Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Bécsi theol. facultas.

15 három szót látja borsódzik bele a háta. — Hogy is ne ? Ott látja a haragvó Jupiter tonanst, kezében a csinált tekintély jelképével s a tekintélycsinálás durva eszközével ; előtte a remegő gyermekcsoport, melynek egyik tagja épen munkában van; visong, üvölt a gyerek s társai remegve nézik kínos hánykodását, szepegve hallják az ártatlannak jajveszéklését. — Mert a gyerek mindig ártatlan ; a tanító igazságtalan, indulatos, durva ! Ki kell e botot kezéből csavarni. — Hagyj neveljen bot nélkül, humánusán. Lassan a testtel ! A tanító feltétlen ur az ő iskolájában, ki a reábízott népét atyailag kormányozza, fejleszti. — Oltsuk a gyermekbe azt a képzetet, hogy az iskolában más is uralkodhatik s megöltük a fegyelmet, a nevelői hatás feltétlenül szükséges eszközét ép ugy, mintha az atyai tekintélyt korlátolnék, megöltük a családot. Pedig az atyai tekintély, mily gyakran reászorul a pipaszárra, hogy a posteriori értesse meg a gyerekkel : mi rosszat kiván vele elhagyatni, mi jóra inteni. A testi fájdalom jó emlékeztető, jó buzdító. Lélektani kulcsa : szokjál el a rosztól, mert érezhetőleg fájdalmat okoz; szokjál a jóhoz, mert a fájdalom elmaradása s az atyai kegy mosolya jutalmaz. - Óh az az áldott atyai kéz, mely maga idején szeretettel sújtott. — Az mentett meg sokakat a vesszőtől. Ugyanez áll a tanítónál is. — Ki az iskola tényleges viszonyait ismeri, látja az anyagot melyet valláserkölcsi emberré kell a tudatos tanítónak képeznie ; tehát a ki nem indul ki ábrándokból, be fogja vallani, hogy oly sok vásott, már a családi kör befolyása alatt eldurvult, az utcza által megromlott gyermek van az iskolában, hogy ha a tanító alkalmas időben s módon nem fegyelmezi, a gyermek elsülyed, elvész. ' — Áldott tanítói kéz, mely idején s atyailag sujt, sokat ment az meg a bottól. A bot használatát ajánlani ! középkori durvaság és durvítás ! Ne oly fennen népboldogító uraim ! Nem rég olvastam, hogy vannak fegyenczek, kik csak azért is követnek el bűntényeket, hogy a zord telet a börtön aránylag kedélyes falai között töltsék el. S hallottam, egy vén gazembert, ki börtönrendszerünket ex praxi ismerte dicséneket zengeni a botbüntetés eltörlésével javult helyzeten. — Áldott az az állami atyai kéz, mely kellő időben s módon sujt, sokat ment meg az akasztófától és öngyilkosságtól. Erkölcsi érzettel biró gyermeknek, férfinak vagy nőnek nincs botra szüksége. Ott egy pillantás egy szó sujtóbb mint a bot; de a hol ez nem hat, bizony ott az a jó, a mi hat. Könnyű az íróasztal mellett theoriákat állítani fel, főleg ha azok a theoriák még hozzá a közvélemény szájízét is eltalálták, hiszen még dicsőség is jár vele ; de nehéz, nagyon nehéz a gyakorlatban oly intézvényeket létesíteni, melyek valóban a nép jóllétét, szellemi haladását biztosítsák s előre vigyék. — Pedig a nevelés ügyét tekintve erre van szükség és nem szép elméletekre. Nem kívánunk mi botot a tanító kezébe; de kívánunk jó tanítót ki, ha kell a botot is tudja okszerűen használni. Kívánunk a tanítónak oly helyzetet, hogy az élet gondjai ne kedvetlenítsék s ne keserítsék el, kívánunk oly felügyeletet, mely a visszaéléseket megakadályozza, de a jóravaló tanítónak hatását nem bénítja. S ez esetben a jelszó : A tanító legyen iskolájában ur s rajta kivül senki. Ha arravaló, meg kell bízni benne, ha nem, mentsük meg tőle az iskolát; de sem ne vegyük ki kezéből a botot, sem ne kínáljuk őt vele. VEGYESEK. Lapunk érdekében. — Mint a programmban, itt is ujolag hangsúlyozzuk, hogy lapunk édesmindnyájunknak anyagi és szellemi tulajdona s kedves otthona kiván lenni. — Ha jövedelme lesz, az a lap javára s egy megindítani szándékolt tudományos folyóirat alapjának létesitésére tőkésittetik. — Ha nem lesz jövedelem, sőt talán veszteség, azt a lapot megindító szegény papoknak, tanároknak s tanítóknak kell viselniök. — Szellemi tekintetben óhajtjuk hogy „Igazság a szeretetben" (Éphez. IV. 15) jelszó alatt, az ág. ev. egyháznak minden munkaképes férfiát egyesitse. Felkérjük a nagytiszteletü esperes urakat és lelkésztársainkat, általában mindenkit, a ki az ügy iránt érdeklődik, hogy ha egyházi, iskolai, személyes vagy közérdekű eseményről biztos tudomást szereznek, irják meg röviden, pl. levelező lapon. — A lap technikai kiállításának könnyebbitése érdekében felkérjük a hosszabb czikkek iróit, hogy dolgozataikat csak egy oldalra írni, s a lapokat számozni szíveskedjenek. — Kéziratokat vissza nem küldünk. Főt. Czékus István tiszakerületi superintendens úr az egyetemes gyámintézet érdekében, a lelkészek és felügyelőkhöz következő tartalmú felhívást adott ki : Tisztelendő Lelkész s Tekintetes Felügyelő úr! Linberger István késmárki evang. lelkész úr „Geschichte des Evangeliums in Ungarn" czímü müvét az egyetemes gyámintézet „Leopoldianum" tőkéjének nevelésére engedvén át, melynek bolti ára 1 frt 50 kr. volt; tisztelettel felkérem : hogy azt, miután úgy a mű jelességénéi, mint jótékony czéljánál fogva pártfogás és megvételre méltó, 50 krnyi leszállított áron Jákobéi ev. egyh. egyetemes gyámintézeti pénztáros úrtól (Budapest, Deák Ferencz-tér 4. sz. a.) megszerezni méltóztassék. — Rozsnyó, 1885. márczius-hó 15-én. Czékus István, ev. egyházi egyetemes gyámintézeti elnök. — A szegedi ág. hitv. ev. egyház által a minisztérium engedelmével rendezett sorsjáték húzása folyó évi junius-hó 29-ére tétetett át és pedig azért, mivel vagy 500 (!) jómódú egyház még máig sem számolt, be a hozzája küldött sorsjegyekkel. — Melegen ajánljuk egyházi és világi jeleseink, pártfogóink és az egyházak