Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - VEGYESEK - Luther-társaság tagjaiul jelentkeztek

15 mely Jézus születését ábrázolja s hozzá ülvén, játsza: „Vom Himmel hoch, da komm ich her" czimű éneket, kísérve mindnyájunk énekével. Két vers eléneklése után megnyílik a szomszéd szoba ajtaja s előttünk áll a fényesen megvilágított s gazdagon megrakott karácsonyfa, melyet köröskörül ajándékokkal tele rakott asztalok körítenek. Átmegyünk ide újra énekelünk egy egyházi éneket; a családapa mond egy megható imát s ezzel a házi istentisztelet véget ér s kezdődik az ajándékok elosztása. A fényesen kivilágított s gazdag ajándékokkal megrakott asztalokhoz, melyek grófi tulajdonosra s nem tanárira vallanak, a házi úr kalauzol sorba mindenkit a maga ajándékához. Mily nagy volt meglepetésünk, midőn minket is, hat vendégét, vezetett asztalunkhoz s megmutatta kinekkinek a neki szóló ajándékot! Nemcsak a család tagjai egymás között, hanem még mi idegenek is részesültünk az igen figyelmes család ajándékiban! Hogy az ajándékok kiosztása s megtekintése után vacsora következett, s hogy az a legnagyobb kedélyességgel tölt el, azt megjegyezni nem is szükséges; természetes, hogy itt más ételek s más vendégszeretet uralkodik mint mi nálunk. Tiz óra volt, midőn haza távoztunk, megköszönve a szíves háziak szívességét s figyelmét és alig birva a sok ezukros süteményt, melyet egy-egy csinos könyv mellett karácsonyi ajándékul kaptunk. A tanár úr nyilatkozata szerint így ünneplik itt mindenütt a karácsonyi ünnepeket. A mi az ünnepi istentiszteletet illeti, azok a szokásos karácsonyi hangulatban s vallásossággal tartattak meg. Ezzel véget érne tulajdonképeni levelem, de még a rólam megemlékezett lipcsei levelező úr észrevételeire is szabadjon röviden reflektálnom. Mindenesetre köszönettel tartozunk mindenkor azoknak, a kik jóakaró, komoly figyelmeztetéseikkel gyarlóságainkra s hibáinkra emlékeztetnek s köszönetemet fejezem ki én is a t. lipcsei levelező úrnak, amennyiben hibáimra figyelmeztetett. De hát ám lássuk, miben hibáztam? Az első megjegyzése csakugyan helyes, csakhogy, ha emlékezetem nem csal, itt a nyomda tévedett, a mennyiben ezen sorok előtt: „emlékezzetek meg" stb. pontok voltak a kéziratban, a mely pontok azt jelentik : „többek között" s ezek elmaradtak. Hogy pedig a felhívás ily szövegezésére az illető czikkiró nem saját tapasztalatai, vagy magyar nyelvű lapok nyomán érezte magát jogosítottnak, azt beláthatja bárki s így nem téves az én felfogásom, mely szerint érdekelt felek részéről lehettek tudósításai. Ebből aztán igen szépen következik az, hogy az ily tudósítások nem hazafiasak s nem igazak és így legkevésbé tartozunk értök köszönettel. A mi azon nézetemet illeti, hogy az ily hazafiatlanság visszaélés az autonomicus jogokkal, azt mint következtetést czikkem elején kifejtett nézetemből, teljesen fentartom, mert azon meggyőződésben élek, hogy ama fentebb említett tudósítások csak protestáns forrásból eredhettek s nem másokból; más vallásúak nem igen érdeklődhetnek annyira egyházi ügyeink iránt. Ezeknek alapján jogosult a felkiáltás is, mely czikkem végén foglaltatik: „ha van autonomiánk, tartsuk meg s éljünk jogunkkal helyesen, nehogy egyesek visszaélései miatt beleszóljon az állam a mi dolgainkba s megfoszszon e jogunktól." Végül azon megjegyzéssel zárom észrevételeimet, hogy kötelességemet én is igen jól tudom s tehetségem szerint igyekszem a magyar névnek tiszteletet s becsületet szerezni. Mennyiben hisznek szavaimnak, azt nem tudom; de hogy, mint kérdéses czikkemben irtam, Jókait, Neményit, Hevesit és igen sokakat, kik a magyar név rehabilitálása érdekében írtak, ehauvinistáknak tartják és hogy ellenségeinknek több tekintetben nagyobb Intelt adnak, mint nekünk, azt a német lapokból tanultam, melyek a német közvélemény kifejezői gyanánt szerepelnek. Ha a tisztelt levelező úr meg akar győzni az ellenkezőről, miután ennek itt a lap hasábjain helye nincsen, megteheti magán levélben: szívesen veszem. Egyébként isten velünk! folytassuk utainkat az egyház s hazánk jóléteért; ha csekély lesz is az jó eredmény; de el nem maradhat! Mayer Endre. V T? í

