Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Dobrona

114 a 6 személyből álló lelkészi kar is az iskola helyiségbe ment. — Már az odavezető utczán várt a tÖrténendőkre az ünnepi ruhába öltözött népnek nagy tömege; az iskola udvara pedig, de főleg a tanterem tömve volt az egyház véneivel és fiatalságával. A lelkészi kar megérkezése után csakhamar elcsendűlt a terembe fért népnek ünnepi éneke s megkezdődött a sorakozás a templomba menetelre. Elől, illető tanítójuk vezetése mellett sorakoztak a mindkétnembeli iskolás gyermekek, ezek után a tanítói és a lelkészi kar, ezeket pedig követték a férfi- majd ismét női tagjai az egyháznak négyesével, mire harangzúgás és „Vsickní jenz skládaji" kezdetű sz. ének énekelése mellett felvonultak hosszú sorban a templomba. Itt megérkezvén, a népsereg elhelyezkedése után oltár elé lépett a szomszéd tót pelsöczi egyház lelkésze s ezen járásnak ez időszerinti körnöke, s a radványi és bábaszéki lelkészek assistálása mellett megkezdette az ünnepi istenitiszteletet és. pedig 118. Zsoltár 24-ik versének intonálásával, mire miután a kórus válaszolt, megszólalt az orgona s ezer ajak dicsérte sz. éneklésben az urat. — Az első ének után következett egy alkalmi ima s az ünnepi sz. igék, János jelen. 21, 1—5. versének felolvasása. Ezek után a három lelkész az oltár elől eltávozott, a hivők serege pedig énekelte második énekül, szláv énekeskönyvünk 316. számú énekét. Ennek utolsó verse alatt oltár elé lépett a helybeli lelkész s felolvasta egyházának alakulási s az ezen kort követett néhány év történetét, de a kellő adatok hiányában meglehetős röviden, mire következett a 356. számú sz. ének s ezután a badini lelkész s volt alesperesnek Jer. 24. 3—7. alapján tartott sz. beszéde. Az ünnepi szónok ezen beszédében szokásához képest bőven s terjedelmesen fejtegeté hallgatóinak : Hogy mi készti őket a nagy nap ünneplésére s mily szándékkal kell ünnepelniök? Ha az egy óra hosszáig tartott beszédben, nevezetesen pedig ennek második részében foglalt tanácsait az ünnepi szónoknak megfogadják a dobronai egyház tagjai, akkor a jövő században bizonyára bővebben fogják hozni az áhítatosság, keresztyéni szeretet, erényes élet s az érdem elismerésének gyümölcseit. A szent beszéd után ismét az elől említett három lelkész lépett az oltárhoz s a 107. Zsolt. 1-ső versének, mint alkalmi Antiphonának elénekelése után, a körnök úr imádkozott s az Aroni áldással berekeszté az emlékezetes napot. Az Isten házából kimenőkre gazdagon terített asztal várt és pedig a lelkészi- s tanítói karra a paplakon, az egyház véneire az iskolahelyiségben, a magánházak netáni vendégeire pedig az illető családok körében. Hogy, nevezetesen az első helyen említett asztalnál nem hiányzott a toaszt sem, mondani felesleges. Az est beálltával az ünnepélyes együttlét is végét érte, mert a vendégek legnagyobb része, még a koromsötét éjszaka beállta előtt, visszasietett övéinek kedves körébe. Visszaemlékezve már most az ünnepély rendezésére s lefolyására, először is szembeötlik a processionális vándorlás, melylyel a nagy emlékünnepély kezdetét vette. Hogy mi volt annak czélja; miért kellett annak a sok népnek az iskolában gyülekeznie, udvaron, utczán áznia; mi végre volt szükség a lelkészi karnak esőben, sárban a paplakról lemennie a jó távol fekvő iskolahelyiségbe? annak megmagyarázásával az illető rendezők adósok maradtak, s