Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Baldácsy alapítvány kezelése ügyében

•278 lica auctoritate inducta et praescripta nulla sunt", s midőn elmondja hogy minden lelkész a legjobb ef'aju müvekből, amit maga s gyülekezete számára legjobbnak tart összeszed, válogat, folyton javítgat, ez állapot annyira tetszék neki, hogy felkiált: „Eousque despotismi aut arrogantiae in Hungaria Superintendentes aut Consistoria Superintendentialia nondum prolapsi sunt, nec unquam prolabentur, ut Viris his, quibus, gravi tentamine praemisso, Coetus sacros et religionis doctrinam concredunt, precum et sacrorum rituum formulas non variandas, immaturis veluti pueris praescribant, ac metropolibus, ad excelsum cultus et aesthetici gustus culmen eluctatis, atque ruricolarum abstrusis et rudibus pagis, easdem formulas, nec his, nec illis sufFecturas et commodas, obtrudant, motusque inanes cieant, singulo decennio forte repetendos." — Idéztem a derék egyházjogi irónak szavait; mert lehetséges, hogy sokan lesznek jelenleg is, kik az egyéni meggyőződés jogosultságának s a protestáns szabadságnak czímén a hivatalosan szerkesztendő s behozandó ágendának nem barátai; idéztem, hogy e tanulmány folyamán az ott kifejezett gondolatokra visszatekintsek. Itt csak ezt a tanúságot akarom levonni, hogy nálunk a szó szoros értelmében hivatalos agendák nem voltak. — Hogy pedig egyesek magok számára szerkesztettek ily agendákat mutatja a szász herczegségi (először 1536-ban, másodszor 1584) agendának kezeimnél levő egy példánya, melynek eredetijéhez fűzött részint szlávnyelvű fordítás, részint eredeti német és szláv minták arra vallanak, hogy itt is egy gyűjtögető s javítgató lelkész által használt agendával van dolgunk. — Különben nern szabad figyelmen kivül hagynunk Kleinnak vallomását, hogy az általa „egregium opus"-nak nevezett, 1798-ban kiadott Hamaliár-féle agenda a szlávnyelvű gyülekezetekben nagyon el volt terjedve (ugy látszik a Krmann-féle ágendát nem ismerte) s így azt hiszem fentebbi megjegyzése inkább a német gyülekezetek lelkészeinek gyakorlatára vonatkozik, kiknek a gyűjtögetés nem nagy fáradságukba került s módjuk volt a válogatásban. Magyar ágendáink közül (természetes ide nem számítva a reformált testvéregyházban keletkezetteket: kettőnek csak czímét tudom, az egyik a Beythe István-féle: „Miképen a ker. gyülekezetekben a keresztségét, urvacsoráját, házasok esküvését, áldozatot, gyónást szolgáltassanak az egyházi tanítók, arról íratott könyvecske. — Nyomatott Német-Újvár ott 1582"-ben;'— a másik: Ekklesiai Agenda, vagy a sákramentomok kiszolgáltatásoknak a házasulandók egybeadattásoknak etc. módja és formája. —• Két kötet. — Veszprém 1805.*) — Kettőt színről szinre ismerek, az egyik: Agenda, az az szent egyházi cselekedeteknek, avagy szentségeknek és egyéb egyházi szolgálatok kiszolgáltatásának modgya. — Egyházi Canonikkal eggyütt. — Samariában. Nyomatott Wechelius András által, Anno 1650. — A latin előszót aláírták: Gregorius Musay, superintendens, Stephanus Lethenyei, Benedictus Schemptci, Johannes Sz. Miklósi Seniores. Emericus Gödi, Martinus Regini etc. et Stephanus Fabri Sacri Consistorii *) Több helyen tudakozódva, e két munkát megtalálni nem bírtam. — Ha testvéreim valamelyike nyomra vezetne, vagy épen birva