Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Papi tekintély hanyatlása

Második évfolyam. 24. szám. Pozsony, 1884. évi jnnius 14. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ _ „ negyedévre . i „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 5. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorkent egyszer közölve 7 kr., többször közölve j kr. Bélyegdij : külön 30 kr. 'Tartalom: A papi tekintély hanyatlása. (Schnell Károly). — „Egy kis lutheránus szellő." (. . . . r.) — Irodalom. — Belföld ­Külföld. — Vegyesek. A papi tekintély hanyatlása. Ezen becses lapban megindult eszmecsere folyamán a papi tekintély sülyedésének és folytonos hanyatlásának több oka volt felhozva! .E tárgy oly fontos, hogy mindenki aki hozzászólhat, szóljon ; tapasztalait, melyeket e téren szerzett magába ne zárja: azért én is még röviden hozzászólok remélvén, hogy e lap tisztelt szerkesztője és közönsége nem veszi rossz néven, ha a már elmondottakhoz toldalékképen egyet-mást még hozzáteszek. A tekintély minden rendű és rangú, hivatalos és nem hivatalos emberek között, a családi tűzhelytől kezdve egész a legmagasabb polezon álló személyekig nagy factor: hogy ne játszana tehát előkelő szerepet a papi hivatalban is. — Tapasztalásból tudjuk, ha a pap angyali nyelven szólana, ha tudománynyal és bölcseséggel bövölködnék is, ha tekintélye nincsen, beszédének kevés sikere lesz. — Hogy jelen ko­runkban a papi tekintély nagyon alászállt, azt senki sem fogja tagadni; legkevésbé pedig az, ki az évek hosszabb során át működik e hivatalban. — Ki 50—60 év előtt is­merte a világ folyását, a szellemet, mely az embereket vezérelte s ha mint evang. pap egybehasonlítja a multat a jelennel, szembeszökő külömbséget fog találni és lehetetlen, hogy a papi tekintély hanyatlásán fájdalmasan fel ne jaj­dúljon. Jelenkorunkat igazi nevén anyagias kornak kell nevez­nünk. — Ez irányzat mindent befolyásol, semmit sem hagy érintetlenül. — E törekvésnek gyümölcse keserű. — Ezt közelebbről illusztráljuk, teljes tisztelettefa nemes kivételek iránt. — Leginkább a falusi egyházakat és azoknak jelen állását, jellemét tartom szem előtt; mert magam is falusi pap vagyok, azoknak körülményeit legjobban ismerem: ám­bár városokban is, utóbbi időkben hatalmasan megrázták a papi tekintély fáját, és sok, igen sok hullott le róla. A pap hivatala után él, már pedig minden munkás érdemes az 0 jutalmára. — Ezt épen korunkban az anya­giakhoz tapadt ember elismerni nem akarja s ahol csak lehet figyelmen kivül hagyja. — Ha a pap megkívánja a magáét, legyen bár fél angyal, hivatalában és teendőiben pontos: tekintélye szenved, a híveitől méltán megkívánt pietás lazul, csőkken ; mert a mai kor jelszava: szabadulni minden oly tehertől, melytől szabadulni lehet. — Bizonyítja ezt ama tény, hogy az utolsó években sok egyház, a hova uj lelkész vagy tanitó belépett, első teendőjének tartatta: a régi hiványt megnyirbálni; a régen, évek előtt megálla­pított fizetést kissebbre szabni, holott ahol lehet az ellen­kezőt kellene tennie, mert az idők nagyban változtak ; sok­kal drágábban él most a lelkész, a tanitó, rmÁt élt 40 vagy 50 év előtt. Az ország törvénye is nagy rézst ütött a papi tekin­télyen, midőn 1848-ban az egyenlőséget kimondta, miért? mert a nép nagyobb része erre még nem volt érett. —Ily okoskodással magyarázta félre amaz áldott törvényt: ha egyenlők vagyunk, akkor a papnak, a tanítónak minden teherben is részt kell vennie. S valóban oly szomorú esetek fordultak elő, hogy a lelkészeket és tanítókat utcsináláshoz, éjjeli őrtállásboz meghívókkal tisztelték meg. — Ha katona­ság szállásoltatott a falvakba, a pap volt első, kire gondjuk volt a biróuraiméknak és a jegyzőnek. — Ez utóbbi urak, ha a pap nem lép velők szorosabb barátságba, velők egyet nem érez, velők nem kártyázik, nem iszik : alattomos ellen­ségei, ahol lehet tekintélyét csorbítják. — Tisztelet a ki­vételeknek, melyek igen ritkák, többnyire igazi mephiszto­feleszek: szemben a legnyájasabbak, háta megett szórják a papra mérges nyilaikat. — Az azután nagy baj, ha a pap kárhoztatva van, ily emberekkel egy helységben egy-két évig sőt élete fogytáig élni. — Ők a néppel folyton közle­kednek, az elöljárókkal minden nap reggeltől estig együtt vannak, elveiket a nép lassanként magába szivja, mi még a népben jó, azt is elhagyja; mert az emberek hajlandób­bak a rosszat követni, mint a jót. — Ha imitt-amott fel­merül a panasz, hogy a templom nem látogattatik oly szorgalmatosan, mint azelőtt, annak okát sem kell messze keresnünk: nézzünk a jegyzői író szobába. Ha egész héten át nem volt sürgős a munka, vasarnapi napon bizonyosan az. - Ami hétköznapon elmulasztatott, azt vasárnap pótolni kell; magoknak a jó uraknak nem kell templom. - E visszás állapotról többször gondol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom