Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Húsvét.

Első évfolyam. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /Vi EG JELEN HETENKÉNT EGYSZEP

V Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer köáblve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Húsvét. (Sz.) Krisztus feltámadott! Milliók ajkain zengett a diadalmi ének ; milliók szívében támadott új élet. Kik az ártatlanul szenvedőt, a mennyei Atya által érettünk s nekünk adott engesztelő áldozatot szerető szívvel kisértük az Olajfák hegyén és Golgotán át sírjába; húsvét reggelén megállva az üres sír mellett éreztük, éreznünk kellett, hogy Üdvözítőnknek halálán nyert diadala a mi halálunkon is győzelmet arat. — Kik együtt küzdünk, szenvedünk és meghalunk Ő vele, romolhatlan dicsőségének is részesei vagyunk. Nem keressük mi az élőt a holtak között. — O él, mi is élünk! Most többé nem test szerint ismerjük, hanem élő s éltető szellemének erejében. — Tudjuk, hogy míg őt hirdetjük, nem hiában való a mi prédikálásunk. — Birjuk azt, kiben Isten megbékéltette magával a világot s adta nekünk a megbékéltetés szolgálatát, hogy kérjük a világot : engesztelődjék ki Istennel. — S mi kérjük is, s kérni fogjuk elébe tartva az üdvösség igéjét mind addig, míg meg nem ragadja az örökséget, mely számára elkészíttetett a Krisztusban. — Ez a mi húsvéti ünnepelésünk, megbízatásunk. Hirdessük az örök élet szent s igaz evangéliomát; hirdessük ma és mindenkor; hirdessük az Urnák házában és iskolában, a családban és közéletben, hirdessük e szerény lapokon is. — Jaj nekünk, ha nem tennők. Nem szégyenlem Krisztusnak evangéliomát, mert Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére. — Pál nem szégyenlette, mi sem szégyeljük. Nem szégyeljük azokkal szemben, kik elévültnek tartják. — Igaz, igen régi, hosszú évszázakon át hangzik már, és mégis új, mert örök és igaz életelve az erkölsi világnak. — Az emberiség gyermekkorának gyönge tápláléka volt, és a férfiasodottnak keményebb eledelévé lett. Ki vele hiven táplálkozik, abban, egyénben úgy, mint az összesben új életet alkot; s azért ég és föld elmúlnak, de az Ur beszédei el nem múlnak. Nem szégyeljük azokkal szemben, kik az emberi ész autonómiájára vagy épen fönségére hivatkozva mosolyognak a hit ábrándjain. — Mi az evangéliomban az emberi észnek isteni világosságát birjuk, s tapasztalásból tudjuk, hogy a vele nyert theonomia teszi igazán autonommá a keresztyént, az emberi méltóság legmagasb fokára emelve azt, kit még tévelygésében is Isten szeretett gyermekévé avat. — Eszményi ember és igaz keresztyén egy. Nem szégyeljük azokkal szemben sem, kik a kor magas műveltségében büszkélkedve kicsinylőleg tekintenek a hit gyermekére. — Nem, mert mi is, hálával Isten iránt e kor gyermekeinek tudjuk és valljuk magunkat s Istenben való örömmel élvezzük a műveltség áldásait. — Nem, mert látjuk, hogy a mi igazán nagy és lélekemelő van e korban, sőt minden korszakokban, az a Krisztus evangéliomának szelleme által alkottatott meg és tartatik fenn. — Az evangéliom a tudományos kutatás szabadságának forrása; a valódi tudomány az evangéliomnak megdicsőítése. Nem szégyeljük azokkal szemben sem, kik ha meg is engedik az evangéliom fenségét; de az általa alkotott felekezeti életet, mint a szabadság korlátját helytelenítik. — Nem, mert az evangéliom élete a keresztyénség, történelmileg lett, s így teljesen jogosult felekezetekben nyilvánul. — Mi ágostai hitvallású evangélikusok vagyunk és maradunk; a vallott hitelvek által kimutatott viszonyban társfelekezeteinkkel, sajátunkhoz hivek, tiszteljük a másét. — Proselytákat nem keresünk; ki önként, meggyőződését követve jő, szivesen fogadjuk; ki távozik, az Úr áldásának útravalójával elbocsátjuk. — A reformáció egyháza a valódi szabadság hive, azon szabadságé, mellyel minket a Krisztus megszabadított ; ebben megállunk s nem kötelezzük meg ismét magunkat a szolgálatnak igájával. Nem, azokkal szemben sem, kik hazánk nevében s nemzetünk érdekében kivánják, hogy az állam ne legyen többé a felekezeteknek főfelügyelője, ellenőrzője és védője, hanem ura. — Egy a mi Urunk, ugyanaz ki az államé ; nekünk a Krisztusban Atyánk. Az adta hazánkul e hazát, nemzetünkül a magyar nemzetet, hogy e hon iránt hiven teljesítve köteles-