Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Sáros-Zempléni esperesség

•250 fogadni. T. Graf József úrnak buzgó fáradozásáért jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatott. Miután végül a jövő évi gyűlés helyéül Bonyhád tüzetett ki, a gyűlés nt. esperes úr zárszavával véget ért. Bauer Adolf, egyh. megyei főjegyző. A sáros-zempléni ev. esperesség közgijülése Eperjesen 1884. jul. 16-án. Elnökök: nagyságos Jelenik-Almássy István esp. felügyelő, kir. tanácsos stb. és nt. TJrbán Adolf esperes, Jelen van nagyszámú egyházi és világi tag. — Nt. TJrbán Adolf buzgó imával pontban d. e. 9 órakor megnyitván az ülést, Jelenik-Almássy István mondott egy, a tanácskozás tárgyait kellően kiemelő s protestáns szellemű megnyitó beszédet, melyben jellemezvén a teendőket, különösen a Tisza-kerületi rendezethez kiadott utasításokra hívta fel •e közgyűlés figyelmét. Utána Urbán Adolf esperes olvasta fel mindenre kiterjeszkedő esperesi évi jelentését, melyből á ft. Czékus István superíntendes úr által végzett canonica vitatio története sugárzott ki, s melyből örömmel vettük tudomásúl, hogy az áldozatkészség az egyház híveknél nem csökkent, sőt ellenkezőleg ez évben különösen szép eseményekben, áldozatokban nyilvánúlt, így nevezetesen Német-Jakabvágáson, Sókúton, Margonyán, Komlóson, Mernyiken stb. — Ezen jelentés tudomásul vétetvén, némi pótlásokkal, melyek az egyes lelkészek elkésett jelentései folytán váltak szükségesekké, — a jegyzőkönyvbe iktatni határoztatott. Ezután az új lelkészek: Varga János mernyiki és Jungmann Géza f.-kemenczei lelkészek mutatták be magokat; a közgyűlés éljenekkel fogadta őket, mint szintén az újonnan választott komlósi felügyelőt, a magát bemutató: Urbán Károly ügyvéd urat. A gyűlés a főtárgyra, az „ Utasítátok"-ra térvén át, azokat nagy változtatásokkal, hosszas beható vita után a tárgyalás alapjául elfogadta ugyan, azonban azon hozzátétellel, hogy a Berzeviczi-féle coordinácziót átlengő protestáns szellemben s különös tapintatos figyelemmel a világiakra szerkesztessék. Azután a gymasiumi tanítás módszerére, az érettségi vizsgára vonatkozó s az egyetemes középtan. bizottság megalakítására szóló felhívás tárgyaltatott, s itt elfogadtatott az eperjesi ker. ev. kollégium gymnasiumi tanári karának elaboratuma. — A tiszáninneni ev. ref. egyházker. indítványa az állam-segély kérelmezésére nézve stb. elfogadtatott. — Az egyetemes gyűlés indítványa az egyetemes népiskolai bizottság által ajánlandó könyvekre nézve elfogadtatott. — Az eperjesi hittanárok kérelme egy negyedik tanév felállítása iránt Benyó János s mások felszólalására lelkesedéssel elfogadtatott s ez intézet érdekében még az esperesség részéről a maga körében gyűjtés is eszközöltetik. Felső-Kemencze és Abos több filiája Budamérhoz akarván csatlakozni, egy esperességi bizottság küldetett ki, kérvényeik megbirálására. — Páll Endre F.-Kemenczéről nyugalomba lépvén, Kassára költözött. — Ezen 52 évet szolgált hű lelkésznek a nyugdíj (25 frt) megszavasztatott. — Mult canonica visitatio intézkedései teljesíttetvén, az erről szóló jelentés tudomásul vétetett s a kerületi közgyűléshez terjesztetett fel. A kerületi gyűlésre kiküldettek: az elnökségen kívül Placskó István sókúti, (esp. költs.) Hajdú János zsegnyei, Chotvács Endre budaméri, Osztermann Pál ránki, Jungmann Géza f.