Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Evangélikus papi tekintély
Második évfolyam. 18. szám. Pozsony, 1884. év i május EVANGELIKUS E&YHAZ ÉS ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 kr , többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Evangelikus papi tekintély. — Zárbeszédem megvilágítása. (Schneller István). — Nyilt kérdés tiszt. Szeberényi Lajos úrhoz. (Stettner Gyula). — Egyházközségi vagyon biztosítása. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Evangélikus papi tekintély. 11. Mi evangelikus papok, egyházunk feje a Krisztus, egyedüli Urunk és Mesterünk szolgái nagyon jól tudjuk, hogy a szolga nem lehet több az ő uránál, s az alázatos lelkű és szelid Mester gyönyörűséges igáját magunkra véve, nagyon látjuk, hogy evangyéliomi egyházunk szervezetének körén belől is, nem feladatunk uralkodni a hiten, hanem a hívek örömének szolgáivá lenni. Igen, mi az Újtestámentomnak, nem a betűnek, hanem a Léleknek szolgái, a kiengesztelődés szolgái készséggel meghajlunk Üdvözítőnk parancsolata előtt: „aki közületek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok", mint „az embernek fia nem jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ö szolgáljon, és adja ő életét váltságul sokakért." Minden valódi evangelikus papnak az igaz, Istent s embert szerető szívből fakadó alázatosság oly jellemző sajátsága, mely nélkül megszűnt evang. pap lenni. Még a legtiszteltebbek, legérdemesebbek is, sőt mennél érdemesebbek, annál inkább fogják vallani: „nem hogy alkalmatosok volnánk mi magunktól valaminek gondolására, úgymint magunktól, hanem hogy alkalmatosak vagyunk Istentől vagyon." Szent könyvünk, hitünk és életünk szabálya, Krisztus és az apostolok szavaival elvi ellentétben nem követelhetünk, de nem is követeltünk soha uralmi állást, külsőt, rendelkező tekintélyt;; „a pogányoknak fejedelmeik uralkodnak azokon, és a kik hatalmosak, hatalmaskodnak azokon." S midőn a confessio Augustana V. czikkében a papi hivatalt : „ministerium docendi evangelii et porrigendi sacramenta" határozza meg, e nagy életfeladat kijelölésével inkább nagy és szent munkára hív s kötelez, mint hogy dicsfényt tűzne a reformáczióból eredő felekezet szerény papjának homlokára. Luther pedig nagyon jól tudta és jelezte nemcsak a különbséget a róm. kath. áldozó és az evangyéliom igéjének hirdetője között, hanem úgy műveiben mint szellemdús asztali beszélgetéseiben a gőgtől, uralomvágytól, elbizakodottságtól óvta az avang. papokat, s alázatra, szolgálatkészségre, imádkozásra s munkásságra intette őket; szerinte a theologust teszi: az oratio, nxeditatio és tentatio. Ha pedig hazai evangelikus egyházunk szervezetét tekintjük, nálunk hála Istennek a hierarchikus törekvések egyrészről merő ábránd, másrészről agyrém. A gyülekezeti szervezettől egészen fel az egyetemig nincs egy kör, nincs egy pont, hol a pap önállóan, korlátlanul intézkedhetnék, enélkül pedig sem egyesnek, sem testületnek uralkodnia nem lehet. S ha mégis a pap oly befolyásra emelkedett, hogy törekvésével czélt ér, ott akár az adott, akár az ÖDalkotta viszonyok olyanok, melyek a pap kezébe szolgáltatták a vezér szer epet, sőt ennek felvételére sokszor kényszeritették is, és mint a tapasztalat gyakran nagyon is fényesen tanúsítja az egyháznak úgy anyagi mint szellemi javára. De ha az áll, amint áll, hogy az evang. pap nem áll az egyház felett, hogy nem ő érette van az egyház, hanem ő van az egyházért: úgy áll az is, hogy a papi hivatal evang. egyházunkban nem valami esetleges jelenség, emberi alkotás s még kevésbé az emberi gyöngeségek révén érvényre emelkedett osztályuralom, hanem Isten országa megalkotójának a közösségié ojtott s az egyház szervezetének fejlődésével együtt nevekedett életszerv. Az újtestámentom szervezett papi hivatalt nem ismer. Az JJr elküldte tanítványait, hogy tanítsanak és kereszteljenek; elküldte mint a juhokat a farkasok közé; elküldi reájok az ő Atyjának igéretét. ama Vigasztalót; felruházza őket csodatevő erővel; megadja nekik a kötés és oldás hatalmát. Az apostolok a nyert isteni szellem hatalmában hirdetik a meghalt és feltámadott Krisztust, híveket gyűjtenek, gyülekezeteket alakítanak, egyszóval az emberhalászatot, melyre elhivattak, kitartóan teljesítik; hitüket vértanúi halálukkal megpecsételik; a bennök alakot nyert Krisztust életökkel, halálukkal megdicsőítik. Apostoli hivatásuk személyiségökkel teljesen összeforrt, örökérvényű példányképeink ők a Krisztus szeretetében, a hitnek erejeben, önfeláldozó működésükben, követőik lehetünk s legyünk is, de utódaikul nem valljuk magunkat. A gyülekezetekbe tanítványaikat állították be s azokat utas.tasobkal látták el, péld. Pál a pásztori levelekben; de az
