Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - „Vasárnap” félévi folyama

27 gatási választmányban leszavazzák a törvén vre hivatkozókat, elmarasztalják az alpereseket. Ugyan meddig fog a jog és törvény ezen zűrzavaros felfogása és alkalmazása még tartani? Bonczoljuk csak egy kissé a sopronmegyei közigazgatási választmánynak ezen szótöbbséggel kimondott határozatát. Minthogy az illető vizitáczióban bennáll. hogy minden telek s ház stb. után ennyi meg ennyi a kath. lelkésznek fizetendő: ezért e szolgálmány dologi természetűvé vált volna? Mit nevezünk „dologi tehernek"? Azt, a mi „haeret" s ennélfogva telekkönyvileg is tehert képez vagy képezhet. A contrahált adóság vagy elvállalt kötelezettség, ha a tulajdonra rá van táblázva, igen is haeret, de ha a hitelező, ki a birtokot tekintve, valakinek kölcsön adott, akár mi okból a betáblázást elmulasztja: igen könnyen elveszítheti összes követelését. Híjába mondja ő akkor, hogy az ő követelése a birtokot terheli. S ha egyszer azt a birtokot másnak tulajdonába telekkönyvileg átírták, nincs az a törvényszék, mely az uj tulajdonost az elődje által contrahált adósság lefizetésébe elmarasztalhatná. Ezért a mai világban sem pénzintézet, sem okos magánhitelező telekkönyvi biztosítás nélkül nem szoknak hitelt nyitni. Már most próbálja meg akármely plébános s nyújtsa be a Vizitát a törvényszékhez s kérje az abban foglalt szolgálmányoknak az ő híveinek birtokára való bekeblezését. Ha a telekkönyvi hatóság kérelmének helyt ád s a házakra, telkekre vagy szőlőkre ennyi meg ennyi szolgálinányt teherképen csak ugyan ráír: akkor ezen szolgálmány igen is dologi teherré lészen s akárki veszi meg a birtokot, annak magára kell vállalni a tehert is. De, kérdem, a telekkönyvi hatóság nem fogja-e követelni a hívek beleegyezését is? Es ha a kath. hívek ezt — a mi igen valószínű — megtagadják : lehetséges lesz-e a telekkönyvi bekeblezés? És ha a kath. pap azzal az okkal áll elő, hogy: kérem ennek a birtoknak kath. természete van s azért a szolgálmány igen is dologi teher: nem-e szeme közé fog nevetni minden törvénytudó ember? — A birtoknak magában véve se nemzetisége, se vallása nincsen, az csak birtok, melyet adnak, vesznek, cserélnek mint akár mely ingóságot; felekezeti jellege csak akkor van, ha a telekkönyvben ez ki van tüntetve. Ezért a papi illetmény dologi tehert nem képezhet. Eltekintek én itt a patronatustól. Ez teherrel járó jog s egészen más categóriába tartozik. Itt csak a közönséges párbérről s illetményről van szó, melyet kath. papok a kath. emberektől birtokot vásárolt ev. hívektől követelnek. Igen is járta ez akkor, mikor a prot. vallás csak tűrt vallás volt az országban. De a törvény és jogi állás sánczaiba fogott minket is az 1790'1-iki törvény s világosan kimondta, hogy evang. hívek kath. papot fizetni többé nem tartoznak. Oly jogtalanok és törvénytelenek ezen most újra támasztott követelések, hogy velők komolyan foglalkozni csak nálunk lehetséges. Ha ezen, ujjólag a törvény ellenében, felállított elv érvényre jutna, akkor Magyarország 3 millió protestánsait a legkönnyűbb szerrel tönkre lehetne tenni. Megengedem, hogy az ellentáborban ennek nagyon örülnének, s tán épen ezt akarják, de hát itt vagyunk mink is és mi: „et alios vidimus ventos." Csak azt csodálom, hogy ha kath. ember áttér mihozzánk : miért nem állnak elő hasonló követeléssel, mondván : te protestánssá lehetsz, hanem a birtokod kath. marad. Van azonban a kérdéses határozatnak még egv komolyabb oldala is. Az ilyen határozat, ha általános érvényre jut, roppant következményűvé lehet s mélyen belenvúl a tulajdonjog érdek körébe. Ily jogi elvet semmiféle közigazgatási hatóság egyáltalában nem állithat fel, ez csak tisztán a törvény paragraphusaival foglalkozó birói testület hatáskörébe tartozik. Teszem az esetet, abban a soproumegvei közigazgatási választmányban történetesen többen vannak az evang. mint a kath. vallású tagok : akkor a kérdés épen ellenkező irányban dölt volna el. Kérdem, az ily roppant horderejű jogi kérdések egy törvénytudó és laikus tagokból összeállított bizottság véletlen ilyen vagy olyan többsége szavazására bízhatók e? És ha más közigazgatási választmány, ugyan e kérdésben, más elvet állít is fel, a mint erre csakugyan több esetünk is van : mivé lesz akkor Mag varországon a jog és a jogi állapot s lehetséges-e egy mivelt államban, hogy ugyanazon állampolgárainak ugyanazon ügyei a különféle megyékben homlokegyenest ellenkező elvek szerint intéztessenek el? Az ügy most a miniszter előtt fekszik? — Mit fog mondani? Ha felüti az 1880. 2311. sz. a. hozott határozatát; azt fogja mondani: ott az 1790/1-iki törvény, tessék ahhoz alkalmazkodni. Ha felüti az 1882. márcz. 30-iki határozatát, azt fogja mondani: tessék a rendes bírósághoz fordulni. Ha felüti ugyanazon év júniusi határozatát, azt fogja mondani : igenis szól a vizita a nemkatholikusoknak is s tessék tehát fizetni. — A három álláspontja közül ez alkalommal melyikre fog állani? ez a jövő titka. A legvégső esetben a dolog mégis csak a rendes bíróság elé fog kerülni s a magas Curia elő fogja venni az 1871-iki Ítéletét, újra kifogja mondani : hogy régi a torony, csak tessék azt betartani. — Ez az én véleményem. Guggenberyr. A „Vasárnap

4' félévi folyama. A „Vasárnap" nagyérdemű szerkesztője Celder Márton, e lap negyedik évi folyamába lépése alkalmából a közönséghez intézett „Felhivás

u-ában a többi közt ezeket mondja: „Ha Isten segít, a sok fáradsággal járó czélnak szolgálunk „Vasárnap"-unkkal továbbra is. Bizalommal és szeretettel kérjük azért tisztelt társainkat s hitrokon atyánkfiait, hogy minket a „Vasárnap" fenntarthatásában segíteni méltóztassanak." E szerint e lap még mindig sok fáradsággal, alkalmasint nem csekély anyagi áldozattal tartatik fenn. Fájdalom, még mindig nem arról van a szó, hogy a . \ asárnap" virágzik, hanem csak arról, hogy üggyel-bajjal tenntartatik. Pedig megérdemelné, hogy virágoznék és mennél szélesebb körben elterjedne. És mi lelkészek mégis teszünk e végre mindent: a lapot ajánljuk, terjesztjük, szólunk, kérünk, de tagadhatlan, nem mindenki áltól hallgattatunk és értetünk meg. Ennek daczára én azt hiszem, hogy van egy nvelv, a melyen megértethetjük magunkat, a me yen szólva a „Vasárnapit köznépünk jobbjaival megkedveltethetjük és ez a nyelv a magasztos ügyhez méltó szent MA<sedésnek nyelve, ama nyelv, melyet mint hajdan az első pünkösdkor, ma is megért a jobbak sz.ve. L szent lang