Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Miniszteri rendeletek - Iskolai osztályzatok

18 szélyes lejtőre terelt, s ha egymást, a közös, erejét nagyon is összeszedő ellen örömére marjuk, s ha napról napra mindinkább lazul azon szent kötelék, mely ezen évszázados vérfürdőn keresztül ment polyglott egyházat egy szép egészszé összefüzé, ennek egyik s fő oka abban keresendő, hogy nem gyökerezünk többé azon közös talajban, mely évszázadokon át ébreszté s fenntartá bennünk azon öntudatot, hogy egy testnek tagjai vagyunk. Alszunk, s ideje mindenek előtte nekünk az álomból felserkennünk. Támadjunk fel ! A felekezeti öntudatot minden kitelhető módon nevelő s e szellemet mind a nép mind a legfelsőbb körök szivébe cseppegtető ellentáborral nem szállhatunk szembe a quot capita, tot sensus-féle fegyverrel. Szilárd, biztos alapra van szükség, s ezen alap amaz ige, mely a Jézus Krisztusban testté lett, s melyet apáink a német reformátorok nyomán ismét a gyertyatartóra tevének, hogy fényljék mindeneknek, kik a házban vágynák. — Ne szégyenljük ezen igét; nem mind jó s üdvös a mi modern, s nem mind megvetendő, a mire a világ kicsinyléssel tekint; ne fázzunk egyházunk dogmáitól sem, nincs okunk reá, a sz. irás tiszta forrásából merítvék azok, s tettlegesen az evangéliommal szakított az, ki velők szakított, már pedig „jaj nekünk, ha az evangéliomot nem prédikáljuk" többé ! Támadjunk fel élénkebb, positivabb felekezeti öntudatra ! Támadjunk fel továbbá komolyabb tudományos tevékenységre. Mert, nincs tagadás benne, e téren is alszunk. — Igaz ugyan, hogy magyarhoni evang. egyházunk ez irányban zászlóvivőként nem szerepelt sohasem s mindig m egelégedett azon morzsalékokkal, melyek más gazdagabb egyházak asztaláról hullanak vala. De^ ime, mily leik ismeretesen tudtak apáink ezen morzsalékokkal is sáfárkodni, s ha visszatekintünk a 17. század nagy apologetáira, vagy a 18. század hangyaszorgalmú, az egykori szerzeteseket eszünkbe juttató, gyűjtőire, tisztelettel kell fejet hajtanunk azon serény munkások előtt, kik mostoha körülmények között s vajmi szerény eszközökkel eredményeket tudtak felmutatni, melyektől a külföld sem tagadhatja meg elismerését. Elénk szellemi tevékenységet fejtett ki honunk egykori evang. papsága, oly tevékenységet, melyre mink nem mutathatunk. — Tisztelet egyes, fölötte ritka, kivételeknek, de általán véve pang tudományos életünk, ha ilyenről közöttünk lehet szó ; a napi események s a fel-felmerülő politikai kérdések absorbeálják összes figyelmünket, s míg az ultramontanismus lázas munkásságot fejt ki, s majd népszerű, majd tudományos iratokkal hat a kedélyekre, addig mink — alszunk. Jól ismerem helyzetünket, nem igen versenyezhetünk e téren a római klérussal; hivatalunkhoz vagyunk kötve s ha időnk engedné is, nem áll módunkban költséggel járó kirándulásokat tenni s átkutatni nagyjaink porlepte levéltárait. De váljon szegénységünk — mely egyébiránt eldödeinknek is jutott volt osztályrészül — szolgálhat-e tudományos tétlenségünk s tespedésünk mentségéül? Nem lehetne-e némi buzgóság s érdeklődés mellett társulati úton elérni, mi egyesektől ki nem telik? S hova jutunk, ha az új nemzedék, melynek túlnyomó része mindent elhanyagol, vagy épen megvet, a mi bizonyos nemzeti színezettel nem bír, már a nélkülözhetlen nyelvészeti ismeretek hiányában, nem lesz többé képes felhasználni a külföldi névszerint német mesterek kutatásait? — Támadjunk fel ! Az Úrnak öröksége minden oldalról fenyegettetik, s megtámadtatik már most is oly fegyverekkel, melyek ellen csak a tudomány pajzsa nyújt elegendő védet, s jaj nekünk s egyházunknak, ha ezen pajzs nem álland rendelkezésünkre a kifejlődő s minden bizonnyal bekövetkezendő harczban. Támadjunk fel szellemi kincsek gyűjtésére! Hadd fényljék ezen világosságunk is az emberek előtt. Külső fénynyel nem dicsekedhetünk, tündököljék hát homlokunkon azon korona, melyet az evang. papságtól elvitatni soha sem lehetett, a tudományos műveltség díszes koronája. — A valódi keresztyén tudományosság karöltve jár az igazi humanismussal, mely tágkeblüségében hordozza másnak terhét s mely egyedül képes elejét venni azon izetlenségeknek, melyekkel napjainkban minden lépten-nyomon találkozunk, s ha már vetélkednünk s versenyeznünk kell, ne versenyezzünk az olcsó üres hazafiság fittogtatásában, hanem az alapos ismeretek megszerzésében s azoknak értékesítésében az egyház s haza javára. De hogy mindezeket eszközölhessük s erősbödjünk mint hitben, mind tudományban, támadjunk fel testvéri közösségre. Az első keresztyénekről olvassuk, hogy mindnyájan, kik hisznek vala, együtt valának, s ezen koinonia nem maradt áldásos gyümölcs nélkül, s ha „szivök, leikök egy vala" s mindnyájan fölötte nagy szeretetben s az egész község előtt kedvesek valának ; s ha diadalmaskodtak a világ fölött : ezt nem csekély részben azon körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy vállvetve működtek s öntudatosan s egyesült erővel haladtak a közös czél felé. Ezen öntudatos, azon érzelemből eredő fellépés, hogy mindnyájan ugyanazon testnek tagjai vagyunk, hiányzik honunk evang. papságában s ha egyházunkra általában, úgy reánk különösen alkalmazható a scopae dissolutae elnevezés. Ez a mi átkunk, nem értjük, nem ismerjük egymást, mert nem érintkezünk egymással s nincs alkalmunk eszméinket kicserélhetni, kölcsönös bajainkat kipanaszolhatni s eszünkbe vehetni azokat, melyek a mi békességünkre valók. — A kellő személyes érülközés mellett sok dolog, melynek nem kell, nem szabad történnie, már csirájában fojtatnék el ; s nem egy ügy, melyre okvetlenül szorulunk, lépne életbe, s létrejönne azon testületi szellem, azon esprit de corps, mely nélkül czéltudatos működés alig képzelhető. Támadjunk fel ezen lelkületre, létesítsünk e végett esperességek- s kerületenként papi tanácskozmányokat, nem oly konferencziákat, melyekben pipaszó mellett, de omnibus rebus et quibusdam aliis discurálnak stb., melyek, mint a szentek gyülekezetének hü képei, felbuzdítanának az atyafiságos szeretetre és a jó cselekedetre. Tapasztalásból szólok; a testvéri egyetértés előidézésére, a felmerült ellentétek kiegyenlítésére, az olykor disparat elemek egy mederbe való vezetésére s az egyesek által nem létesíthető vállalatok valósítására alig van jobb mód, helyesen szervezett s tapintatosan vezetett papi tanácskozmányoknál. Támadjunk fel kerületenként ily testületi, egyesületi életre : a világ társulatok útján hatalmas dolgokat visz véghez, ne legyünk esztelenebbek a világ fiainál. Sorakozzunk, minél kevesebben, minél