Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Ruszt
Laub Sándor 1 frt., Haffner István 20 frt., Dr. Décsi Mór 5 frt., Kund Béla 50 frt., Nagy Sándor ivén 21 frt., Schäfer Mihály ivén 28 frt. 71 kr., Bergmann Ágost ivén 5 frt., „Kéty" évenként 3 frt. 97 kr. Taizs Mihály 20 frt., Vésey Sándor és Mihály 20 frt., Bock Lajos 2 frt., Dr. Wagner Frigyes ivén 29 frt. 10 kr., HoíFmann János 1 frt., Németh Pál ivén 5 frt., Wallandt Károly 102 frt. 75 kr., Mestyán János ivén 4 frt. 5 kr., Nagy József ivén 20 frt., Bergmann Emil ivén 37 frt., Fábián Mihály 20 frt., Dr. Borbély József 100 frt., Alsó-Káldi Káldy József emlékére alapítvány, mig a tanoda prot. aut. jellegű 1000 frt., AlsóKáldi, Káldy Gyula, mint kerületi felügyelő, évenként 100 frt., Dr. Hilbert István 10 frt., Hering János ivén 21 frt., Lengyel Ferencz 1 frt., Németh Pál 3 frt., Oertel János ivén 13 frt., Lágler Sándor ivén 21 frt. 5 kr., Kalupka István 5 frt., a „bonyhádi segélyegylet" 25 frt., a „bonyhádi társaskör" 15 frt., a „bonyhádi olvasókör" 20 frt., Strack Károly iven 13 frt., Trsztyénszky Gyula ivén 6 frt. 50 kr., Fleischacker Károly ivén 5 frt., Pongrácz Antal ivén 2 frt., Kirchknopf Ágoston 10 frt., özv. Prinner Terézia 10 frt. — Az adományok összege a múltkorival együtt: 4851 frt. 50 kr. — Bonyhád 13. jan. 1884. Marhauser Imre, bizotts. pénzt. Locsmánd 1884. 1/15. Nagytiszteletű Szerkesztő IJr! Múltkori közleményem óta Luther-alapunk nagyon növekedett, mit nyilvánosságra hozni kötelességemnek ismerek. — Múltkor 800 frtról tettem említést, mely a Luther-ünnepély alkalmával gyűlt össze; azóta még 1300 frtot gyűjtöttünk úgy, hogy a múlt év végével készpénzben 2100 frt. volt kezeink között. Folyó évi első egyházi gyűlésünkben az határoztatott, hogy a kamatok egy részéből díszes kiállítású bibliákat veszünk, melyek az új házaspároknak egybekelésükkor át fogunk adatni. — Továbbá minden évben karácson előtti estén karácsonfát állítunk s szegény sorsú iskolás gyermekeinket megajándékozzák. — A többi kamatokból előre nem látott egyházi és iskolai kiadásainkat fogjuk fedezni; de az összes kamatok 20°/ 0-a mindég a tőkéhez csatolandó, mi által a Luther-alap jövője s folytonos növekvése biztosíttatik. Ezekben állanak egyházunknak a Luther-alapra vonatkozó intézkedései. — Meg vagyok győződve, hogy a „Luther-alap" hathatós tényező lesz egyházi életünk felvirágoztatásában. Löw Fülöp, evang. leik. Ruszt. 1884. jan. 15-én. — Nagytiszteletü Úr! Mint evang. lelkész, különösen azon ügyek iránt érdeklődvén, a melyek hajdan a „gravamina" elnevezéssel tiszteltettek meg, alkalmat veszek magamnak, nt. úrnak a sopronmegyei életből vett következő érdekes adatot elbeszélni. — Mivel azonban a napilapok már foglalkoztak az ügygyei inkább ilyent engedek beszélni. A „Sopron" 1884. január 12-én megjelent 4. számának 1. lapján „megyei élet" alatti szakaszában ugyanis, egy, minket protestánsokat közelebbről érdeklő eset, így van előadva: . . . „Érdekes tárgya volt a jelen ülésnek (megyei ülés) a sági eset. Ez ugyanis abból áll, hogy a sági róm. kath. iskolaszék