Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Feladatunk a ker. ellenes világnézettel szemben. II. Schwalm György
Első évfolyam. 7-ik szám. Pozsony, 1883. évi május 12. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Feladatunk a keresztyénellenes világnézettel szemben. (Schwalm György.) — A vallás és a természettudósok. (Apáti Károly.) — A tanító-értekezleteken való elnöklés kérdéséhez. (Horváth Sámuel.) — A zólyomi ág. hitv. evang. esperesség „Skolnik u-ja. (Mockovcsák János T.) — Luther és az ultamontán történetirás. (Szlávik Mátyás.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Feladatunk a keresztyénellenes világnézettel szemben. 11. Komoly időket élünk ; még komolyabb időknek nézünk elébe. A helyzet komolysága nagyon is int bennünket a magunkbaszállásra, a megkisértetésre: „Vájjon van-e bennünk hit", azon hit, mely képes legyen az elénkbe gördített aggályok s akadályok hegyeit elmozdítani? Magtink.ba szí llni, ennen magunkat, saj£t énünket kiismerni s így szívben lélekben elkészülni a jövendőbeli döntő harczra, ez volna az adott körülmények között első feladatunk. Mert, a ki maga magát nem ismeri, maga magával nincsen tisztában, hogy akar az másokat kiismerni, másokkal tisztába jönni, legyenek azok akár barátai akár ellenei az Úrnak. „Nosce te ipsum" rviüdi aeai róv — a delphosi jósda ezen hires mondata bár régi, de mind a mellett időszerű intés még ma is nemcsak azokra nézve, kik földi sorsuk és sírontúli jövőjük megoldását, modern pogánysággal, a jelenkori, többnyire csak életeszélyre oktató bölcsek zofizmáitól várják, hanem ránk nézve is, kik mint Isten titkainak hű sáfárjai ezen életbe vágó kérdések igazi s végleges megoldását egyedül a megfeszített s a halottakból feltámadt Krisztustól elvárandónak hirdetjük. Magunkba szállni, kifürkészni a szívnek legtitkosabb érzelmeit, gerjedelmeit, annyi, mint magát Isten előtt megalázva bűnösnek vallani. Ne rettenjünk vissza ezen ugyan megalázó, de semmi esetre sem meggyalázó vallomástól. Mert: „ha azt mondjuk, hogy nincsen bün mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk?" Pedig vajmi nagy szükségünk van ezen igazságra! Ha bensőleg meg vagyunk győződve önnön bűnösségünkről, másokat is joggal tarthatunk bűnösöknek, s rámutatva a fekélyre, mely az emberi társadalom testét pusztítja éles szavakkal kelhetünk ki a korszellem azon téves állítása ellen, „hogy a bün és bűnösség csak költött, képzelt valami s nincsen bün mi bennünk. Merő csalásnak, égbekiáltó s következményeiben legátkosabb szemfényvesztésnek mondom, midőn a jelenkor moralistáinak egy része a komoly magába szállást s az önmagát ismerni tanulást téves irányba terelve a bünérzetét s tudatát a nagy tömegben végképen elfojtani törekszik így okoskodván : „a hol nincsen bűntudat, ott bűnösök sincsenek, ott Krífeztus mint Isten egyszülött fia s bűnösök megváltója is felesleges. Ezzel szemben Pál apostol követendő, ki maga is „igaz beszédnek s mindenképen befogadásra méltónak" ítélte, 'ft }-i& r : • „Krisztus Jézus jött e világra, h-tgy a bűnösöket megtartaná, kik közül" — úgy mond — „első én vagyok." Ne resteljünk e tekintetben is jó példával előmenni a lelki gondozásunkra bízott híveinkközött. Hadd mutatná meg Jézus Krisztus a mi megváltónk legelsőbben is mi bennünk — az ő szolgáiban — a bűnök bocsánatát mivelő kegyelmességét, hogy „lennénk például az ő benne hívőknek az örök életre." Nem gyalázat, hanem az, a mire a jelenkor fenhéjázó nemzedékének legnagyobb szüksége van — alázat foglaltatik bününk vallomásában, többet mondok : a Krisztusban fektetett élő hitre való megtérésnek csirája rejlik benne, mely Isten kegyelméből megtermi majdan a bűnök bocsánatát s az Isten előtti megigazulásnak édes gyümölcsét nemcsak nekünk, de híveinknek is. Csak az prédikálhatja hathatós eredménynyel a Krisztus halála által eszközlött megváltását a bűnös emberiségnek, ki maga is „bűnbocsánat után áhítozik s megigazulás után szomjúhozik;" ez pedig minden képmutatás s farizeuskodás nélkül ott történhetik csak, a hol a „magábaszállás s megkisértetés" töredelmes szívvel lelkiismeretesen eszközöltetett. A ki bűnös voltát felismerte s szívből megbánta Istentől való elidegenülését, őszintén fog megtérni Krisztushoz is, mint a bűnösök egyedüli megváltójához. Ha a jelenkorban még némi jogot akarunk formálni a „keresztyén" név viselésére s mind arra, mit a keresztyénség a valóban hivő lelkeknek eddig
