Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Mohamedánismusról. Láng A.

29 nyelné a mohamedanizmus. Lágosz és más Nigermenti vá­rosokban viaskodik az izlam a keresztyénséggel, még pedig úgy, hogy az izlam több embert hódit, mint az evangyé­liom. Kevésre beesüljük e hamis vallás erejét. Nem rejlik ugyan benne erő állandó, áldott állami élet alkotására, sőt igazolva van eme példabeszéd: „Ahova a török teszi a lá­bát, elszárad minden"; de azért korántsem higyjük, hogy ilyenek közt könnyű szerrel hódíthatna a keresztyénség. Nem rég történt, hogy Cyprusban megkereszteltette magát egy mohamedán család; hisz angolok uralma alatt ez meg­eshetik. Egy aleppói mohamedán e hírt nyugodtan vette és vállat vonva mondá: „Hiszen ha ti angolok Szyriát meg­hódítjátok, akkor nemsokára sok keresztelés lesz." Komolyan mondotta-e vagy csak hízelkedve, nem tudni, de a mívelt törökök közt szokott dolog, hogy a protestántizmust el­ismerik és nagyrabecsülik. Ezt is hangoztatják : „Ti evan­gélikusok nem hazudtok." Ez lehet dicséret is, de gúny is; utóbbi oly értelemben, hogy : ti nem tudjátok, hogy kell a világon megélni; a hazugság kelléke a megélhetésnek. — Dicsérik azt is, hogy az evangélikusok annyira kitanítják őket mindenben. Némi előkészület történik ugyan Törökország jövő evangelizácziójához, de ne higyjük, hogy ott valamilyen számú mohamedánok meg lettek volna térítve, vagy hogy magokat meg hagynák téríttetni. A szultántól eredő de­krétumokkal , melyek szerint minden vallás egyenlőnek tekintetik stb., csak port hintettek az európaiak szemébe; ezen dekrétumokat nem tartják meg és a szultán sem tart­hatja azokat meg. Ha a szultán egy hitehagyott törököt meg nem büntet, akkor önmaga válik hitetlenné és állásá­tól elmozdíthatóvá! Mindaddig, míg a szultán „kalifa" ma­rad, mindaddig felelős a korán fentartásaért! Néhány évvel ezelőtt nagy mozgalom volt Damasz­kusban. Mindenkinek feltűnt, mikor Burton kapitány, mint consul értesítést tett közzé, mely szerint száz-, sőt ezer számra kerülnek mohamedánok, kik mindnyájan készek a keresztség felvételére. A viszonyok akkor csakugyan kedve­zők is voltak. Ez a Burton nem volt barátja a keresztyén­ségnek, és mégis kénytelen volt ezen tényállást elismerni. Ha azonban most menne valaki Damaszkusba, mindent más­kép találna. így pl. nem rég járt ott egy amerikai tanár. Járva az utczákon, mondá az ő török vezetőjéhez : „Már­csak mégis kevesbíteni kellene ezeket a lusta ebeket, melyek bátortalanná teszik a jár-kelést az utczákon; mégis csak jobb lenne az emberi életre nézve, hogy ezen gyakran víz­iszonyba eső kutyák megkevesbíttessenek." „Sőt inkább," feleié a vezető „keresztyéneket megölni itt meg van engedve, de kutyákat, vagy macskákat nem szabad megölni. u — „De ha mégis agyonütnék egy ilyen kutyát?" — „Ettől óva­kodjék, mert biró elé kerül." Ezen amerikai ment azután Philipps hittéritőhez, ki ott jó reménység fejében már rég ideje végezi a magvetést, s kit felette elszomorodott­nak talál. „Bizony — mondá — remény nélküli dolog a mohamedánusoknak prédikálni a Krisztust. Akadt egy közü­lök, ki hivő lett és életét is tette koczkára; egyszer­kétszer sikerült őt a városból eltávolítani, mikor ellene összeesküdtek; harmadszor hozzám jött és mondta: „IJjra kell menekülnöm, holnap nem leszek többé itt." Kinek ne jutna ily esetnél eszébe Pál apostol? Másnap reggel azon­ban ezen