panaszt tett a járásbeli szolgabiróságnál, hogy néhány sági protestáns és egy izraelita lakos, kik ott úrbéri birtokokat vásároltak, melyeknek előbb katholikus tulajdonosaik voltak, megtagadták e birtokaik után az ottani katholikus iskola és plébánia költségeihez való hozzájárulást. A szolgabíró felmentette a nem kathol. lakosokat a fizetés alól, mely végzés ellen azután a kath. iskolaszék felfolyamodott az alispáni hivatalhoz, hol az első bírósági határozat a canonica visitacio alapján (!), mely szerint e szolgálmány nem személyi, hanem dologinak tekintetett, a kath. iskolaszék kérelmének javára meg lett változtatva. Ez alispáni határozat ellen a panaszlottak most az 1790. évi XXVI. t.-cz.-re hivatkozva, a közigazgatási bizottsághoz felebbeztek. A közigazgat, bizottság tagjai közül számosan, jelesül: Rupprecht Lajos, Dommanovich Ferencz, Bognár Géza, Laschober Mátyás, Simon Ödön, alispán, Dr. Baán Endre, t. ügyész, Simon Gyula, Sugár Sándor, Vimmer Imre árvaszéki elnök urak szólottak hozzá, s miután a dolog minden oldalról meg lett világítva, főispán úr ő herczegsége teltette a kérdést, hogy helyesli-e a bizottság az alispán határozatát? Mire a bizottság tagjainak többsége 11. szóval helyeslését nyilvánította." Mint fiatal lelkész, a ki hivatalának administrácziói teendőiben még nem igen jártas, és a mellett mint iskolaszéki elnök, a ki hasonló esetben az evang. iskola számára szinte római kath. lakosoktól követelhetne — ha a sopronmegyei alispán határozata csakugyan törvényes kötelező erővel bir — katholikus lakosoktól, a kik előbbi evang. tulajdonosok után telket bírnak, fizetést, csakugyan szeretném tudni, váljon lehetséges-e, az 1790. évi XXVI. t.-cz. értelmében a prot. lakosoktól kath. iskolai czélokra fizetést követelni? És ha nem, miért tekintetik a canonica visitatio itt a fizetési kötelezettség megállapításánál zsinórmértékül? Köteles-e a nemkatholikus birtokos kath. czélokra a canonica visitatio alapján fizetni? Ha pedig köteles, melyik törvény értelmében szolgálnak a canonica visitacio elvei irányadóul ily ügyben? Eddig csak úgy tudom, hogy az 1790. évi XXVI. t.-czikk értelmében felmentetik (fel van mentve) minden prot. ember, bárminemű czímen tőle követelhető kath. czélra való fizetési kötelezettség alól. De meg az 1868. é. XXXVIII. t.-cz. is ott, hol felekezeti iskolákról szól, az 1790. XXVI. t.-cz. elvéhez alkalmazkodott! Pedig ezen 1868. é. XXXVIII. t.-cz. reánk protestánsokra nézve, sarkalatos törvény épen úgy, mint az 1868. é. LIII. t.-cz.' Sághon meg ez a 82 prot. lélek, kik közöl 12 evang. gyermek tanuló, bizonyosan már saját nemeskéri anyagyulekezetéhez járul fizetéssel, úgy a lelkész mint az evang. iskola költségeihez! Mi módon lehetséges tehát, es melyik hazai törvény enged meg, a prot. lakostól, a ki saját hitközségi fizetéseit amúgy is teljesíti, a canonica visitatio alapián fizetést a kath. iskola czéljaira követelni. Engedje meg nt. úr, hogy ezen kérdéseim becses lapiában nyerjenek helyet felelet vagy megvitatás végett J J J Warkotced Karoly, ev. lelké«*.
