Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Karsay Sándor sup. ker. felügyelőt igató beszéde

Első évfolyam. io-ik szám. Pozsony, 1883. évi junius 2. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER s®áj8T5<Ss —Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TESZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Főt. Karsay Sándor superintendens úrnak f. é. május-hó 23-án Budapesten, az ág. hitv. ev. egyház templomában mondott, egyetemes felügyelőt iktató szent beszéde. — Egy életkérdésünk a sok közül. (T. F.) — Iskolai takarékpénztárakról. (Bognár Endre). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Főt. Karsay Sándor superintendens úrnak f. é. május-hó 23-án Budapesten, az ág. hitv. ev. egyház templomában mondott, egyetemes felügyelőt iktató szent beszéde. Nagytekintetü Gyülekezet, Méltóságos Férfiú, Atyámfiai az Úrban! — — — Szent helyen, szent czélból jelentünk meg ez ünnepélyes alkalommal. Összegyülekeztünk az Urnák házában, hofy egye > temes evangeliomi egyházunk felügyeletére felhívjunk és beiktassunk Téged, méltóságos férfiú, a kit az egyetemes egyház alkotmányos szervezete szerint e díszes hivatalra megválasztott; összegyülekeztünk, hogy veled ez iránt szövetségre lépjünk, és ezen szövetségre Istennek áldását kérjük, melytől függ mindenben boldogulásunk. Áthatva e pillanat ünnepélyességétől, áthatva az egyetemes felügyelői hivatal méltóságától, áthatva a testvéri közösség szent érzetétől, melyet bennem e fényes gyülekezet szemlélete előidéz, eszembe jutnak Pál apostolnak azon szavai, melyeket Timotheus tanítványához intézett I. levele 3-ik részének 13. versében, a hol igy szól : „A kik jól szolgálnak, jó méltóságot és bátorságot, az az szép fokozatot és nagy bizalmat szereznek maguknak a Krisztusban való hit által." Ezen apostoli szózattal üdvözöllek én is Téged, méltóságos férfiú! ezen Reád s egyetemes evang. egyházunkra nézve oly ünnepélyes pillanatban. Mert ebben találom kifejezve azt, a mit Neked díszes hivatalod küszöbén fontolóra kell venned; ebben találom kijelölve azon helyes irányt, melyet új pályádon követned szükséges és ebben találom fel azon közfigyelem, szeretet és bizalom alaphangulatát, mely Téged egyet, egyházunk kormányzatára emelt és a melylyel e fényes gyülekezet az egyház képviseletében most is Rajtad csügg. Az isteni gondviselés tágabb működési tért azért jelel ki sokak számára és nagyobb szellemi s anyagi tehetségekkel azért ruház fel némelyeket, hogy a közügynek annál több alkalmuk legyen szolgálni és ezen szolgálataik által annál több áldást eredményezzenek. Ezen kegyajándékok mellett különfélék az isteni kegyelem által kitűzött munkakörök is, melyek között kétségtelen, hogy jelentékeny helyet foglal el azon munkatér, a melyen hivatva vagyunk hasznos szolgálatokra Krisztusnak egyházában. — És itt ismét előtérben, állanak azon hivatali állomások, melyeket evang. egyViZ'jnk alkotmányos szervezeténél fogva alakított, hogy általuk az egyes hívekben rejlő erők mint egy központosultan, fokozott mérvben és hatásban működhessenek magasztos czélok kivitelére, melyek a lelki szabadság és jó rend megóvása; a közmivelődés előmozdítása; a vallás- és erkölcsi élet fejlesztése és így Isten országának terjesztése; mely munka fontos és végtelen s ott leli majd csak betetőzését, hol a hívek teljes férfiakká lesznek abban és annak mértéke szerint a ki fő, a Krisztusban. Ezen közszolgálati intézmény élén áll evang. egyházunkban az egyet, felügyelői hivatal. — Osszpontosítója ez a Krisztusban hivő testvéreknek. Nem önkényes uralom ez, melynek egyházunkban nincs helye, mert elveivel össze nem fér; hanem magának az egyháznak hitéletéből és történetéből létrejött intézmény; tehát oly erős alapon nyugszik, melyet viszontagságos idők sem rendíthetnek meg soha. Mert mint egy századnál 10 évvel idősebb intézménye a vallásbuzgó ősatyák bölcseségének, kiállotta ez már az idők tüzpróbáját. Az egyet, felügyelő egyházunknak legelső embere, — de első szolgája is, s mint ilyen felügyel arra, hogy abban mindenek ékesen és jó renddel folyjanak; az egyet, felügyelő az egyház és állam közt közbenjáró s mint ilyennek, gondja van arra, hogy az egyházi törvényen nyugvó jogaiban sérelmet ne szenvedjen; az egyháznak vannak veteményes kertjei, melyekből táplálkozik s melyekkel ugyanazért legszorosabb viszonyban él, — ezek az iskolák. Az egyet, felügyelő ezeknek főkertésze, s mint ilyen felügyel arra, hogy azok-