keresztyénné lett mozlemet a mecsetben találták felakasztva. Erre természetesen nagy zajt ütöttek a keresz­tyének és mások. De a kormányzó meghívta a mecset elöl­járóit, hogy védjék magukat, és ezek előadák: „Mi, mi ugyan bizonyára hozzá nem nyúltunk e veszett emberhez, hanem itt van keresztelő János sírja; a mecsetben van János próféta feje. János maga kelt fel és hitehagyása fe­letti haragjában ő akasztotta fel ez embert." Ez aztán döntő bizonyíték gyanánt vétetett. Ezentúl többé mi sem történt; de most már megfogható, hogy az áttérni kívánó százak és ezerek közül miért nem jelentkezett többé senki­sem. Olykor olykor van ugyan mozgalom: de a kard. ama nagy csuda, melyre Mohamed hivatkozott, — a kard min­dent képes lefojtva tartani. Mikor az amerikai hittérítők Persiába jöttek, szinte kereszteltek mohamedánusokat és Bruce angol hittérítő tanítást is adott ilyeneknek; de csakhamar megváltozott ez állapot, mert az örmények és kat.holikusok mindenkit megtámadnak, ki valamely evangelikus hittérítő házába megy. Ezért méltán kérdhetjük : Mikor jövend el e népek számára az Urnák órája? — Láttuk, mikép még oly nép közt is, mely tulajdon képen nem fanatikus, az egyptomiak közt is, felújulhat a keresztyénség elleni dűh. Egyúttal min­denütt kéznél vannak a reformátorok, kik az elavult izlamot fel akarják melegíteni, szent háborút prédikálnak, még Indiában és azontúl is. Mindenütt el kell tehát készülve lennünk uj vérfürdőkre s a fanatizmus uj kitöréseire. Azért tehát ne újjongjunk diadalaink felett: közelünkben majd­nem sérthetlen ellenség állja utunkat és mi nem bírunk vele, ha csak az L Tr csodálatos módon meg nem segít bennünket! Indiában vallásszabadság áll fenn és ott az angol kor­mány védőleg lép fel; mindazáltal megtörtént Malabárban. hogy míg mi egyes indusokat térítgettünk, addig egész falvak, könnyedén, minden prédikálás nélkül lettek mohame­dánusokká! És a hollandi Indiában egész keresztyén vidé­keket takarítottak a mohamedanizmus csűreibe, mivtlhogy kereszt yénségöket se nem ápolták, se nem szilárdították. Tehát: míg mi misszionálunk és evangelizálunk, addig a mohame­danizmus terjeszkedik és az evangyéliom részére hozzá­férhetlenekké teszi a népeket. Be kell vallanunk, hogy ottani keresztyénségiink bizonyos tekintetben gyenge is. Ha a 300 évvel ezelőtt űzni kezdett rabszolgakereskedés helyett elkezdjük Afrikában a négerek térítgetését. — meny nyivel többre mehettünk volna?! Akkoriban még egyszerűb­bek voltak szokásaink és könnyebb szerrel bele találtuk volna magunkat az afrikai viszonyokba. Lám! a mohame­dán hittérítő úgy tesz: Összeül valamely négerrel és azt mondja neki: „egyél abból, a mit én eszem; azután neked adom az én leányomat és te adod nekem a te leányodat ~ Ezzel azután már megnyerte hite részére. Ezek közt nem áll fenn oly nagy közbevetése a míveltségnek. Az angol, az amerikai, a német ily bizalmas lábon nem lehet velők. Kérnünk kell tehát Istent, hogy a mohamedán népekre is hozza fel „az időnek ama teljességét." Szeretnők, ha a zsidók megtérnének és megérdemelnék Istennek azon kegyelmét, hogy Jeruzsálem és az egész szent föld újra saját nemzeti birtokuk legyen; de — 175—180 miilió mohamedán zárja el a keresztyénség elol az Ázsiába és Afrikába vezető utat! - Csak te Urunk, az Űr Jézus Krisztusnak atyja, nyithatsz e tájakon ajtót hittérítőink számára! ^ng Adol í'

Next

/
Oldalképek
Tartalom