Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Zombor

1 73 vallomást, mint azt mai napon tette! — Mert nemcsak Kutjevóban, de az egész ottani vidéken csak ők ketten lévén protestántok, a kisértetek s zaklattatások nem fognak elmaradni. _

r. KÜLFÖLD. A kőseni egyházi értekezlet tavaszi közgyűlése. — A pozitiv unió jelesebb képviselői ápril 30-án és májushó 1-én gyűléseztek Halléban. Az ünnepi istentiszteletet Dr. Schultze generálsup. végezte a dómban. A gyűlés első napján Schollmeyer tanár üdvözölte a vendégeket, mire Lic. Saran „az evanyy. egyházi ének emeléséről

u értekezett, ki e themát gonddal és ügyességgel dolgozta föl. Az evangy. egyházi ének történetéről adott rövid áttekintése után, melyben a porosz ágenda epochális változást idézett elő, tárgyalta Saran azon kérdést, hogy állunk ma a chorál használatával, egy egyház legszebb terményével gyülekezeteinkben. Sok jeles chorál ismeretét kevésbé látja elterjedve, s úgy találja, hogy a dallamot álmosan éneklik a hivek, — többi között az élénk taktus egészen megszűnt; némely dallam meg van csonkítva, a min csak egy jó chorálkönyv segíthetne. Aztán rátért az orgonára : fájlalja, hogy sok gyülekezet orgonával nem bír, s a harmoniummal megelégszik. Az elő- és utójátékok gyakran izlésrontók. Az egyházi éneklésre szükségünk van már a gyülekezet és lelkésze közötti liturgiái éneknél is, mely az evangy. istentisztelet lényegével nem ellenkezik. E végből a theol. nevelésnek az ifjú theologusokat nemcsak lelkészekké, hanem papokká és liturgusokká is kellene kiképeznie. A liturgiái éneklésnél kikel Saran a gyülekezetek gyér részvétele ellen, miáltal a délutáni istentisztelet is sokat vesztett eredeti jelentőségéből. A művészi choréneknek, melyet már Luther ajánlott, nem lehet hiányoznia az istentiszteletből, de ne legyen az másrészt önczél vagy csupán ästhetikai élvezet, hanem az épülés szolgálatában állania s akképen kell berendezve lennie, hogy abban az egyszerű falusi gyülekezet is résztvehet; magától értetődik, hogy oratoriumok, hosszabb szólók, és orchesterek kizárandók. A chórének a gyülekezeti ének iskolája s közvetít egyszersmind lelkész és gyülekezet között. — Kisebb helyeken még nagy a hiány négyhangu vegyes chorusokban. — Az egyházi klasszikus zenéhez Saran szerint tartoznak 1. az ősrégi Gergely féle dallamok, melyeket az evangy. egyház a rómaitól vett át, feltéve, hogy azok 4 hangra vannak átdolgozva; s 2. mindazon dallamok, melyek a régi olaszok s németektől származnak, mert műveikben visszatükröződik az akkori idők törhetetlen keresztény világnézete. — Érintette azon feladatokat is, melyek az egyházi hatóságoknak, a szabad egyesületi tevékenységnek, lelkészeknek és kántoroknak az ének ügyeiben teendők. A chorálkönyvek készítésénél helye van a vidéki sajátságnak is, s az egyházi népdallam sem maradhat el. A papok és kántorok liturgiái és zenészeti iskoláztatása égető szükség. A szabad egyesületi tevékenységnek joga és kötelessége az egyházi hatósággal karöltve munkálkodni gyülésezés, sajtó, jó és olcsó zenedarabok megszerzése által az egyházi ének emelésén. Végül érintette a lelkészek és kántorok közvetlen és közvetett feladatait s a vegyes chórusok sürgős behozatalát faluhelyeken, és egy rövid buzdítással fejezte be tartalmas előadását. A gyűlés második napján május 1-én EiseUn értekezett „a pozitiv unió feladatárólHosszasan beszélt az egyház viszonyáról a theol. fakultásokhoz, a pozitiv unió egyházpolitikai állásáról a mellékpártokhoz, főleg a felekez^. tiekbez s végül az evangy. püspöki hivatal erősítéséről — Fájlalj a superint. csekély hatalmát, mely nem egyéb egv kezelő titkár teendőjénél, s szólott a generálsup. akadályairól is fölfelé. Kikelt a tartományzsinatok parlamentarizmusa ellen, s kivánja, hogy a püspöki hivatal annyira erősödjék, hogy a főpásztorok mindenkor az egyház önállóságát vívhassák ki a túlkapásokkal szemben. — Minden deczentralizáczió mellett is óhajtja a különböző német tartományegyházak szorosabb összefüggését. Égető kérdésnek mondja a lelkészi erők gyarapítását is. Az utolsó előadást az ismert Stöcker főpap tartotta „Egyház és politika'

