Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felekezeti önkormányzat és a főfelügyeleti jog.

3 nézve : de igen is bajnak tartanám azt, ha a vélemények elágazása miatt szenvedne a közös cél, közös anyánk, anyaszentegyházunk, ha ezért elmnlasztanók kezet fogni és közösen s vállvetve munkálkodni egyházunk beléletének felvirágoztatásán, vallás-erkölcsi feladatának teljesítésén és minden kültámadás elleni védelmén. íme itt nyílik megint egy új terünk, melyen ev. egyházunk és iskolánk érdekében közösen működhetünk. Az élő Krisztust prédikálja a mi husvétunk, de az „élö Krisztus" üres fogalom, ha az nem él mi bennünk, ha Krisztus bennünk nem „ábrázoltatik". Az igazi vallásosság*, a tiszta erkölcs fejlesztése, terjesztése, megerősítése az egyház legszentebb feladata. Könnyű ezt mondani, de nehéz kivinni. Mint hajdan Krisztus mellett a pusztában, úgy áll a jelenkor előtt ismét a kisértő és mondja : „Mind ezeket neked adom, ha leborulva tisztelendesz engemet." És a materialismus kora leborul a pénz-, hiúság-, és önzés ördöge előtt és imádja azt. A kézzelfog'ható — bár mulandó — anyagi előnyök mellett nehéz állása van az élet eszményibb és magasztosb célból felfogásának, de nem jó katona az, ki, csak parádéra mer kiállani. A materialismus oda dobta keztyüjét az egyháznak és elmerülve bogaraiban, puhányaiban és „Urschleim"-jában azt mondja, hogy Isten számára itt semmi hely. Nincs is. Hadd dolgozzék az a materialismus az anyagban, hasznos munkát végez az ott, de ne hagyjuk mi az eszményi világot, ne szünjünk meg utalni azon lelki kincsekre, melyeket semmiféle tudomány, csak a vallásos érzület és tiszta erkölcs képesek megadni az emberiségnek. Ezekért harcolni tanítson meg minket az, kit húsvét ünnepe hirdet, ki egy magasztos eszméért fejére vette a töviskoronát. Es ha e töviskoronából nekünk is jut, gondoljuk meg : a tanítvány nem nagyobb az ő mesterénél. S lehet, hogy jut nekünk. A mi egyházunk eddig azon meggyőződésben élt, hogy az iskolára neki feltétlen szüksége van és befolyását arra áruba nem bocsáthatja. A történelem megtanított minket arra, hogy eddig igen helyesen cselekedtünk. Ha a mi egyházunknak iskolái nem lettek volna, rég nem volna egyházunk sem. — Most azonban új divat járja : az állam mindenhatósága, jobban mondva, az épen létező kormány korlátlan uralma. Sok protestáns ember aggódva nézi az országház asztalán levő középtanodai javaslatot. A higgadt vérű ember nem tagadja, hogy csak hadd pillantson be az alkotmány iskoláinkba, hadd pillantson be minél mélyebben, hisz itt nincs takarni való. Vannak hiányok, nem tagadjuk, de az állam tanerői sem kifogástalanok ám. Hanem azért jól látjuk mi saját hiányainkat és áldozunk is tanügyünk oltárára, hogy csak úgy roskadunk a teher alatt, de iskoláinkat még sem szolgáltathatjuk ki akármely cultusminiszter szeszélyeinek. Aligha csalódom, midőn azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megszavaztatik. Tán mire e sorok napvilágot látnak, az új törvény már kész is lesz. Kinek volt igaza : a mi egyházunknak, vagy a kormánynak-e? a jövő fogja megmondani. Lettek légyen aggodalmaink alaptalanok : annál jobb, de ha alaposoknak bizonyulnak, akkor se féljünk, et alios vidimus ventos! Feltámadtunk mi a német világ elnyomásából, meg fogunk élni saját véreink nyomása alatt is. Krisztus sírkővét is lepecsételték és őröket is állítottak melléje, de mit sem használt : nem fogják megásni a mi iskoláink sírját sem. Csak mi tudjuk kötelességünket ! Az igazi tudomány, a hazafias érzület, a személy válogatást nem ismerő szigor, a szeretet vallásunk és egyházunk iránt legyen a mi jelszavunk, akkor virágozni fog egyházunk és iskolánk is. Guggenberger