-kemenczei lelkészek; a világiakból: TJrbán Károly komlósi felügyelő és Hörk József eperjesi theol. tanár. A magyarság lelkes terjesztéseért kiosztatván a jutalmak: Girált, Budamér, Komlós-Keresztes, Hanusfalva stb. iskolája, tanítója esperességi elismerésen kívül a magyarosító egyesülettől jutalomdíjat is kapott. A Zsedényi-féle jutalomra ajánltatott: Gyorgyovits Ede, Fejes János, Lajko Pál. — A számvevőszék jelentésé olvastatván, tudomásul vétetett, s a szükséges intézkedések megtétettek. Az esperesség tőkéinek okmányait Jelenik-Almássy István, Dessewffy Lajos és Chotvács Endre tagokból álló bizottság fogja felülvizsgálni. A sáros-zempléni esperesség megírandó monographiájáról levén szó, Hörk József előterjeszti, miszerint a canonica visitatio alkalmára irott rövidebb leirast benyújtotta, a nagyobbat azért nem készítette el, mert számítása szerint a megkívánt nyomtatott 10 ív már meg van és még sok okmány vár feldolgozásra; — mire nézve felhatalmazást kér arra, hogy a munka esetleg 15 nyomt. ív is lehessen, maga részéről a 200 frton felüli jutalmazásról lemond. — Hörk József ezen nyilatkozata éljenzéssel fogadtatott, s egyúttal határozatilag kimondatott, hogy a kinek áldozatkészsége folytán e mű kinyomatható lesz, annak nevét s életrajzát adja elől, t. i. Jelenik-Almássy István felügyelő nevét. — Erre az ülés déli egy órakor feloszlott, hogy d. u. 3 órakor a folyó ügyek még le nem tárgyalt részét tárgyalja le. A folyó ügyek közül különös rendkívüli érdekkel egy sem bírván, azok felsorolását mellőzöm. — S még csak azt emelem ki, miszerint az esperesség lelkészei közül alig hiányzott 1 — 2, s így tehát a gyűlés ritka népes volt. r. I. A békési esperesség gyűléséről közlőiteket kiegészítjük a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap"-ból a következőkkel: Az esperesi jelentés után az üresen álló felügyelő elnöki széknek ez alkalomból való betöltésére Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő kéretvén fel, a főiskolai ügyek tárgyalása következett, melyeknek fokozott érdeket kölcsönzött azon, az esperesi jelentésben előre jelzett s az egész esperességet szomorúan hangoló körülmény, mely szerint Tatay István, az esperesség főgymnásiumának 28 éven keresztül volt igazgatója, saját megmásíthatlan akarata folytán végleges nyugalomba vonulni óhajtván, búcsúbeszédét volt megtartandó. A szónoklati remeknek egyik gyöngye volt e bócsúbeszéd. Az ideális czélok szolgálatában négy évtizeden át fáradozott s megfutott életpályára most nyugodt önérzettel visszatekintő nagy léleknek volt az, inkább számadása a teljesített kötelességekről az önválasztotta eszmény mértékének alkalmazásával, sem mint a hallgatóság érzelmeire hatni kivánó felelevenítése a multaknak. Elmondá, miszerint egész életében azon kötelesség igájának hordozásába helyezte összes becsvágyát, hogy az ifjúságnak tiszta honfiúi és valláserkölcsi alapon való nevelése által minél több „magyar protestáns jellem

u-et képezzen, ámde azt is tudja, hogy minden kötelességek koronája: lemondani tudni a kötelességről ott, hol az ránk nézve nem rangvesztés, hanem hanyatló lelki és testi erőinkre való tekintetből a lelkiismeret követelménye, másokra nézve pedig jogosult térnyitás. Ezen elvei alapján