1 cz. thémáról. Bevezetésében hangsúlyozza, hogy az egyházi körök jöjjenek elvégre tisztába a politikához való viszonyukkal. A nyilvános élet eszméit hozzuk közelebb a kereszténységhez, s itt az egyház tulajdonképi feladata gondoskodni arról, hogy a keresztény eszmevilág a népélet körébe vitessék. Amely téren a politikának működnie kell, ott az egyháznak is, mert utóbbinak feladata: népéletünk vallásos átalakítása. Lehetetlen azt állítani, hogy az állam csak az államszellem, a nép csak a népszellemtől legyen áthatva. Király és kultuszminiszter egyaránt gyakorol befolyást az egyházra, s ha így áll a dolog, akkor a politikai pártok az egyháziakkal egyetérthetnek. A politikai hatalmak egyházi agitácziója azonban sokat ártott az egyháznak; parlament és pártszellem gyakran nagyon mélyen belényúlt az egyház szentélyébe, s csakis így lett az egyház az iskolából kiszorítva s a népszerű egy háziasságnak alapja megrontva. Ily tapasztalatok mellett óvakodnia kell az egyháznak ügyeit egyedül az államra bizni akarni. — Stöcker szerint alaptalan némely jámbor protestáns borzalma a politikával szemben, a veszély idején saját erejére ébredjen az egyház. Sajnosan tapasztaljuk, hogy az állam az evangy. egyház befolyásának érvényesítésére kevés tért és szabadságot enged; pedig csak egy szilárd alapokon nyugvó szabad evangy. egyház képes megállani a hatalmas római egyházzal szemben. Az államnak a római s evangy. egyházhoz való viszonyát tekintve ő is fájlalja a superint. kevés fizetését a dúsgazdag római püspökökkel szemben. — Néperkölcsiség vallásosság nélkül nem képzelhető: a társadalmi élet ezen alapfeltételeit már az ótest. törvényeiben és egyetemesebb alakjában az új szövetségben találjuk kifejezve. A birtokos javadalmainak csak kezelője, melyekről számolnia kell. A biblia arra is tanít, hogy a szükség és nyomor kínos érzetét a testvéri szeretet enyhítse, mert ajánlja a megelégedést s önkorlátozást. Ha így állana a dolog, nem volna helye a szocz.áhs kérdésnek Az egyház befolyása mindenekelőtt keresztény felsőség, keresztény iskolák s keresztény házasság által őrMendo meg, és elégedjék meg azzal, hogy köreiben a szabad meggyőződést hirdeti. Az államférfiaknak is kötelességeve tetessék az egyház gyámolitása, mert csakis az egyház, elet eszközeivel aligha nyerjük meg a népszellemet. Allancio munkálkodás győzheti meg csak népünket arról, hogy Komolyan foglalkozunk ügyeivel. Végül következő 6 tételt olvasott föl : . . . T . „ 1) Az egyház, isteni oldalát tekintve, mint Isten or-