azt, betekintés végett megküldené, s ha netalán még más előttem ismeretlen evang. magyar Ágeuda létezéséről értesítene, nagy hálára kötelez. Szerkesztő. Juratus Nótárius. — Igen érdekes a magyar előszó: Míg u. m. a „Calvinus veszedelmes tudománnyánac hintegetőy el nem szakadtanak vala" minden egyházi szolgálatban nagy volt a zűrzavar, de most hogy az egyetértés helyreállt összegyűltek és írták ezt az Ágendát, mert nem akarták, hogy gondviseletlenségük miatt az erőtlenek „ez dolgokban valő külömbözésből megbotránkoznac" és akarják, hogy ez időtől fogva „minden egyházi szolgalatokat igérőligére ez szerent szolgaltassunc ki, mindenfele változás nélkül." — Figyelmeztetnek az egyház hívei, hogy ne vélje senki mintha valami új dolgot hoznának be az Istennek anyaszentegyházába, mert nem uj dolog ez, hanem „az Anyanszentegyháznac régi szokása, kit követnec Német Országban meg most is az keresztyen Tanitoc." — S valóban az egész Agenda nem egyéb, mint a németországi szigorú lutheri irányú Agendák magyar másolata. — A másik melyet ismerek a Kis János, Dunántul nagyérdemű s emlékű superintendensének közkézen forgó Agendája. — Erről tudjuk, hogy ez a Glatz Jakab-féle 1829-ben kiadott bécsi Agendának átdolgozata. — Ezt a dunántuli Ágendát elavultnak, hiányosnak jelenti ki az egyházi közvélemény s elkövetkezettnek látja az időt, hogy uj Ágenda létesüljön. — En részemről a közvélemény ezen Ítéletének nem akarok ellentmondani s ha azon dunántuli kerület, mely a magyar Ágendának szülőföldje, ezentúl is dajkáló keblére öleli e szent ügj'et s az 1883. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 45. pontjában tett intézkedés következtében, valóban remek Ágendára teszünk szert, lelkemből fogok örvendeni. Hogy ezen az Ágenda-ügyre vonatkozó rövid s be kell ismernem, nagyon is töredékes ismertetés a magyar Ágendák szerkesztésére nézve mily következtetésekre vezet, erről jövőre szólunk. A Baldácsy-aiap. E lapok hasábjain az alig múltban e czimü felirattal jelent meg egy közlemény — aláírás nélkül. Vehettük azt mint az illetékes körökhöz közel álló egyén tollából eredettet, vagy mint olyat, a mely közvetlenül az alapkezelő bizottság egyik tagjától származhatott. Igy vagy ugy hálával tartozunk érte; felvilágosításával sokban eligazított: de teljesen meg nem nyugtatta a kedélyeket s csak részben elégítette ki a várakozást, mert: nem hivatalos jelentés volt, hanem inkább csak olyan bizalmas közlés, mint a milyet az illetékes körök beavatottjai közölni szoktak jó embereikkel, s a melyek nem egyszer tendentiosusak, s nem egyszer a jó hiszemüeknek félre vezetését célozzák. Távolról sincs szándéknnkban a közleményre ez utóbbi mértéket alkalmazni. Annál inkább nem szűnünk hangoztatni, hogy az alapkezelő bizottság adjon minden tekintetben őszinte s az alap állását visszatükröztető részletes jelentést. Ezt az alapítvány szelleme, érdeke kívánja. A nagy politika emberei összesúgnak olykor, tanácskozásokat tartanak, vagy leveleznek és táviratoznak, a titoknak leple alatt. Titkos hallgatódzók keresik az alkalmat hogy egy elejtett szót felkaphassanak, egy mondatot a táviró szalagjáról elleshessenek. Azután nagy képpel hirdetik hogy csak ők vannak jól értesülve, s csinálnak kissebb-nagyobb port egy hírlapi harc képében — mígnem kisül, hogy a sok