Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Vadosfai oltár és szószék szentelés

•342 Még egy a mi egyházmegyénket mélyen érdeklő ügy került megbeszélés és megvitatás alá, de miután ezen bizonyos vitális ügy egészen meg nem érett még, korainak tartom szellőztetését. Végül megállapittatván a jövő évi tavaszi értekezlet helye — Paks — mindenki kedves emlékként vésve szivébe e napnak élményeit, szivélyes búcsú után eltávozott. Fáy. A felső micsinyei Ügy. Annak idején sokan, és sokat irtak ez esetről szerteszét a lapokban. De hogy is ne ? mikor ez oly kedvező alkalom volt evang. egyházunkat ugy egészében, mint személyeiben meghurcolni a nyilvánosság előtt. Nem is mulasztotta el a kínálkozó alkalmat egy sem, a kinek protestáns autonomiánk régi szálka a szemében. Összehordtak mindent, a minek még annyi köze sincs a micsinyei ügyhöz , mint botnak az időjáráshoz. Követelték superintendenseink felfüggesztését, fenyegetődztek administrátorok, királyi biztosok kinevezésével, ha a megsértett magyar nyelvnek elégtétel nem szolgáltatik. Egyházunk autonómiájáról pedig csak úgy beszéltek, mint régi elavult formáról, a melyre hajdanában szükség lehetett; de ma már nincs értelme, káros hatása meglátszik az egyházban, szenvedhetlen az államban. Es hogy semmi sem maradjon bántalmazás nélkül a mi lutheránus, sorra szedték egyházunk főbb- s érdemesebb tagjait, a kik közül sokan a politikai téren is előkelő helyet foglalnak el —; s úgy megleckéztették azt tehetetlenséggel emezt panslavismussal vádolva, hogy az ember vére arcába szökött, olvasva azt az igaztalan bántalmazást, gyanúsítást még a legtekintélyesebb fővárosi lapok hasábjain is. Es mind ez, egy micsinyei eset alkalmából. Bizony igaza van Tisza Kálmánnak, midőn még a trónbeszédben is hangsúlyozni kívánta, „a fajok, felekezetek és osztályok" elleni izgatást korlátozó rendszabályok szükségét, mert e tekintetben peccatur nem csak extra, hanem intra muros is. De lássuk csak a felső-micsinyei ügy igaz és hű képét, a legmegbízhatóbb forrásból merítve, és a leghitelesebb adatok alapján előadva. — Lacjak Emil Bogyoszló felsőmicsinyei lelkész, főesperesét annak hivatalos helyiségében tettleg bántalmazta; mivel ez, tót nyelven szerkesztett hivatalos levelét visszaküldte, s ugyanazon jelentésének magyar nyelven való beküldésére szólította fel. E röviden előadott eset, két törvényszék Ítéletének tárgyát képezte. A világi törvényszék két fórumának — és az egyházi consistorium Ítélete fekszik előttem, ezek alapján szándokom ez ügyre vonatkozó nézeteimet elmondani. A beszterczebányai kir. törvényszék a vádlottat „hatóság elleni erőszakoskodás és tettleges bántalmazás" miatt, egy évi börtönre és öt évi hivatalvesztésre Ítélte. E törvényszék ítéleténél, ama nézet volt az irányadó, hogy a zólyomi főesperes, a protestáns iskolákkal szemben nyilvános hatóságnak tekintendő, ki a micsinyei egyházhoz tartozó molcsai iskola ügyében hivatalosan járt el, s mint ilyen lett bántalmazva. — A kir. tábla, mint másod fokú bíróság, ez Ítéletet indokainál fogva megváltoztatta, úgy érvelvén, hogy sem pap, sem esperes nyilvános hatóságnak nem vehető, a tettet „becsületsértésnek" minősítette, s a vétkest 500 frtnyi pénzbüntetésben marasztalta el, esetleg 50 napi fogságot szabott rá. A panslavizmus vádját, mind két forum, bizonyítékok hiányában elejtette. És most kérdem, volt-e oka a fővárosi sajtónak kikelni egyházunk ellen, hazafiatlansággal vádolni az egész egyházat? a midőn a világi törvényszék két fóruma, ez egy emberre sem birta megalapítani a panslavizmus bűnét. Mielőtt e kérdésre felelnénk, nézzük még az egyházi törvényszék Ítéletét. Drexler Frigyes esp. tiszti ügyész Lacjak Emil f.