát önmagukra és azokra alkalmazzák, a kiket övéiknek mondanak ; de a vallásos szűkkeblűség rideg álláspontjára helyezkednek valahányszor a szabadság eszméinek és vívmányainak jogosult élvezőiül kellene tekinteni azokat is, a kik velők, mint mondani szokták, nem egy akolba valók. Ha meg vannak is nyirbálva hatalmának szárnyai : Róma mindig következetes lévén önmagához, törekvéseire végczéljaira nézve ma is ugyanaz, a mi volt Luther korában ; egyjota nem sok, de annyit sem adott fel századokon át bitorolt, képzelt jogaiból s várva várja, lesi az alkalmat s titkon egyengeti az utat a kedvező idők bekövetkezésére, a mikor majd életbe léptetheti a „restitutio in integrum"ot. Az akarat meg van náluk most is, csak a hatalom hiányzik annak végrehajtására. De ki tudja, hát ha fordul a koczka és mint Belgiumban, az ultramontán elem uralomra vergődik nálunk is ! Meglehet, hogy ez csak idő kérdése. És a jelek arra mutatnak, a kath. klérus oda gravitál, hogy a nálunk még mindig erőt képviselő pénzével és tekintélyével s a feléjük kacsintgató mágnások közreműködésével megbuktatván a „kálvinista kormányt" s foszlányokra tépvén a szabadelvüség lobogóját az erre irt elvekkel homlok egyenest ellenkező ultramontán elveinek biztosítsa a diadalt. Óvatosan járjunk el azért a protestantismus ezen alap-elvének, a testvériségnek. — melyben szeretet vagyon, — alkalmazásával. Szabadságunkra vigyázzunk, hiszen nem hiába van megírva, hogy a ki hiszi magáról, hogy áll, az legjobban vigyázzon, hogy el ne essék. És az sem tanácsos, hogy mi az egyenlőséget azoknak, a kik bennünket velők egyenlőkké nem akarnak tenni, — valami nagyon testvériesen osztogassuk ; mert ha a klérus azzal a világi gazdagsággal, melynek most birtokában van, velünk egyenlő autonómiát nyerne: akkor képezne csak még államot az államban. „Legyetek szelídek mint a galambok és okosak, mint a kígyók." A testvériességet gyakorolnunk kell ugyan, hiszen azért vagyunk protestáns evangeliomiak, hogy azt széles körben gyakoroljuk, de ugy, hogy azért sem szabadságunkat, sem a jogok élvezésében egyenlőségre irányult törekvéseinket ne koczkáztassuk Mert igaz ugyan, hogy h test-