én sem tudom annak más okát találni legfeljebb : hogy mindannyian annál piszkosabban jelenhessenek meg az Úr házában! Az ének, melylyel menetközben talán előkészíteni vélték a lelkeket az áhitatosságra, bizony minden egyéb volt csak nem lélekemelő, mert a hátul sorakozott nép az éneklésben egy fél kommával rendesen elmaradt volt. — Mivel pedig ez egy ily népes s hosszú menetnél a legjobb akarat mellett sem lehet másképen, de mivelhogy ez protestáns egyházunk szellemével s bevett szokásával sehogy sem egyeztethető össze: legjobb az ily proczessionális felvonulásokat egészen elhagyni s nem tenni magát nevetségessé. Feltűnt nekem továbbá az is, hogy az egyháznak felolvasott történetében nem soroltattak fel kellő számban az egyház volt tanítói; arról pedig, váljon voltak-e, s ha igen, kik s minő egyházi felügyelői, jóltevői stb.? még csak említés sem történt. — Már pedig egyházunk jól felfogott érdeke elleni bűn, az ilyeneket a történetből kihagyni, hiszen kezdve Lutherünk nagylelkű pártfogóján a szász választófejedelmen, — mind e mai napig, főleg itt Magyarországon a világi urak, egyházi felügyelőink voltak, a kik a protestantizmus fennállását, egyházainknak alapítását, s felvirágzását előmozdították, biztosították. — Igaz, vannak egyházi felügyelők, a kik e névre méltatlanok, kik feléje sem néznek egyházuknak, vagy ha igen, az esetben is inkább hátra — mint előmozdítói egyházuk javának; de hála Istennek vannak felügyelők, a kik prot. egyházunknak büszkeségét képezik, a kik fáradalmas s költséges tisztöket szeretettel, áldozatkészséggel viselik s kötelességöket minden körülmények között híven teljesítik. — Ilyenek mégis csak megérdemlik, hogy egyházuk történetében felemlítessenek, buzdításul az élőknek s tanulságúl az utókornak. — S épen Dobronának volt mint én tudom már a legrégibb időkben hírneves felügyelője azon áldott nevű Osztroluczkij családból, melynek védelme s pártfogása alatt állott fenn egykor az osztrolúkai artikuláris egyház. Ugyanezen családból származik ez egyháznak jelenlegi felügyelője is, ki ámbátor nem lakik megyénkben, s ennek folytán csak nagy ritkán látogatja meg egyházát; egyházáról mégsem feledkezik meg, a miről tanúskodik a dobronai szegény, de a vallás tantárgyaiban szorgalmas tanulók felruházására csak nem régen tett 250 forintos alapítványa. Igaz, hogy bizonyos s általam is helyeselt okoknál fogva nem soroltattak fel azon lelkészek sem, a kik ez egyházban újabb időben működtek, de kár volt az erre érdemetlenek közé sorolni a felügyelőket és az egyház jótevőit is; hiszem, hogy ezek felsorolása Dobronán is áldásos hatásúnak bizonyult volna. Végre lehetetlen nem rosszallani azon szűkkeblűség et és titkolózást, a melylyel ezen 100 éves emlékünnepély rendeztetett. Ily ünnepélyt illik, ha már nem is az egész esperesség részvétével, de legalább az illető esperességi Elnökség tiidtával, sőt ha lehet, közreműködésével is rendezni. — Már pedig a dobronai ünnepélyről, még a legközelebbi egyházak lelkészei is csak kevés nappal az ünnepély előtt értesültek, az esperességi Elnökség pedig annak megtartásáról nem is értesíttetett, nemhogy a részvételre felkéretett volna. Vagy talán csak arra tartja jónak Dobrona az esperességi Elnökséget, hogy pénzsegélyt eszközöljön, mentő kezet nyújtson valami szükség idején, az örvendezés s hála-ünnep idején ellenben nemlétezőnek tekinti, fumigálja? — Bizony