-micsinyei hivatalától felfüggesztett lelkész ellen „kötelességszegés" (Bányakerületi utasítás VII. rész Il-ik szakasz 4-ik pont) „ellenszegülés és erőszakoskodás" (B. u. 12-ik szakasz 1., 2. és 3 pont) és „hazafiatlanság" (egyetemes gyűlés jkve 1882. 5-ik pont c. d.) miatt emelt vádat. A bíróság folyó évi augustus 15-én Beszterczebányán tartott ülésében a vádat mind a három pontban bebizonyitottnak ítélte, s egyhangúlag következő ítéletet hozott: Lacjak Emil, az ellene felhozott vádban vétkesnek mondatik ki „ azért a viselt f-micsinyei ev. lelkészi hivataltól elmozdittatik, és kimondatik, hogy ezen zólyomi ev. esperesség egyházaiban ezentúl papi hivatalt soha sehol sem viselhet, köteles lévén a f.-micsinyei egyházat 15 nap alatt, külömbeni végrehajtás terhe mellett, elhagyni". Ezenkívül 110 frt. perköltség viselésében marasztaltatott el. Ez a consistorium Ítélete. — Es most újra kérdem az elfogulatlan olvasót volt e joga a fővárosi lapoknak úgy irni a micsinyei eset alkalmából, a mint azt közleményem bevezető soraiban röviden jeleztem. Bizony sem oka nem volt rá, sem joga nem volt hozzá. Az a megcsúfolt protestantismus a maga autonómiájával nagyobb eredményt képes felmutatni a magyarság érdekeinek megvédésében, mint bárki más e hazában. Es itt hivatkozhatunk nem csak a jelen esetre, hanem hogy mást ne mondjak a n.-rőcei és a turoc-sz.-mártoni gymnasiumokra is. Avagy az absolutizmus alatt, a magyar alkotmány visszaszerzésénél nem-e első lépés a protestánsok által visszautasított cs. pátens volt, régi jogaink vissza szerzésére? De menjünk még hátrább a történelemben. Nem-e a protestantismus oldozta fel a romanismus békóiba vert anyanyelv kötelékeit s azt a szószéken, az iskolában, a családban meghonosította ? A római kath. egyház anyakönyvei, hivatalos nyelve, szervezete ötven év múlva sem lesz magyarság dolgában ott, a hol mi protestánsok most vagyunk. És mégis honnan van az, hogy protestántismus és panslavismus oly gyakran emlegettetik együtt ? Ennek oka egyrészt Magyarország történetének nem tudása, másrészt hazánk mostani viszonyaiban való tájékozatlanság. Ugyhiszem, okom volna nem egy, és jogom is volna hozzá, hogy megnyomjam a tollat és a sajtó egyházunk iránti magatartását egy két erős vonással jellemezzem. De nem teszem, mivel tudom, hogy a legtöbb esetben a lapok lelkiismeretlen tudósítói a vétkesek. Ezeknek a laptudósítóknak, a mennyiben azon véleményben lennének,, hogy eljárásuk által magyar hazánknak szolgálatot tesznek, csak annyit mondok Petőfivel: Ne adja az Isten, hogy e szegény haza, Bajában reátok szoruljon valaha ; Ti meg nem óvnátok. Kondoros György, ev. lelkész. Oltár s szószék szentelés. Vadosfa a soproni alsó ev. egyházmegye legnépesebb gyülekezete, ez évi szept. hó 14-én