1 V P £! T? V & U 1 Üi b & A. Lapunk érdekében tisztelettel kérjük a tiszttárs-, lelkész-, tanár- s tanító urakat, szíveskedjenek becses közleményeik beküldésével támogatni, s lapunknak szellemi értékét s érdekességét nevelni, hogy legyen az, mivé lennie kell, egyházi életünk hű tüköré, valódi organuma. Bármily csekély jelentőségűnek látszó eseményt vagy személyi ügyet, mihelyt az egyházi vagy iskolai életbe vág s biztosan tudva van, szíveskedjenek pl. levelező lapon velünk tudatni. A hosszabb czikkeket vagy értesítéseket egy-egy oldalra írva, kérjük, hacsak lehet minden hét kedd jé ig kezeinkhez juttatni. Kéziratokat vissza nem küldünk. Jövőre csak annyi példányt nyomatunk, mennyit előfizetőink száma igényel. A hátralékosokat tartozásaik lefizetésére kérjük. — Luther-társaság tagjaiul jelentkeztek : 98. Händel Vilmos, leik.. 99. Apáthi Károly, leik., 100. Kemény Dezső, leik., 101. Sárkány Sámuel, leik., 102. ,Jankó Károly, leik., 103. Margócsy Gusztáv, tanító, 104. Achim Mihály, leik., 105. Stiegler Gusztáv, leik. — A Luther - társaság czéljaira befolyt adomanyok (4. kimutatás) : Tóth Sándor, tagdíj _4 frt. — kr. Három kimutatás 179 „ 59 „ Összeg 193 frt. 59 kr. Ez összeg takarékpénztárban van a társaság czimén és javára betéve. — Máté ev. XIII, 31, 32. — A budapesti evang. szlávajku gyülekezet ez új évvel megjelent értesítője igen érdekes képet nyújt az utóbbi tiz éven át teljesített munkájáról, élet-halál küzdelmeiről. — Ezen lélekszámra nézve (2000 1.) ugyan erős, de tagjainak szegénysége s zilált múltja következtében majdnem végenyészetre jutott gyülekezet az elmúlt tiz év alatt 6 pert volt kényszerítve folytatni, melyeknek kivált ketteje a gyülekezet létalapját ingatta meg. — E gyülekezet fennállásának egyedüli biztosítéka a beltelek, melyet ha kellőleg nem bir hasznosítani, vagy ha tőle megfosztatik, a gyülekezet megszűnt létezni. — A város nem akarta megengedni, hogy a telken építsenek, majd követelte, hogy köröskörül az egész telek díszes vasrácsozattal vétessék körül. — Az első veszély a város ellen indított per megnyerése által lett elhárítva, a második az ideiglenes árúcsarnok felépítése által lett megszüntetve. — Az így megnyert telket, ;i templomot felépített Diescher javára, kinek a gyülekezet 16,

(XX» írttal tartozott, el akarták árverezni, e hajból a beszter •zebányai hitelegylet segítette ki kölcsönével a gyülekezetet, melv Isten segítségével a kölcsön lassú törlesztésével megmenekül nap terhétől. A többi perek részint megnyerettek, részint kiegyezés utján megszüntettettek. — Evenkint nagy összegeket igényel a templom bensejének és tetőzetenek^ javítása; sok költséggel (1100 frt.) járt egy új haranglab^készíttetése. Általában folytonos munka es küzdelem mellett lehetett csak e gyülekezetnek megtartatnia. - Az ertesito