. Felekezeti önkormányzat és a főfelügyeleti jog. (Sz.) Magyar államunk és evang. protestáns egyházaink legfontosabb életkérdéseinek egyike, s így hazánk s nemzetünk felvirágzásának alapfeltétele az állam és egyházak közti viszonynak oly rendezése, hogy midőn egyrészt az állam saját jogerkölcsi feladatának megoldhatását biztosítja, úgy másrészt az egyházak (itt csak a protestáns egyházakat értjük) ne csak ne álljanak az állami élet fejlődésének útjában, hanem teljes odaadással, szellemi és anyagi tőkéjök kész feláldozásával munkáljanak a közös szent cél elérésén. Salus reipublicae suprema lex esto. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy a protestáns egyház soha és seholsem tagadta az alkotmányos, koronás magyar király főfelügyeleti jogát; soha annak az alkotmány rendje által megállapított joggyakorlatát kétségbe nem vonta, nem ellenezte. Űgy hiszszük e tekintetben nem is forog fenn semmi nézetkülömbség. Csak az iránt lehet kérdés: mily határig terjed a főfelügyeleti jog, mily mérvben engedhető meg az autonómia? hogy mind az állam érdeke, mind az egyház ! sajátos lényéből kiinduló fejlődés s önálló munkásság biztosítva legyen. — Lehetnek egyesek, kik az államfönség „magasztos eszméjét" oly magasra csigázzák, hogy az eszme ábrándá lesz, sőt annál is rosszabb zsarnokává a nemzet életét alkotó jogosult tényezőknek; lehetnek viszont, kik a szabad egyházat, szabad államban úgy értelmezik, hogy az állam tartozik tisztelettel viseltetni az egyház jogai iránt, de kötelességet nem kivánhat tőle. Nálunk ily eszmékről szó nem lehet, nálunk concrét egyház és állam közt létező jogalakulat áll fenn. — Meggyőződésünk szerint oly teljes és jó annak történelmi megállapítása, hogy nincsen elméleti állambölcsész, nincs exaltált felekezetieskedő, ki annál mondva jobbat csináljon. Régi dolog, bizonyítgatni felesleges, hogy az 17 9°/i XXVI. törvénycikk alaptörvény. — Már ha itt-ott kényelmetlen is, de az. Egyoldalulag annál kevésbé változtatható meg, mert maga is olyannak jelezi önmagát. — Igaz, parlamentáris absolutizmussal sok, sőt minden lehető, 800,000 szurony érvényt szerezhet a hatalomszónak ; a forma megmarad, habár a jog erőszakká változott is. Ez alaptörvény megállapítja az önkormányzat lényegét : a szabad nyilvános vallásgyakorlatot; az egyháznak, a törvényes király által való meghallgattatásával, s így már itt gyakorolt főfelügyeleti jog befolyása mellett érvényesülő törvényhozási eljárását; saját felsőségétől való függés alapján rendezett önigazgatását ; az iskolákhoz való teljes tulajdonjogát, úgy, hogy az alkotmányszerűen behozott országos közoktatási rendszerhez az egyház is alkalmazkodni köteles, a kivitel reá bízatván. Ha így egészében vesszük a törvényt be kell látnunk, hogy a törvényalkotók bölcsesége igen szépen s határozottan megjelölte azon vonalat, melyet sem az államnak, sem az egyháznak átlépnie jogsérelem nélkül nem szabad, s mely határvonal szigorú megtartásával nemcsak megférhet a két organikus intézvény, hanem a nélkül, hogy egymást fejlődésökben akadályoztatnák, közreműködhetnek egymás javára. Az állam szentül ismerve a vallás szabad és nyilvános gyakorlását, az egyház által hozott törvényeket szentesíti vagy nem. A kormányzás mozzanatait ellenőrzi, mert egyházunkban minden lépés nyilvános s a közigazgatás legfőbb fórumainak, a közgyűléseknek jegyzőkönyvei közöltetvén az államkormánynyal, ez uton betekintést nyer a felekezetek benső életébe s vagy hallgatásával helyesli vagy vetőt mond. — Az egyház életével szorosan és szervesen összefüggő iskolai ügyben pedig, közoktatási rendszerével, mérvadólag foly be, hogy ne mondjuk intézkedik. Habár nem helyeseljük, hogy az egyház és áüam mint a közélet két organismusa között alaptörvényileg létesített s fennálló viszony egyes részletek kiragadása által alteráltassék, vagy a részleteknek az egészre való