Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Keresztyén–izraelita házasság. Gaál Mihály

I 317 szenvedések által is gyötört — férfiúnak működése ! Pál apostol óta nem volt a keresztyén anyaszentegyháznak elfoglaltabb s keresettebb apostola, mint ez az augusztinus barát. Pál apostollal elmondhatá ő is : „Engemet szorongat ama mindennap ellenem támadó sokaság, az az minden gyülekezetek felől való szorgalmatosság." Nem lehet czélom Luther összes működését az egyházi téren itt felkarolni. Hisz akkor könyvet kellene írnom, ez pedig igen felesleges munka volna, mert megtették ezt már igen sokan, kik e munkára hivatottabbak. Itt csak egyre akarok reflectálni, t. i. arra, hogy mily mélyreható volt az ő átalakító működése az egyház szervezetére nézve. A római egyház kétfelé választotta híveit, az egyik rész kormányoz és intézkedik, a másik rész hallgat és fizet. A protestantizmus a papok és nem papok közti válaszfalat berontotta. „Azt koholták — írja Luther — hogy a pápa, a püspök, papok és klastrombeliek képezik a klérust, fejedelem, urak, kézmívesek s földmívesek pedig csak laikusok, pedig ez semmi egyéb finom koholmánynál és képmutatásnál, mert Pál apostol i Kor. 12-ben világosan mondja, hogy egy test vagyunk a Krisztusban s csak mindegyik tagnak vagyon az ő külön hivatala." A római egyház nagyra van az ő szervezetével s minket erősen lenéz, a protestáns papban pedig csak prédikátort lát. Annyi biztos, hogy a róm. kath. felfogás szerint az egyházi kormányzás sokkal kényelmesebb. „A juhok — így szónokolt Laynez jezsuitagenerális a tridenti zsinaton — olyan állatok, melyeknek eszük nincsen s ennélfogva nem is lehet részük az egyház kormányzatában." — Mi protestánsok egyházunk világi eleméről jobb véleménynyel vagyunk s vele kezet fogva építjük a Krisztus országát. És ezen nézetünkkel — így vagyunk meggyőződve — sokkal közelebb állunk az evangéliomhoz, mint a római egyház. A lefolyt örömnapok minden protestáns embert — úgy hiszem — e meggyőződésében még inkább megerősítettek. Öh, vajha, e meggyőződés minél szélesebb körben meghozná áldásos gyümölcsét. Ugyanazon egy fatörzs ágai a szélrózsa minden irányában terjeszkednek. így protestáns egyházunk is. „Az én atyám házában sok hajlékok vagyunk", de ne feledjük soha, hogy igen is, egy az atyánk, egy a czélunk a Krisztus országát építeni, terjeszteni, közös erővel, egy Sz. lélekkel mindnyájunk üdvösségére. r Észrevételek a „keresztyén-izraelita házasság" czimű czikkre. Az „Ev. egyház és iskola" f. é. 37-ik számában idézett czím alatt „—y" aláírással egy vezérczikk jelent meg, mely, mielőtt az egyház közvéleményének kifejezése gyanánt tekintetnék, némi helyreigazítást, s általában a felvetett kérdés más — némileg ellentétes — szempontból való megvilágítást igényel. A czikk szerzője — szerintem is igen helyesen — utal a törvényhozás által a házassági ügyben követett helytelen eljárásra, midőn az úgyis bonyolult és elvtelen házasságjogi zűrzavart még egygyel szaporítja. Mert nem elég, hogy a katholikus és erdélyi protestáns szentszékeket — mint házasságügyi forumokat — meghagyja, holott a Királyhágón inneni protestánsoktól — kivéve az unitáriusokat — azokat továbbra is megtagadja : hanem — az emanczipált és „keveredni óhajtó" zsidóság érdekében — a házasságkötést is, melynek érvénye eddig kivétel nélkül az egyházi asszisztencziától tétetett függővé, most részben egy más faktorra — a szolgabiróra — ruházza. Lesz tehát pap és szolgabíró által összeadható, lesz szentszék és világi bíróság által elválasztható házasság. Lesz végre felbontható és lesz felbonthatatlan házasság. Lesz templom szószéki, és lesz hirdetmény (vagy dobszó?) általi házassági hirdetés. Lesz tizennegyed izigleni, lesz másodizigleni rokonság, mint házassági akadály. Lesz esküvel való esketés, és lesz saját keze vonása általi egybekötés. — Lesz parokhiai esketési anyakönyv, és lesz szolgabírói házassági protokollum. Lesz eset, midőn a szülők bármikor határozhatnak gyermekök vallási neveltetése felett, és lesz eset, mikor nem határozhatnak. íme, hazám fiai, mily boldogok lehettek, mikor ennyiféle úton-módon boldogíttattok ! Meg kell azonban vallanunk, hogy a törvényhozás ezt nem az amabilis confusio kedveért, hanem azon nyomás alatt tette, melyet reá a klérus s általán a katholikus intézmények s ebből fejlődött szellemi kiskorúság- és bátorsághiány gyakorolt. Nehéz ezzel egyszerre szakítani, — legalább azt véli a politikai bölcseség. Az országgyűlésen általánosan óhajtott polgári házasság behozatala végett — elébb a keresztyénzsidó házasság behozatalával kellett megtörni a jeget. Nagyon ad captum jött a felekezetek exclusiv jelleme. Mert miután a keresztyén pap azt mondta : én nem adom össze!; és a zsidó pap is azt mondta: én sem adom össze : — hát az állam most azt mondja — mivel a haza polgárai közt mégis vannak olyanok, kik összeadatni óhajtanak, hát majd összeadom én ! Nekem a házasság — házasság, ha annak feltételei teljesíttetnek, s az egyházi megáldás, mint a hajdankorban nem volt, most sem lehet a házasság lényegéhez tartozó dolog. Ezt tegye meg azonkívül az egyház, — ha akarja. Itt most a kérdés, fogja-e akarni? A katholikus egyház határozott nemmel felel. A ki előtt a házasság olyan szentség, mint akár a keresztség és úrvacsorája, az az államnak a családi jogba beleszólását ex principio visszautasítja; az ezen szentségben — következetesen — csak az egyedülüdvözítö egyház tagját részesíti; az az eretnek pap által egybekötött házasságot is ágyasságnak s az abból származó magzatokat fattyúknak nyilvánítja. A katholikus akkor következetes egyháza dogmájához és rendszeréhez, mikor a házasságot kizárólag egyházi intézménynek tekinti. Míg az állam nem volt jogi állam, hanem az egyház végrehajtó gépezete; mig volt uralkodó- vagy államvallás, melynek dogmái az államélet minden nyilvánulásánál irányadók voltak : addig a kánonjog egyszersmind államjog és magánjog vala; addig a házasság csak mint egyházi intézmény jöhetett tekintetbe. Annyi áll, hogy mint az emberi élet minden viszonyára, úgy a családi viszonyra is a keresztyénség szelleme nemesítőleg hatott ; s midőn a nő önálló sz e-