Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mit hoztál? II.

Első évfolyam. 39-ik szám. Pozsony, 1883. évi deczember 22. EVANGELIKUS 3GIÏÏAZ ÉS ISKOLA, Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TESZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 1er. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Mit hoztál? — Észrevételek a „keresztyén-izraelita házasság" czimű czikkre. (Gaal Mihály). — A női diakónia. (Láng Adolf) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Hátralékban levő előfizetőinket s megrendelőinket tartozásaik lefizetésére kérjük. Mit hoztál? 11. Utaltam a római egyház azon felületes felfogására, mely szerint Luther fellépésének s cselekvésének rugója a nősülhetném lett volna. E felfogással lépten-nyomon találkozunk. „Ha ezek az eretnekek hozzátok jönnek — ezt írja a ferrarai bíbornok — püspök, 1860-ban kibocsátott pásztori levelében — kérdezzétek tőlük, hogy milyen illat veszi körül bölcsőjét azon egyháznak, mely egy hitehagyott barát élwágyának s egy koronás hóhérnak köszöni eredetét." A római egyháznak egyik kedvencz vesszőparipája az az állítás, hogy Luther nem is élt törvényes házasságban, hanem csak concubinatusban. Ez egyik kedvencz themája Evers volt urbachi lutheránus papnak is, ki 1881-ben a római egyház karjaiba vetette magát s Luther s az evang. egyház ellen egy hosszú pamphlettet írt. De az ellentáborban még tovább is mennek. Dr. Herzog, a breszlaui püspök, a múlt évben egy körlevelet bocsátott ki, melyben egyenesen kimondja, hogy azon vegyes házasságok, melyek kath. és protestáns fél által de nem a kath. fél lelkésze előtt köttetnek, nem tekinthetők keresztyén házasságoknak. E szerint Luther családi életére, a protestáns papok s protestáns hívek házasságára szerencsésen reá volna sütve a concubinátus bélyege. Ennyire viszi az embert gyűlölete s vak dühe. Szegény püspök ! nem bír különbséget tenni a tisztességes házasélet és a — szakácsnérendszer közt. Ily gyűlölet dictálta kifakadások közt mily jól esett az elmúlt Luthernapok alatt Luther kedves családi életének képét felidéznünk lelkünkben, megemlékezni példás szeretetéről övéihez, újra olvasni különösen azt a kedves levelét, melyet a távolból kis fiához intézett, látni azt az Istenbeni igaz keresztyéni megnyugvást, melyből kis leánya halotti ágyánál megszomorodott szíve vigaszt merített. Lélekben e kedves családi körben időztünk. Mit hoztunk onnét magunkkal ? Első sorban mi lelkészek ? — A római egyház a házasságot sacramentomi rangra emelte, de már 800 éve annak, hogy e sacramentombani részesülést a papra nézve háza és hivatala megszentségtelenítésének nyilvánítja. A történelem feljegyezte azt az irgalmatlanságot, melylyel VII. Gergely sok papi ház boldogságát feldúlta. A népet felbőszítette papjai ellen, mondván, hogy a feleséges pap kezéből felvett sacramentumon nincs áldás, ilyen által kimondott absolutio érvénytelen. Történt akkor, hogy olyan papokat, kik nejeiket elhagyni nem akarták, az oltár előtt ütötték agyon, nejeiket pedig az oltár lépcsőin becstelenítették meg. így sikerült a vasakaratu pápának az egyház papjait elszakítani a néptől, a társadalomtól, a hazától s Róma vak eszközeivé tenni. És mit nyert ezzel a keresztyén egyház? Majdnem hihetetlen állapotokkal találta magát szembe a reformatio. — A papok törvénytelen gyermekeinek megadóztatása a püspöki hivatal egyik jövedelmező forrásává lett, s azokat, kik ilyen megadóztatásra okot nem szolgáltattak, a püspöki jövedelem megrövidítésével vádolták, ép azon időkben történt, hogy akadtak községek, melyek ágyas nélküli pap befogadását megtagadták, mert féltették családjaik becsületét. (L. Hase Polemika.) Ily állapotokat talált Luther s nem helyesen tette-e, midőn 1820-ban a „keresztyén világ (Stand) megjavításáról" írt röpiratában rámutatott ezen rákfenére az egyház testén, mondván: „Az ördög tanította arra a pápát, hogy megtiltsa papjainak a házasságot" a mint írva vagyon I. Thim. 4, 3 : „kik ördögi tudományhoz figyelmeznek s megtiltják a házasságot", s midőn végre működésének nyolezadik évében, daczára az ellentábor megbotránkozásának s barátjai aggodalmának (ha — ezt mondá Schürf — ez a barát megházasodik, az egész világ meg az ördög is nevetni fognak, mert meg fog semmisülni eddigi működésének minden eredménye) maga is megházasodott : nem-e egyenesen a szentírás,