Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vallás és a természettudósok. II. Apáti Károly

50 nyújtott s örökké nyújtani fog : bűnöknek bocsánatát, a bocsánatban vigaszt, a vigaszban békét s Istennel való közösséget, ezen az összes emberiség évezredes törekvéseinek s küzdelmeinek végczélját: akkor meg kell térnünk ahhoz, ki maga „az út, az igazság és az élet", ki a személyesített keresztyénség, mert személyében tényleg az, mit az ó-kor sejtett, keresett, reménylett, de el nem ért: az embernek Istennel való közössége. Persze Krisztus Urunk s evangelioma ma is a „zsidóknak botránkozás, a görögöknek pedig bolondság" s mi, kik hirdetjük a világnak, eszelősöknek tartatunk. Ám legyen! Legyünk bolondok a Krisztusért, ők pedig, kik bolondoknak néznek — bölcsek; mi erőtlenek— ők erősek; mi gyalázatosak — ők dicséretesek; de annyi bizonyos : ha a Krisztusban, mint az élő Isten egyszülött fiában s a bűnösök megváltójában való hit bolondság, azoknak bolondság, a kik elvesznek. Legyünk bolondok a világ előtt, hogy bölcsek legyünk — „mert a világ bölcsesége Isten előtt bolondság." Legyen Krisztus prédikálásunk s életünk sarkpontja. Valljuk őt ne csak a szószéken, de künn a nyilvánosságban az élet piaczán úgy, mint a mívelt finom körökben is egyedüli megváltó Urunknak. Hadd tudja meg az oly könnyen hivő mégis annyira hitetlen világ, hogy „senki másban nincsen üdvösség, mert nincs is az embereknek adott egygb név az ég alatt, mely által üdvözülnünk kellene, mint a Jézus Krisztus neve", — tudja meg, hogy nem szégyeneljük mai nap sem a Krisztus evangeliomát, „mert Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére." „A mely követ az építők megvetettek, az legyen a szegeletnek a feje", az legyen életünk, halálunk fundamentuma, „mert más fundamentumot senki sem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus." A ki pedig ezen örök igazságot benső meggyőződésével meg nem egyeztetheti s nem vallhatja Péterrel szíve mélyéből : „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde vagyon nálad! Es mi elhittük s megismertük, hogy te vagy ama Krisztus, az élő Istennek Fia!" — az legyen őszinte maga iránt, hívei s egyháza iránt s ne ámítsa tovább magát s a világot, hanem tegye le hivatalát s térjen ki azon egyházból, melynek meggyőződésből amúgy sem tagja már, annál kevésbé pedig Isten titkainak hű sáfárja s Krisztus becsületes szolgája. Schwalm György, pancsovai ág. hitv. ev. lelkész. A vallás és a természet-tudósok, in. A vegyészek közül korunk legelsőbbjei Davy és Faraday mély vallásosságról tanúskodó nyilatkozatokat tettek. Davy többek közt így szól : „Senkit sem irigylek, semmiféle adományáért a kedélynek vagy az észnek, nevezzék lángésznek vagy ügyességnek vagy éleznek vagy képzelő tehetségnek. De ha szabad-választásomra volna bizva — a minek szívemből örülnék, akkor én mindent mellőzve, a kegyes szívnek hitét választanám magamnak. Mert a hit az életet a megszenteltetés iskolájává avatja fel, ébreszt újabb reményt, midőn elvész a földiekbe vetett minden reményünk. A hit az, mely a halálból életet és megdicsőülést fakaszt a legmélyebb sülyedésből is. A hit képes a kinzó kamrát és pelengért, paradicsomba vivő mennyei létrává átváltoztatni; és ott hol az érzéki ember és kétkedő csak sötétséget, pusztulást és kétségbeesést lát, a hit képes lelkünket egy jövendő béke és örömvilág előérzetével boldogítani." — Faraday az előbbinek tanítványa pedig egy nőhöz intézett levelében így ir: „A mi reményünk alapja azon hit, mely a Krisztus Jézusban gyökerezik." — Tyndall ez utóbbinak nagytudományú tanítványa pedig azt mondja mesteréről, hogy egy izben ebédnél levén nála, Faraday maga mondta el az asztali imát, s ezt végezve így nyilatkozott előtte : „Csaknem szégyenlem az imádságot beszédnek, szólásnak nevezni; bibliai nyelven inkább egy fiú esdeklésének nevezhetnők, kinek szívébe Isten az ő fiának lelkét öntötte és a ki teljes bizalommal könyörög az atyának áldásáért." A geográfusok és meteorologok közül Humboldt így nyilatkozik Kosmosában a ker. vallásról : „A keresztyénség főleg sokat tett arra nézve, hogy az emberi nem egységének fogalma létesült s ez által jótékony befolyása volt a népek erkölcsének és szokásainak emberiesebbé tételére." — Ritter Károly az újabbkori geográfusok jelesbike pedig elindulásakor egy nagy és hosszas utazására ezeket irta végrendeletként kedves övéinek : „Halhatatlan részemről az én idvezítőm, az én megváltóm fog kegyelmesen Ítéletet mondani. Azonban mélyen érzett gyöngeségeim és bűneim mellett is teljes vagyok bizalommal és megnyugvással, midőn tudom, hogy az Isten örök szeretete és kegyelme végetlen s hogy él az én megváltóm, ki az ő benne hivőket az örök és igazságos Isten kegyelmében részesíti." A mineralogok és paleontologok közül a hires franczia tudós Cuvier, a bibliáról azt mondja: „Mózes egy oly kosmogoniát hagyott reánk, melynek pontossága napról napra csudálatosképen jobban bebizonyodik." — Lyell Károly angol tudós geolog pedig 1868-ban közrebocsátott s tiz kiadást ért „Princípiumok" czímü nagy művében, a többek közt így szól : „Bár mily irányban kutassunk, mindenfelé reá akadunk a teremtő értelemre (Intelligenz) vagy annak előre látása, hatalma és bölcsesége legvilágosabb bizonyítékaira." A botanikusok közül idézhetnénk egy De Candolt, Martiust, Schleident és Braun Sándort. A zoologusok közül pedig Lamarkot, Okent és Agassizt, kik mindannyian ép oly nagyhirü és érdemű tudósok, mint a minő kegyesen hivő és istenfélő fiai voltak egyházaiknak. Azonban legyen elég Wagner Rudolf göttingai tanár, mint hires anthropolog szavait még idéznem, melyeket Vogt a hires materialista ellen folytatott harczában 1857-ben „Der Kampf um die Seele" czímü nagy feltűnést okozott és kedvezőn fogadott brochurjéban mond. A materialisták azon ismert állítása ellenében ugyan is, hogy tulajdonkép igazi theol. tudomány nem existál, mivel mindennemű hit és theol. tudás csak üres képzelgés, hangsúlyozza, hogy : „Az isteni kijelentésre alapított theologia minden időben a világot kormányzó hatalom volt és az is marad." A sz. Írásról pedig ezeket mondja : „Az bizonyára a