Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Modern konfesszionalismus
•282 Jó távol a főváros zajától a Duna jobb partján fekszik egy nyájas helyen Hidegkút községe. Hidegkútnak, hideg vize és ájtatos sváb népe van : de a mi e község nevezetességét képezi — az a községtől -/4 órányira fekvő s erdő mélyében, kies helyen épült kápolnája: „Mária Einsiedel" — és e kápolnának birlalója a derék terjedelmű hidegkúti plébános. A kápolna épen nyitva van, s telve vezeklő néppel, kik itt szokták bűneiket egy pár általok vásárolt viaszgyertya ajándékozása, sz. képecskék vétele, egy-egy offertorium s több ilyen csekélységért hagyni. Ma épen gyónó nap van, s annál inkább tódul a közönség az üdv forrásához, mert hire járt a lapokban — talán épen egy német zuglapban, hogy a szomszéd községben, egy embernek megjelent Mária és megmutatta neki azon hely szélességét és hosszúságát ahol neki kápolnát emeljenek. Mit mond ehhez a derék terjedelmű plébános ur ? Épen jókor érkezénk! A derék, s tiszteletet parancsoló terjedelmű úr a prédikáló széken van és épen tárgyunkról beszél. Beszédjének főgondolatja : le a szélhámosokkal „herunter mit den Schwindlern!" Hire járt, u. m., hogy egy egyénnek megjelent volna Mária. Ne higyjétek ! Schwindl az egész. Ez az igazi hely, Mária tartózkodási helye, a ki hozzá akar folyamodni, csak ide jöjjön. Az az egyén pedig elvette szédelgésének jutalmát— megverte az Isten — megtébolyodott. Szánjátok őt! A szent atya nem titkolhatta el gyöngéd érzelmeit a zsidók iránt. „Ne tegyetek úgy — folytatá — mint a zsidók, a kik palotákat épitenek magoknak a Svábhegyen, de az Isten házára nem gondolnak stb. A tiszteletet parancsoló terjedelmű úr egészen extasisba jött, s szónoklata alatt annyira kimerült, hogy a különben szokásos 3 miatyánkból a predikáczio után egyet alig-alig mondhatott el. Ez épületes ájtatosság után az őszinte mézes kalácsos és viaszgyertya árus — a ki maga is igen jó üzleteket csinál, megsúgta, hogy minden ilyen prédikáczio után a hivek mintegy 10 frtnyi áldozatot hoznak össze, nem számítva a gyertyákat a mit az ájtatoskodók tőle megvéve az egyik ajtón bevisznek, hogy azokat a templomszolga ismét visszaárulja neki a másik ajtón — természetesen a plébános úr tisztességes terjedelmének dicsőségére : egy egy búcsú pedig 4—600 frt jövedelmecskét hoz. És az a semmirevaló hóbortos az ő álhirével ezt a becsületes üzletet akarja megrontani! Ki ne értené a plébános úr felindulását ? Bizony „szélhámos" időket élünk! —s. —a. KÜLFÖLD. A modern confessionalizmus. A szigorú luth. felekezeti irány gyökere még a pietizmusban, azaz azon kegyes hívek körében keresendő, kik századunk elején főleg Berlinben, magánháználi vallásszerű gyülekezés által a személyes vállásosságot ápolták, de vallásos-erkölcsi ismereteikben mindinkább az óprot. dogmatikai álláspontra helyezkedtek. Jelesebb képviselői közül elég megemlítenem Tlioluek, Müller hallei tanárokat s Cottvitz bárót Berlinben, kinek életrajzát legközelebb jeles tollalirta meg Jacobi tanárom, s élesen I enged bepillantani az akkori pietizmus lényegébe. A szeI mélyes kereszténységre fektették $ ^vallásos körök a fősúlyt, ! a megtérés volt a fő dolog. A felekezetiesség ellentétének mellette háttérbe kellett szorulnia s rómaiak és protestánsok feledték a két egyház közötti különbséget. Nem az elkülönítő, hanem az egyesítő lett a hitczikkekben kiemelve 1800. és 1820. között. Hamann, Gallitzin herczegnő, Perthes, a góthai könyvkereskedő, kinek Neander egyháztörténetét köszönjük, Claudius, Sailer, Diepenbrock vallásos közösségben éltek egymással. — Ez az u. n. interconfessionális vallásosság. — E szép harmónia azonban nem tartott soká. 1815. óta szakadatlanúl működött a restaurált loyoliták vakbuzgó serege s fölbontva az egyességet, az ultramontanizmusnak és államra egyházra egyaránt veszélyes hydrája ütötte föl fejét. A felekezeti szeretet mindinkább háttérbe kezdett szorulni, s ma már a római és evangelikus egyház közötti ellentét tetőpontján áll. Tholuck Ágost teljes életén át pietista maradt, épúgy haliéi collegája, a bűn monográphiájának jeles megirója Müller is, továbbá Nitzseh és Neander Berlinben. Tanítványaik azonban már be kezdék látni, hogy egyedül a személyes vallásos keresztyénséggel be nem érhetni, hanem szükséges annak dogmatikai rendszeres ismerete, s a helyett, hogy a személyes vallásosság tartalmát evangyéliomszerűen fogalmazták volna, visszamentek a XVII. század óprot. egyházi dogmatika álláspontjára. Ez a modem confessionalizmus eredete. Nézzük röviden működését: 1) A történeti dogmatikai restaurácziót a lutherizmus körén belül Hengstenberg (f 1869.) képviseli. Előbb rationalista volt s csak a berlini pietista körök befolyása alatt „tért meg". Később az „egyéni hittel" nem tudott megbarátkozni s helyére az „ objektiv igazhitüség 1 1 lépett, — az óprot. orthodoxiának szóvivője tisztében inkább volt okos mint lelkiismeretes theologus. 1827. óta kiadott „Evangelische Kirchenzeitung "-ja, melyet ma a greifswaldi Zöckler szerkeszt, hatalmas ellensége volt a rationalizmusnak; később a szelid Neanderrel kevésbbé mérsékelt természete miatt meghasonlott, s lapja mindinkább korlátoltabb, egyoldalúbb lett. Többi között megkívánta p. 0. porosz kultusministertől, hogy Wegscheidel• s Gesenius haliéi tanárok hivatalukból mint rationalisták elmozdítassanak, s Halléből Berlinbe átvándorolt collegiumi jegyzetek alapján mondta ki felettük e prot. eretnekbiró az eretnekség Ítéletét. — 1840. óta a porosz unió ellen is küzdött, s az egyháziasság és igazhitüség lépett nála az igazi vallásos bensöség helyére. Sőt az evangy. protestantizmus sarkalatos dogmája sem kerülte ki figyelmét, amennyiben 1867-ben a megigazulás tanának több fokozatát állította föl, mely románizáló tévtana még közelálló embereit is gondolkodóba ejtette. Mindamellett közte s a mai u. n. új lutheránusok — Vilmár, Delitzsch, Kliephot, Löhe s Luthardt között nagy a különbség. Hengstenberg csak az óprot. dogmatikát akarta halottaiból főtámasztani, ennélfogva iránya restauráló confessionalizmusnak is szokott neveztettni. Álláspontjain állott Harms Claus (f 1857.) is Kielben, ki 1817-ben 95 tételt állított föl az orthodox lutherizmus védelmére az unió ellen, s buzgólkodott az értelem ellen, mint egy második Luther. A theologia történelmére nézve vele semmit sem nyertünk. — Hengstenberg tévedése azon tételében rejlik, hogy az igazi vallásossághoz szükséges a dogmák egyformassága is, pedig a
